OEE 151. Vándorgyűlés, Ünnepi Közgyűlés  - Bugac - 2021. augusztus 26.

Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Miniszter Úr!
Tisztelt Képviselő Úr! Polgármester Urak, Kormánybiztos Úr, Államtitkár Urak!
Tisztelt Hölgyeim, Uraim és Tagtársaim!

Különleges alkalomból köszöntöm Önöket az Egyesületünk 151. Vándorgyűlésén.
Az elmúlt másfél évben olyan időket éltünk, amiben a ma aktív nemzedéknek nincs gyakorlati tapasztalata. A 2020. évre tervezett rendezvényünket el kellett halasztanunk. Ilyen szomorú kihagyás az Egyesület százötvenöt esztendős történetében csak a világháborúk borzalmai közt, valamint az ötvenes évek legsötétebb időszakában fordult elő. Ez túlzás nélkül mutatja, hogy a 2019-ben kirobbant világjárvány az Egyesület életében is háborús helyzetekkel felérő következményekkel járt.
Szívből kívánom, hogy már múlt időben fogalmazhassunk róla!
Részvétem mindazoknak, akik szeretteiket, munkatársaikat a pandémia időszakában vesztették el.

Nem adtuk fel, sosem adjuk fel a vándorgyűlés ügyét!
1934, 1984 és 2007 után, most negyedszer látogattunk el a Homokhátság térségébe.
Újra szakmánk emblematikus vidékén járunk. Itt vagyunk az alföldfásítás bölcsőjében, ahol a megélhetést a homokból előkaparó, emellett az erdők szolgáltatásait színvonalasan biztosító kollégáink dolga a legnehezebb. Nagy küldetés a homokhátsági erdészeké. Kaán Károly, Kiss Ferenc és mások utódaiként, a referenciájuk kétszázezer hektár, a semmiből létrehozott erdő.
Így veszik fel a kesztyűt a klímaváltozással szemben. A gyorsuló változással, ami a visszatérő sivatag rémével fenyegeti az erdők létfeltételét.
A tapasztalat itt kevés lenne a sikerhez. Mellette megvan a Kiskunság határtalan szeretete, az alföldi embert magasra emelő egészséges törekvés, munkabírás, leleményesség és alkalmazkodás.
Azt gondolom, erdésznek lenni az erdő istenadta hazáján kívül a legnagyobb kihívás és felelősség!

Ennek jegyében köszöntöm a meghívottakat, aktív és nyugdíjas tagtársainkat - kiemelve a határon túli vendégeinket! Üdvözlöm az Erdélyből, Felvidékről, Kárpátaljáról és Szlovéniából érkezett kollégákat!
Köszönöm házigazdáink, a KEFAG Zrt. és Bugac vendégszeretetét, amivel otthonukba fogadták a rendezvényünket!
Ezúton is elismerésemet fejezem ki az Erdészverseny résztvevőinek, helyezettjeinek, köszönöm a szervezők precíz munkáját!

A pandémiával és a klímaváltozással összefüggő globális problémák árnyékot vetnek a mai ünnepünkre. Elnökként mégis optimista vagyok. Ennek jó alapja, hogy Egyesületünk erősödik.
Elsőként, megköszönöm partnereink és szövetségeseink nélkülözhetetlen támogatását – remélve, hogy arra a jövőben is érdemesnek tartják az eredményeinket! További bizakodásra ad okot, hogy szakmánk valamennyi vezetői szintjén, ismét elkötelezett erdészek állnak.

A járványhelyzet a hétköznapokban is kidomborította az erdők jelentőségét.
A turizmus válságában, az erdeink látogatottsága korábban nem látott mértékben növekedett.
Az erdészeti ágazat ökoturisztikai fejlesztései, programjai sikerrel szolgálták ki a növekvő igényeket, ezért reflektorfénybe került az erdő és az erdészek jelentősége, társadalmi szerepe.
Ez is biztató eredmény!

Két év után megkerülhetetlen, hogy beszámoljak néhány, a működésünk lényegét adó konkrétumról.
Követjük elődöm elnöki szellemiségét - aki a közelmúlt legnagyobb egyesületi eredményének tartja a szervezetünk határokon túli kiteljesedését.
Az OEE hagyományait ápolva, megerősödve segítjük a magyar identitás megmaradását.
Erdélyi, Felvidéki, Kárpátaljai helyi csoportjainkkal egy unikális, Kárpát-medencei magyar egyesület képét mutatjuk meg. Ma már a tagságunk több mint tíz százaléka határon túli illetőségű.
A legtöbb új belépő tagot idén is az Erdélyi Helyi Csoport jegyeztette be.

Ugyancsak az értékmegőrzés szándékával álltunk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sepsiszentgyörgyi fakultásának bátor kezdeményezése mellé. Itt ideiglenes engedéllyel, Romániában egyedülállóan, magyar nyelvű erdőmérnök-képzést indítottak.
Egyaránt segítjük az ott folyó oktatást és a szükséges akkreditációt.
A kapcsolatunk élő. Eljuttatjuk hozzájuk az Erdészeti Lapokat, készülünk a hallgatókat tapasztalatcserére fogadni.
Egyesületünk a célzott pénzadományok átadása mellett, országos gyűjtőakcióban, több mint ezer kötetnyi, magyar nyelvű erdészeti szakkönyvvel járult hozzá az intézmény könyvtárához.
Nagy köszönet illeti e nemes ügy minden támogatóját!
A könyvszállítmányunk augusztus 20-án érkezett meg Sepsiszentgyörgyre.

Egyesületünk anyagi biztonsága stabil. Tovább bővülő tevékenységünkről beszámoltunk a Küldöttgyűlésnek. Költségvetésünk főösszege jelentősen meghaladja az ötszáz millió forintot. Ennek meghatározó része az Erdei Vándortábor Program szolgálatában áll, ami az Egyesület legnagyobb, legsikeresebb közönségkapcsolati és erdőpedagógiai mozgalma.
Több mint ezer, általunk képzett pedagógus közreműködésével, évről-évre egyre nagyobb számban, bővülő útvonalkínálattal tesszük elkötelezetté az erdők iránt a felső tagozatos és középiskolás korosztályt. 2017-es indulása óta a Program már tizenötezer fiatal erdei kikapcsolódásához, környezeti szemléletformálásához járult hozzá, a turnusonként egyhetes táborokkal.
Törekvésünk, hogy a nálunk töltött idő a számukra az év legzöldebb hete legyen!

Mára az online tér adta lehetőségekkel, valamint a szakosztályaink tettrekészségével is kiteljesednek a kezdeményezéseink. Legyen szó középiskolásoknak szervezett erdőismereti vetélkedőről, erdei sportolókat célzó szemléletformálásról, vagy akár döntéshozókat az erdőhöz és az erdészekhez közelebb vivő Erdei Szabadegyetemről.
Egy kicsit mindenkit erdésszé szeretnénk tenni - közben értjük, alkalmazzuk, közvetítjük a társ szakterületek ismereteit is, és szolgáljuk a nemzet közösségét.

Hátteret biztosítunk az Országfásítási, illetve a Településfásítási Programhoz, így közel ezerötszáz magyarországi kistelepülés zöldebbé tételhez járulunk hozzá.
Minden közösségi ültetési eseményen erdész kolléga jelenléte biztosítja a szakszerűséget.
Ennek üzenetértéke elvitathatatlan.
Szakembereink közreműködnek az „Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás előkészítésében. Személyes élményem, hogy az éppen ötven éve sikerre vitt előző kiállításon - amihez a Walden viselésének engedélyezése is köthető – még soproni középiskolásként vehettem részt.

Az Agrárminisztérium stratégiai partnereként, szoros kapcsolatban állunk az Erdőkért felelős Államtitkársággal. Részt veszünk az ágazati érdekképviseletben, a jogalkotás háttérmunkáiban és a támogatási rendszerek megújításában.
Szakmánknak másfél évszázadon át, két meghatározó szervezet adott biztos alapot – az OEE és az Alma Mater. Biztató azt tapasztalni, hogy a Soproni Egyetem is a megerősödés útjára lépett! Rektor úrnak és munkatársainak sok erőt és kitartást kívánunk, számíthatnak Egyesületünk támogatására!
Vivat, crescat et floreat Academia, Vivant Professores!

A MEGOSZ-szal, a FAGOSZ-szal, a PRO SILVA Hungáriával és a Nemzeti Agrárkamarával már hagyományos összefogásunk mellett, biztos alapokról keressük a további kapcsolatok lehetőségeit.
Megállapodást kötöttünk az Országos Magyar Méhészeti Egyesülettel, a Magyar Díszkertészek Szakmaközi Szervezetével, és hamarosan a Magyar Cserkészszövetséggel is ezt tesszük majd.

Az Egyesület megkülönböztetett figyelmet fordít a technikus tagok szakmai fejlesztésére.
Ennek része az Év Erdésze verseny, melynek országos döntője tegnap zárult házigazdáink és az Ásotthalmi Szakiskola szervezésében.

Alapítványaink tőkeerősen, a céljaikat jól szolgálva működnek.
Az Erdészcsillag Alapítvány arra érdemes kilenc diák tanulmányait és ötvenhat rászoruló család megélhetését támogatta az elmúlt két évben, közel hatmillió forint összeggel. A Wagner Károly Alapítvány egyre bővülő forrásából folytathattuk a Könyvtárunk köteteinek digitalizálását.

 

Digitális Szakkönyvtárunk ma már 170 ezer oldalnyi, könnyen hozzáférhető tartalmat kínál a világhálón.

Folyóiratunk, az Erdészeti Lapok fegyelmezetten tette a dolgát a pandémia időszakában is.
Ugyanakkor, hosszú kihagyást éltünk meg az egyesületi élet lényegét adó személyes kapcsolatokban.
Szervezetünk működését munkatársaink rátermettsége, elkötelezettsége ilyen körülmények között is biztosította.
Támaszkodtak hagyományainkra, emellett intézményesen alkalmazták a digitális kapcsolattartás eszközeit. A civilek között elsőként valósítottunk meg távkapcsolatban szakosztályi, elnökségi, bizottsági üléseket – sőt, döntésképes küldöttgyűléseket is.

Elnökségünk vezérelve a „Szakértelem – Erkölcs – Összetartozás” hármas eszméje.
A stratégiánk lényege változatlan - a tájékoztatás hitelessége, hagyományaink ápolása, a szakmai alapú érdekképviselet, a társadalmi felelősségvállalás, a szociális és a nemzetközi tevékenység.
A megnövekedett feladatokhoz, bővítettük a Titkárság személyi állományát és eszközrendszerét.
Kommunikációnk a digitális megoldások felé fordul, amiben a fiatal generációra számítunk.
Működésünk megérkezett a huszonegyedik századba – erre példa az új tagnyilvántartó rendszerünk is.
Közismert archívumaink, applikációink is tovább bővülnek.
Elismerésemet fejezem ki elkötelezett tisztségviselőinknek és alkalmazottainknak, akik kitartóan, leleményes ötletekkel vitték tovább programjainkat a vírushelyzet nehézségei között!

Tisztelt Kollégák!
Meg akarjuk erősíteni a köztudatban az erdei életközösség egészét gondozó és megőrző erdész képét.
El kell érnünk, hogy az erdők ügyeiben, a társadalom első kapcsolódási pontja az OEE legyen!
Az említett problémák közül, a klímakatasztrófa lehetőségét vagyok kénytelen a figyelmünk középpontjába állítani.
Erdeink állapotát már ma veszélyeztetik a változó klíma nyomán megjelent és a globalizációval behurcolt fajok által okozott hatások, valamint az őshonos társulásaink korlátozott klímatűrése.
Nem kérdés, hogy a megelőzés erdészeti stratégiájában komoly feladatunk van.
Bár régóta foglalkozunk az erdő sokrétű funkcióinak egyidejű biztosításával, az erre szóló igény mára fogalmazódott meg hangsúlyosan a társadalomban. Ezért, a legfontosabb azokról az aktuális kihívásokról beszélnünk, amiket Egyesületünk sem kerülhet meg.

A tudományos és politikai színtereken felgyorsult a klímaváltozásra adandó válaszok keresése.
Ismert, hogy az Európai Zöld Megállapodás az Unió összes gazdasági ágazatát új pályára kívánja állítani - a 2030-ra, illetve 2050-re kitűzött klímacélok, a fenntarthatóság érdekében.
Emellett kihirdették az EU Erdészeti Stratégiáját, ami meglehetősen életszerűtlen. Nem veszi kellő súllyal figyelembe a legkevésbé környezetromboló hatású vidéki gazdaság érdekeit.
Az Erdészeti Stratégia számos elemét a 2020-ban megjelent Biodiverzitás Stratégiából emelték át, a biológiai sokféleség csökkenésével érvelő intézkedéseinek fő szempontja a védett területek további kiterjesztése, valamint a pontosan nem meghatározott „idős erdők” kivonása a termelésből.
Tették mindezt annak dacára, hogy Hazánkkal együtt 11 uniós tagállam tiltakozott a nyilvánosságra hozott stratégia szemléletmódja ellen.

Azt azonban az Európai Erdészeti Intézet közelmúltban megjelent tanulmánya is hangsúlyozza, hogy nem történt meg a Biodiverzitás Stratégiában kihirdetett célok, intézkedések hatékonyságának és hatásainak az előzetes vizsgálata.
Az erdők még szigorúbb védelme nem lehet általános megoldás. E sablonos alapelv helyett, mindenütt helyi viszonyokra szabott, már bevált erdőkezelési módszerekre is alapozó megközelítések szükségesek.
Ebben a tanulmányban az erdőgazdálkodók kulcsszereplők. Az érdekeiket nem hagyják figyelmen kívül. Motiválásukat, az ökoszisztéma-szolgáltatások ellentételezését kiemelten fontosnak tartják.
Természeti rendszereink igénylik az okszerű beavatkozást.
Az aktív, fenntartható gazdálkodás nélkülözhetetlen a klímacélok eléréséhez, a biodiverzitás megőrzéséhez, gyarapításához.
A fenntartható erdőgazdálkodás az „ernyő”, ami alatt a legtöbb kívánatos célt meg lehet valósítani.
Az erdő, mint természeti kincs és nemzeti vagyon megóvása, örökségünk ápolása erdészeskünk része.
A mi dolgunk, hogy az erdő terhelhetőségének határai között, fenntartható egyensúlyt teremtsünk a vele kapcsolatos igények szolgálatában!

 

Két irányban is cselekednünk szükséges:
Egyrészt határozottan fel kell lépnünk a nem kellő mértékben átgondolt direktívák kiigazítása érdekében.
Másrészt el kell érnünk, hogy tudományokat integráló, a legújabb trendeket ismerő felkészültségünk hiteles és elfogadott legyen.
Fontos, hogy az erdőkkel és a fahasznosítással foglalkozó tudományágakkal szorosabb kapcsolatokat építsünk ki - az oktatás, a kutatás és a gyakorlat szintjén is. Ezért részben át kell értékelnünk és újra kell hangsúlyoznunk az erdőkezelés szempontjait, amihez elkerülhetetlen a körültekintő továbblépés.

Egyesületünk alapítói célja volt, hogy elterjesszük az erdőgazdálkodás modern technológiáit.
Most olyan időket élünk, amikor évszázadok alatt kimunkált gazdálkodási módok szorulnak áthangolásra, igényelnek új szemléletet. Ezzel együtt, csak olyan megoldások lehetnek életképesek, amelyek az erdők és a társadalom érdekeit egymással összhangban képviselik.

 Aktuális programunk munkacíme:
„Az erdészet a klímaváltozás hatásainak mérsékléséért,
erdeink alkalmazkodóképességének erősítéséért”

Fontos, hogy az ENSZ fenntarthatósági programjának már ma is, több pontban megfelelünk:
Tervszerűen és fenntarthatóan gazdálkodunk erdeinkben, gyarapítjuk a legváltozatosabb szárazföldi ökoszisztémákat, az erdőket, kiemelten teszünk a fiatalok környezeti neveléséért, partnerként működünk együtt a társágazatok, tudományok és érdekcsoportok szereplőivel.
A feladatainkhoz kellő alázattal közelítünk, mindig nyitottan az ésszerű változtatás igénye felé.
Számunkra a fakitermelés nem cél, hanem az erdőgondozás megfontoltan alkalmazott eszköze.
Programunkban a korábbinál is szilárdabb támaszunk az erdészeti felsőoktatás és kutatás, a megújult Egyetem és az ERTI összevonásával létrehozott szellemi háttérbázis.

Az erdők klímavédelmi szerepét legelőször magunk között kell erősebben tudatosítani.
Elkerülhetetlen, hogy már a következő évtől kezdődően, a jól átgondolt megújulás irányait tűzzék napirendre a vándorgyűléseink, és azokat hangsúlyozzák az üzeneteik. A vándorgyűlések szakmaiságát, produktivitását tematikus szakmai konferenciákkal szükséges kiegészítenünk. Később a szakosztályok rendezvényeit is az aktuális célokra kívánatos összpontosítani. Mindezek mellett részt kell venni a társtudományok rendezvényein, egyrészt, hogy közvetítsük feléjük a gondolatainkat, másrészt hogy merítsünk a legfrissebb témáikból és hasznosítsuk az eredményeiket!

A jövő „erdőszakmáját” próbáljuk megalapozni. A fő üzenetünk a fenntartható és többcélú, a természetvédelmi szempontokat is integráló, dinamikusan fejlődő erdőgazdálkodás.
Azt tesszük számonkérhető módon, amit a társadalom igényel.
Az agráriumon belül – az egyetlen negatív szénforgalmú ágazatként - a legjobban felelünk meg a biogazdaság és a körforgásos gazdaság, valamint a szennyezésmentes környezet feltételeinek.
A változó világban is van víziónk az erdő jövőjéről!

Tisztelt Tagtársaim!
Az elmúlt két év megmutatta, hogy mennyire szükségünk van egymásra, az erdészek közösségére.
Megmutatta azt is, hogy mi sem folytathatjuk onnan, ahol a járványhelyzet előtt tartottunk.
Akiben van ambíció és felelősségtudat, bőven találhat magának feladatot az Egyesületben.
Tervszerű működésünk mellett, a kívánatos önszerveződésnek is nagyobb teret engedünk.

A mindig elkerülhetetlen megújulásunkban leginkább a fiatal generációkra szeretnénk építeni.
Megszólításuk lehetőségére jó példák vannak – ilyen a folyóiratunk sikeres szakcikk-pályázata.
Jövőre fontos jubileumra készülünk: 160 éves lesz az Erdészeti Lapok.
Bízom abban, hogy a tervezett jubileumi cikkpályázatunkkal még több fiatalt tudunk majd aktivizálni, bevonni a szakma látóterébe, közelebb hozni az Egyesülethez.
Mint már annyiszor, az élet újabb próbatételek elé állított, és állít bennünket.
Bízzunk az összefogás erejében, és tegyünk a magyar erdész szakma Kárpát-medencei megújulásáért!

Hölgyeim és Uraim!
Még egyszer köszönöm a Házigazdák önzetlen vendégszeretetét!
Tartalmas programokat és kikapcsolódást, sok sikert, jó egészséget kívánok!

Jó Szerencsét! Üdv az Erdésznek!
9

 

No events