Sopron, Botanikus Kert, 2017. szeptember 5.

Tisztelt Gál Család, Kedves volt Munkatársak, Tanítványok, Tisztelők, Tisztelt emlékezők, Vendégeink, Hölgyeim és Uraim!

A Soproni Egyetem legendás tanárára, emblematikus vezetőjére, rektorára, GÁL JÁNOS Professzor Úrra emlékezünk a mai napon, szobrának felavatásával.
Egy szobor a kortársaknak segíti az emlékezést, az utókornak pedig megjeleníti, megüzeni a kortársak tiszteletét. Az elhelyezés is része az üzenetnek. Itt az egykori Erdőtelepítési és Fásítási Tanszék lépcsőházi bejárata előtt áll majd az idők végzetéig, ott, ahol 32 éven át oktatott, kutatott, alkotott.    
    Idézzük meg most – Tisztelt Ünneplők – GÁL JÁNOS Professzor Úr életét, alakját, alkotásait.
1928. november 8-án, Nógrád vármegyében, Honton született. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, gimnáziumi tanulmányait pedig Ipolyságon kezdte, majd Balassagyarmaton fejezte be, 1948-ban. Ugyanabban az évben felvételt nyert az Agrártudományi Egyetem soproni Erdőmérnöki Karára, ahol 1952-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett (ha élne, 65 év elteltével, ma kapná kézhez a vasdiplomáját).
Egyetemi tanulmányai után rövid ideig a Diósjenői Állami Erdőgazdaságnál dolgozott műszaki vezetőként, majd az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumának titkárságára nevezték ki előadói munkakörbe.
1953-1957 között a Harkovi Dokucsajev Mezőgazdasági Intézet Erdőmeliorációs Karán, mint aspiráns tanult, majd szerzett kandidátusi minősítést az öntözéses erdőgazdálkodás témaköréből.
Az aspirantúra után néhány hónapig az Erdészeti Tudományos Intézetben volt igazgató-helyettes, majd 1957 őszén a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdőtelepítés- és Fásítástani Tanszékére nevezték ki tanszékvezető docensnek, s emellett megbízták a Főiskola igazgató-helyettesi teendőinak ellátásával. Két év múlva, 1959-től már a főiskola főigazgatója, majd 1962-től egyetemi tanárként az újonnan alakult Erdészeti és Faipari Egyetem első rektorává nevezték ki.
Ezt a funkciót először 1962-1966 között, majd még többször (1969-1972, 1981-1984, 1984-1989) is, összesen 15 évig töltötte be, 1966-1969 között pedig rektor-helyettesként tevékenykedett.
Erdőtelepítési és Fásítási Tanszéknek 1957-1985, majd 1985-től, a tanszékösszevonás után az Erdőműveléstani Tanszéknek, 1989-ig, nyugalomba vonulásáig, összesen ugyancsak 32 évig volt vezetője.
Sokrétű tudományos tevékenysége közül kiemelkedik a mezővédő erdősávok hatásvizsgálata és telepítési technológiáik kidolgozása. Ebben a témakörben készítette el és védte meg akadémiai doktori értekezését, megszerezvén a mezőgazdasági tudományok doktora címet. E tudományos eredményekre mind a mai napig hivatkozhatunk, azok ma is érvényesek, magam személyesen is használom a mezei apróvad élőhelygazdálkodás során.
Kutatási eredményeit 97 szakcikkben, 18 szak-, tankönyvben, illetve egyetemi jegyzetben foglalta össze, s adta át azokat a gyakorlat számára.

A Soproni Egyetem jelenlegi rektoraként – GÁL JÁNOS Professzor Úr oktató és tudományos tevékenysége mellett – emlékeznem, és emlékeztetnem kell rektor elődömre, aki, mint vezető hatalmas munkát végzett az egyetem fejlesztése érdekében. Az Ő munkájának is köszönhető volt az Erdészeti és Faipari Egyetem megalakulása. Vezetői tevékenysége alatt 8 hektárral, kétszeresére bővült a Botanikus Kert, megépült az Ifjúsági Ház, a Sportcsarnok, a Levelező Otthon (a TAEG mai épülete), az új kollégiumok Sopronban és Székesfehérváron, az egyetemi menza, a keszthelyi és a zánkai üdülők, a Fertő-tavi víkendtelep (fájdalom, új épülete a nyáron porrá égett) és több mint száz oktatói lakás.

GÁL Professzor Úr az egyetemi sport – főleg a kosárlabda – lelkes és önzetlen támogatója volt. Sportköri tanárelnökként is tevékenykedett. Felejthetetlenek voltak a kosárlabda mérkőzéseken mutatott, elkötelezett megnyilvánulásai, amivel kivívta a játékosok és a hallgatói szurkolósereg szimpátiáját, elismerését.

Egy ilyen nagy ívű teljesítményhez hatékony szakmai és tudományos kapcsolatokkal kellett rendelkeznie Gál Professzornak, bel- és külföldön egyaránt. Számos tudományos, szakmai és közéleti szervezetnek volt tagja vagy vezetője.
Megkérdőjelezhetetlen munkateljesítményét a korszak magas állami és szakmai kitüntetéseivel ismerték el. Közülük kiemelkednek: „Szocialista Munkáért Érdemérem” (1957), „Oktatásügy Kiváló Dolgozója” (1962), „Munka Érdemrend Arany Fokozata” (1967),  „Eötvös Lóránd Díj” (1980), „Április 4. Érdemérem” (1985), „Heinrich Cotta Emlékérem” (1986), „Magyar Népköztársaság Csillagrendje” (1989).
A Soproni Egyetem 1997-ben díszdoktorává avatta. Tanítványaként abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy dékánként magam is köszönthettem Őt kitüntetése alkalmából.
Ez az elismerés nemcsak a tudós professzornak, a korszakos egyetemvezetőnek, de a mindig segítőkész EMBER-nek is szólt! Mert GÁL Professzor Urat nem csak az egyetem, de az oktatói-kutatói kar, a dolgozók és a hallgatók sorsa is érdekelte. Munkatársait, hallgatóit mindig támogatta (emlékezzünk a megépített 100 oktatói lakásra, kollégiumokra, menzára, sportcsarnokra) mind egzisztenciális, mind tudományos előmenetelükben, mind a tanulásban. Ezt mi, akik az Ő idejében hallgatók, majd pályakezdők voltunk soha nem felejtjük.

A sok munka megrendítette GÁL Professzor Úr egészségét, alkotó erejének teljében 1989-ben, 61 évesen nyugállományba vonult. Hosszú, nagy türelemmel és méltósággal viselt betegség után 2001. október 11-én, 73 éves korában hunyt el Sopronban. Nagy részvét mellett kísértük utolsó útjára.

Hogy a hallgatók irányába tett gesztusait méltányolta az ifjúság, azt a mai szoboravató is igazolja, hiszen ennek kezdeményezői egykori tanítványai voltak. Köszönet Nekik a könnyen megfogant gondolataikért, a szoborállítás megvalósításáért, s minden jóakaratú kollégának az adakozásért.
 „Csak az hal meg, akit elfelednek” – szoktuk idézni a mondást!  GÁL JÁNOS Professzor Urat nem feledik tanítványai, az a 32 évfolyamnyi erdőmérnök, akiket az erdők és fásítások telepítésére oktatott, de nem felejtik a faipari mérnökök sem. Gál János Rektor Urat nem feledi el a Soproni Egyetem – hívják bárhogyan is az intézményt –, hiszen korábban felsorolt alkotásai itt vannak velünk, mindennapi munkánknak támaszai, az egyetem arculatának és működésének szerves részei.
És most már nem feledi az utókor sem GÁL JÁNOS Professzort, mert a szoborból néző tekintete megigézi, tanulásra serkenti az évről évre megújuló ifjúságot, amelyet Ő annyira szeretett.


Tisztelt ünneplők!  

Megköszönöm az 1973-ban valétált erdész és faiparos évfolyamok nevében, kezdeményezőkként eljárt Dr. BÓDY TIBOR faipari mérnök, Dr. VARGA SZABOLCS erdőmérnök valéta elnök urak és Dr. SZABÓ SÁNDOR erdőmérnök úr elkötelezettségét, Alma Mater-szeretetét. Ugyancsak köszönöm VANYÚR ISTVÁN szobrászművész úrnak, hogy alkotásával kiegészítette az egyetemi professzori pantheont.

Kedves Kortársaim, kedves Szaktársaim!

Amíg tehetjük, hozzuk el szeretteinket ide a Botanikus Kertbe, emlékezzünk nekik arról, hogy „Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián”, s mutassuk be nekik bronzba-kőbe dermedt, de szívünkben-lelkünkben életünk végéig élő Professzorainkat: Igmándy Zoltánt, Majer Antalt, Bezzegh Lászlót, Cziráky Józsefet, Káldy Józsefet, Winkler Oszkárt, Pankotai Gábort, Szabó Dénest, Moór Arthurt és most már Gál Jánost is.  

Nem csak Nekik, magunknak is tartozunk ezzel!

E gondolatok jegyében avatom fel Gál János Professzor, Rektor Úr szobrát! Jó szerencsét! Üdv az Erdésznek!

Prof. Dr. h. c. Dr. Faragó Sándor
rektor