2010. május. 04. - Első helyezést ért el dokumentumfilm kategóriában a székelyudvarhelyi Szabó Attila A szent hegy című filmje a VI. Göcsej Filmszemlén. A film a hargitai barnamedvékről szól. Romániában, minisztériumi engedéllyel mindmáig vadászható az összes, nemzetközileg védett ragadozó. A tavaszi vadszámlálás hivatalos eredményei ugyanis évről-évre a kontinens nagy részéről kipusztított fajok túlszaporulatát igazolják.
 A szent hegy című, alig negyvenperces filmben hallható narrátori szövegből való a fenti mondat. A környezetvédő csoport alkotásának folytatását döbbenten nézte a minap a zalaegerszegi városi televízió által életre hívott filmszemle nem túl népes közönsége. (A dokumentumfilm rövidített változatát egyébként a magyar televízió is vetítette korábban.) Megdöbbentő képsorok csapdába került, legyilkolt állatokról, illetve környékünkön készült, gyönyörű természetfelvételek váltogatták egymást. Hosszú évek munkája van ezekben a felvételekben - alkotói ezzel szeretnék felhívni a figyelmet a mértéktelen környezetrombolásra.
- Volt-e kellemetlensége a film után? - kérdeztem Szabó Attilát, aki apósa, a már elhunyt Szeley-Szabó László korábban, 2005 előtt készült, brutális vadászatokról és természetrombolásról szóló felvételeire alapozott, azok nyomvonalán haladt.
- Túlzottan nem, de épp azért igyekeztem úgy felépíteni a filmet, hogy látható legyen, nem a vadász a legfőbb ellenség, csak az embertelen megoldások elfogadhatatlanok - válaszolta a telefonban a rendező, aki úgy véli, sokszor operett természetvédelemmel állunk szemben, amikor a különböző, nagy médiahatású akciókról, tüntetésekről értesülünk, magyarán sok a szöveg, kevés a valódi tett. - Hogy messze ne menjek, az öcsém is vadász, s nem mondom, hogy nem volt néha konfliktus a családban.
A film bemutatja, az elmúlt húsz év alatt hogyan vált egy szakrális vonzatokkal rendelkező - ezért szent - hegyből pokollá a Hargita.
Hogyan? A barnamedvék alapvetően magányos állatok, főleg, ha bő a táplálékforrásuk. Mint látjuk, épp ezzel van gond.
A barnamedve tipikus mindenevő, megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, éppen rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, egereket, mormotákat. A dögöt se veti meg.
De. Az erdőket kivágják, az erdei gyümölcsöket eladják, természet rendjébe durván beavatkozik az ember, fogy a vadak élelme. Ezért bemerészkednek az emberlakta településekre, ami nem vált ki szimpátiát irántuk, könnyen érezheti a városlakó, irtásuk egyenesen kívánatos.
A vadászatukkal az utóbbi időben már nincs nagy baj, elmúlóban az újdonság varázsa, kevesebb a nyugati vagy magyar pénzes látogató. Az ipari jellegű vadászat a dögre alapozott. Fémrácsba helyezett ló- vagy tehéntetemekkel csalogatták a vadakat, majd a vadlesből egyszerűen lemészárolták a békésen falatozókat.
A harmadik veszély a hurok. A hargitai ember az őzre, vaddisznóra megy e módon, de gyakran a medve esik áldozatul a fákra erősített dróthuroknak. Jó, ha természetvédelmi segítséggel, vagy a maga erejéből ki tud szabadulni. Ezért akad az öt-hat ezres állományban sérült, háromlábú jószág, nem egy. Iszonyú látvány az akár háromméteres, többszáz kilós, bicegő barnamedve.
Mint megtudtam, Szabó Attila következő filmje az 1989-es székelyudvarhelyi forradalmi eseményeket idézi majd, szintén apósa akkori amatőr felvételei nyomán. Arany Horváth Zsuzsa

No events