2019. november 26. - A repceföldön békésen legelésző szarvasok kedves látványt nyújtanak, de a területet művelő gazdának csak bosszúságot, sokszor komoly kárt okoznak a földjén „vendégeskedő” állatok. Míg nő a vadon élő állatok okozta károk értéke, a határban új elemként egyre több a megelőzésre, a veszteségek csökkentésére emelt „kerítés”.
– A vadászatra jogosultak kötelező éves vadgazdálkodási jelentése szerint a megyében az előző vadászati évben mintegy ezer hektárról, 26 millió forintot meghaladó mértékű vadkárt jelentettek – közölte lapunk érdeklődésére a Fejér Megyei Kormányhivatal. A tájékoztatás szerint ez az összeg azonban nem a valósan keletkezett vadkárok értékét fejezi ki, mivel elterjedt és bevett gyakorlat, hogy a vadászatra jogosult természetbeni módon, például vadhússal kárpótolja az érintett gazdálkodót az elszenvedett veszteségért. S miután az így rendezett vadkárok pénzbeli értékkel nem fejezhetők ki, a vadgazdálkodási jelentésekben sem szerepelnek. Az utóbbi években számottevően nem változott a bejelentett mezőgazdasági vadkárok száma, értékük azonban növekvő tendenciát mutat, mivel egyre több gazdálkodó vet nagyobb gazdasági értéket képviselő növényi kultúrákat, például csemegekukoricát, vagy magasabb olajsavtartalmú napraforgót. Márpedig ezek igazi, vonzó csemegék a vadon élő állatoknak, bár a hagyományos napraforgót, a kukoricát és a repcét sem vetik meg.
Főként a megye északi részén
A megye erdőkkel sűrűbben borított északi részén – az M7-es autópályától északra eső területeken – történik a legtöbb vadkár, amit főként a gímszarvasok, az őzek és a vaddisznók okoznak. Mint Takács Tibor országos igazságügyi vadkárszakértő a Fejér Megyei Hírlap tudósítójának elmondta, nem véletlen, hogy a vadak előszeretettel látogatják a szántóföldi ültetvényeket, gyümölcsösöket, szőlőket. A vadkár megelőzésére ugyanis egyre több gazdálkodó keríti körbe speciális, acélrácsokból álló kerítéssel, illetve védi különféle mechanikai, optikai, elektromos, illetve kémiai és biológiai módszerekkel földjének a vadállatok által leggyakrabban látogatott részét. Ennek pedig az a következménye, hogy szűkül az a terület, ahova a vadak élelemszerzés céljából akadályoztatás nélkül bejuthatnak. Így érthető, hogy azokon a szántókon, gyümölcsösökben, kertekben, ahol még szabad előttük az út, gyakoribb a károkozás, a letarolt növényzet, a vaddisznók által feltúrt, megtaposott talaj, s az, hogy az őzek terített asztalnak tekintik a borsó- és a lucernavetést, csemegének a gyümölcsfák rügyeit, kérgét. A kárt a vadászatra jogosult – vadásztársaság, tulajdonos, erdészet – a vonatkozó törvényben foglaltak alapján köteles megtéríteni.
S, hogy mi minősül vadkárnak?
A jogszabály szerint a vadak, az őz, a dám- és a gímszarvas, a vaddisznó és a muflon által a mezőgazdaságban, erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdőirtásban, illetve a csemetekertekben okozott kár 10 százalékot meghaladó része. A megyei kormányhivatal tájékoztatása szerint a kártérítés módját és szabályait alapvetően a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény szabályozza. A jogszabály alapján az okozott vadkár megtérítésének egyik módja, amikor a gazdálkodó és a vadászatra jogosult között egyezség születik. A másik, ha megállapodás hiányában a gazdálkodó a területileg illetékes jegyzőhöz fordul, aki először megkísérli az egyezség létrejöttét, majd ha a próbálkozás eredménytelennek bizonyul, vadkárszakértőt rendel ki, aki felméri az okozott kárt, s jegyzőkönyvet készít. A jegyző annak alapján ismét megkísérli létrehozni a felek között az egyezséget, ha pedig az továbbra sem születik meg, megszünteti az eljárást. Ezek után a gazdálkodó bírósági úton tudja vadkárigényét érvényesíteni.
A lapunk által megkérdezett vadkárszakértő szerint sokat segít – segítene – az érdekelt felek közötti együttműködés, a folyamatos tájékoztatás, s a probléma közös megoldására való törekvés. A jogszabály ugyanis nem csak a vadászatra jogosult számára határoz meg kötelességeket, rögzíti azt is, hogy a gazdálkodó miként köteles közreműködni a kár elhárításában, vagy csökkentésében. Erre szolgálnak a különféle védekezési módok. De alkalmazásuk mellett célszerű lenne a gazdálkodóknak a vadkárbiztosítási lehetőségekkel is élni.
 
No events