b_150_150_16777215_00_images_stories_allatok_barnabocsok.JPG
2016. február 4. - A sepsiszentgyörgyi vadászati múzeumban mutatták be a csomakőrösi Tóth Árpád Emberek, akik találkoztak a medvével című könyvét, melyben a szerző 114 történetet írt le a medvével találkozók elmondása alapján.

Tanulságos és szép olvasmány, szóról szóra hiteles, azoktól származik, akik találkoztak a medvével – mondta köszöntőjében Demeter János, a Vadon Egyesület ügyvezető igazgatója. A szerzőt, illetve kötetét Orbán Sándor kovásznai nyugalmazott tanár, volt kultúrház-igazgató méltatta, mondván, nagyon tetszik neki, ahogy Tóth Árpád erdészmérnök elképzelte, megtervezte és megírta ezt az igen szép könyvet, amelyet aki kézbe vesz, nem tesz le. Egyébként nagyon nehéz megtalálni azokat, akik medvés kalandokról tudnak beszámolni, a könyvben száztizennégyen mesélik el jobbára szerencsés találkozásukat. A szerző román nyelven ír, ezért dicséret illeti a kiadvány fordítóját, Szabó Máriát, a kommandói múzeum létrehozóját és vezetőjét – tette hozzá. 
Maga Tóth Árpád is a kommandói erdészetnél dolgozik, így sok barátja, ismerőse mesélhetett, hogyan került szembe a medvével. Rövid, de velős könyv, s a történetek közös jellemzője, hogy az életben maradó székely ember, miután találkozott a mackóval, tanácsot ad – összegezett Orbán Sándor. Szilágyi Jenő brassói nyugalmazott erdészmérnök megjegyezte, a szerzőnek több román nyelvű verseskötete jelent meg, s jó lenne, ha azokat, illetve természet- és életszeretetét a magyar olvasók is megismerhetnék.

Szabó Mária elmondta, a csomakőrösi falumonográfia megírására Tóth Árpád kérte fel, ezzel kezdődött barátságuk, majd vállalta medvés történeteinek fordítását is. A könyvben sok hasznos tanács olvasható, s az esetek ismeretében kijelenthető, legtöbbször nem a medve okolható a támadásért, hanem azok az emberek, akik provokálták. Éppen ezért bánjunk óvatosan a medvével, csak békén kell hagyni őket – idézte a szerzőt.

Tóth Árpád – aki erdészmérnöki munkája mellett a csomakőrösi közbirtokosságot is irányítja – szólt életéről: 1962-ben Hétfaluban született, itt járt óvodába, majd iskolába egyedüli magyar diákként román osztályba, ezért ír mai napig román nyelven. Édesanyja halála után 13 évesen édesapjával Papolcra költözött, vadőr nagyapja szerettette meg vele a természetet. 

Erdésztechnikusként kezdett dolgozni, majd több egyetem elvégzése után erdészmérnökként folytatta, 1998 óta közöl verseket, eddig tizenkét kötete jelent meg. Medvés könyve kapcsán elmondta, az országban nem nagyon végeztek medvével kapcsolatos etológiai kutatásokat, így leírásai ezen a téren is hasznosak, ugyanis azok, akik a medve elé kerülnek, élet-halál közé, biztosan nem hazudnak.

A medvével nem lehet játszani, magyarázta, mert olyan 350 kilogrammos „sportoló”, akinek pengeélesek a karmai, és egész életében edzi magát, húsz méteren bármilyen terepen utoléri az embert. Alanyai között volt olyan kovásznai hajtó, akit a medve utolért, csapott egyet a hátára, s úgy menekült meg, hogy fejszéjét a medve szájába tette. Egy bukaresti kiránduló tusnádi kukázó medvének nyújtott volna szendvicset, ám az letépte a karját, de volt olyan vidámabb történet is, amikor a kovásznai szívkórház előtt egy rokolyás nénike szintén etetni próbálta a mackót, ám az letépte szoknyáját, s fehérneműben maradt... 

Tóth Árpád úgy vélekedett, a medve akkor támad, ha bocsaival találják, vagy ha evés közben megzavarják, ám ha rálőnek és túléli, egész életében üldözi az embert. Látása nem olyan fejlett, ám a szaglása nagyon jó, nem szereti a cigarettafüstöt. S ha netán közel kerülünk hozzá, találkozunk vele – tanácsolta –, jobb mozdulatlanul maradni, nem szabad megfordulni vagy szaladni, mert olyan nincs, hogy ne érjen utol...

Mózes László

 

No events