Budapest, 2021. április 6. - Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) viselkedésökológusainak kutatása szerint az örvös légykapók megváltoztatják az éneküket, ha különböző tojóknak (leendő párnak) vagy hímeknek (potenciális riválisnak) énekelnek.

A felfedezés jelentőségét többek között az adja, hogy korábban csak nagyon kevés madárfajnál írtak le hasonló jelenséget.
    A madárének az egyik legváltozatosabb kommunikációs rendszer az állatvilágban, melynek fő funkcióit - a tojók csalogatását, más hímek elriasztását - a tudomány ugyan ismeri, de az ének számos részletét, a pontos információtartalmát és jelentőségét illetően még nem tárták fel a kutatók - olvasható az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) keddi közleményében.
    Mint írják, sok énekesmadárfaj egyedei képesek énekükkel információt közölni a pillanatnyi környezetükről.
    A beszámoló szerint az állati kommunikációban használt számos jelzés - mint amilyen a madárének is - lehet egyedre jellemző, ugyanakkor egyeden belül is változatosságot mutathat. Ez azt jelenti, hogy a jelzéseket vevő fajtársak azonosíthatják az egyedet az éneke alapján, emellett valamilyen mértékig a jelzést küldő madár is alkalmazkodhat az aktuális környezeti körülményekhez.
    A kutatásban azt vizsgálták a szakemberek, hogy az örvös légykapók (Ficedula albicollis) énekét befolyásolja-e a szociális környezet, pontosabban az éneket hallgató fajtársak egyedazonossága és minősége.
    Az ELTE Viselkedésökológiai Csoport és az ÖK ÖBI Evolúciós Ökológia Kutatócsoportja a 2000-es évek eleje óta vizsgálja az örvös légykapók énekét egy pilisi madárodútelepen. A légykapó hímek április közepén érkeznek meg a területre, ahol odút foglalnak, majd énekelni kezdenek, hogy odavonzzák a tojókat és elriasszák a rivális hímeket.
    A kutatók a kísérletben különböző tojó és hím légykapókat helyeztek ki stimulusként az éneklő hímek odújának a közelébe, majd felvették az éneküket. Ezt követően különböző énekjellemzőket nyertek ki a felvételekből, amelyek az ének időbeli szerkezetét, frekvenciáját, valamint változatosságát írták le.
    Eredményeik azt mutatták, hogy az egyedek képesek éneküket a hallgatóságnak megfelelően változtatni. Tojó stimulus esetén az ének komplexitása módosult, hím stimulus esetén pedig több más énekjellemző is eltérőnek bizonyult az egyes egyedek között. Az esetek egy részében ez a hatás a stimulus prezentációjától időben távolodva csökkent. A kutatóknak azt is sikerült megállapítaniuk, hogy a hím stimulus mérete és minősége befolyásolja a neki szóló éneket.
    "Eredményeink alapján így elmondható, hogy az örvös légykapók képesek éneküket plasztikusan alakítani a hallgatóságnak megfelelően, mind territóriumuk védelme közben, mind udvarláskor. Ez utóbbi arra utal, hogy a hímek részéről is van párpreferencia, vagyis valószínűleg szebben énekelnek azoknak a tojóknak, amelyeket valamiért vonzóbbnak tartanak, ez pedig egy ritkán vizsgált jelenség az állatvilágban. A territórium védelme során is érdemes lehet ahhoz igazítani az éneket, hogy mekkora veszélyt jelent az egyed számára a betolakodó hím. A kutatásunkból az derül ki, hogy amikor nagyobb, nehezebb riválist kellett elüldözni a területükről, az örvös légykapók több energiát fektettek az éneklésbe" - összegezte a közleményben a kutatás eredményeit Jablonszky Mónika, az ÖK Ökológiai és Botanikai Intézetének tudományos munkatársa.
     A kutatás eredményeiről a Behavioral Ecology című folyóiratban számoltak be az ökológusok 2021 márciusában.

 

No events