A T.T.T. észrevételei az FVM állásfoglaláshoz

A talajvízszint csökkenése

A sajóládi vízmű 2004-től a talajvíz csökkenésére nem lehetett  negatív hatással, mivel 1996-tól a  vízmű nem üzemel. Az erdő jelenlegi termőhelyi viszonyai jók, az erdő regenerációs képessége pedig olyan kiváló, hogy a kocsányos tölgy (Quercus robur) és a magyar kőris magról is képes megújulni.

Kedvezőtlen szocio-ökonómiai változások

A Sajóládi erdőben történt nagy arányú falopásokra való hivatkozás ellent mond a Délbükki Erdészeti Igazgatóság területéhez tartozó Tiszakeszi Erdőkörzet 2005. I. 01-től 2014. XII. 31-ig érvényes, tehát jelenleg hatályos 723. számú erdőtervében szereplő adatoknak, amennyiben a teljes erdőkörzetben az emberi eredetű károk megnevezett és feltüntetett aránya mindösszesen 4,6 %-ot tesz ki (124. oldal), az erdőtervben a Sajóládi erdő, mint az engedély nélküli fakitermelés (lopás) vonatkozásában különösen veszélyeztetett erdőterület nincs is megemlítve (97. oldal). A 2004-től napjainkig történt falopások megakadályozására, az erdő őrzés-védelmére tett intézkedések, az erre fordított 11,7 millió forint nem szolgálták hatékonyan a Sajóládi erdő megóvását, amit az is bizonyít, hogy a Sajólád községben működő Polgárőrséget nem vonták be az erdő őrzésébe, holott a helyben lakó, a rendőri szervekkel szorosan együttműködő polgárőrök önkéntesen is ellátták volna az erdő folyamatos őrzését.

  A helyi lakosok nem lettek megfelelő módon tájékoztatva arról, hogy a Sajóládi erdő a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelettel a Natura 2000 hálózatába került kijelölésre, mint különleges természetmegőrzési terület. (Egyedül szervezetünk tartott ismeretterjesztő előadással egybekötött lakossági fórumot 2007. októberében.) Az erdőterület védettségét sem a Polgármesteri Hivatalban elhelyezett írásos kifüggesztés, sem az erdőterület határain kihelyezett tájékoztató tábla nem jelezte.

Erdőgazdálkodási tevékenység

   Az FVM állásfoglalásának 5-ik oldalán az áll, hogy „ Amint korábban ezt említettük, a falopások következtében azokban az erdőkben, ahol a záródás 60% alá csökkent és elindult az erdőrészlet gyomosodása, az erdészeti hatóság a jogszabályok alapján engedélyezte az erdő véghasználatát és előírta az erdő felújítását. Ez azonban nem volt automatikus, amelyre példa a Sajólád 2A és 1E erdőrészlet. Az előbbi esetében 2005 novemberében az erdőgazdálkodó kérte a terület egy részére a véghasználat engedélyezését az addig bekövetkezett falopásokra hivatkozva, azonban azt az erdészeti hatóság elutasította és az erdőgazdálkodót az erdőőrzés fokozására utasította. Az erdőrészletekben a záródás a kérelem benyújtásakor még meghaladta a 60%-ot, bár számos 0,3-0,4 ha-os üres folt volt már a területen és a fafaj összetétel a társulásra nézve kedvezőtlenül változott. Az erdészeti hatóság 2006-ban csak azt követően adta ki erre az erdőrészletre a fakitermelési engedélyt, hogy a falopás tovább fokozódott és a záródás a kritikus szint alá csökkent. Ekkor a területen már nem volt magaskőris elegyfajokból álló folt. Az erdőgazdálkodó által a terület egyetlen idős magaskőris főfafajú állományára – Sajólád 1 E erdőrészlet – beadott fakitermelési kérelmét az erdészeti igazgatóság elutasította 2007. novemberében, mivel annak természetbeni állapota alapján még az állomány további fenntartása indokolt.”

  A Miskolci Városi Ügyészség B. 10.660/2007/4. számon kiadott határozat indokolásának 3-ik oldalának 2-ik bekezdésében viszont az áll, miszerint: „2007. március hó 19. napján az Északerdő Zrt., illetve a Délbükki Erdészeti Igazgatósága a 2007. évi erdőgazdálkodási tervének megváltoztatására irányuló kérelmét juttatta el a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságához, mely szerint az inkriminált erdőrészletben a folyamatos lopások következtében az állomány nagy mértékben kiritkult, az erdőrészlet nagyobb részét 2006. évben letermelték, így a maradék területen a tél során további lopások történtek, minek  következtében az állomány tovább nem tartható fenn. Az eljáró hatóság 2007. április 17. napján 14.3/1486/3/2007. számú határozatával a Sajólád 2 A erdőrészletben tervezett tarvágást engedélyezte…”

  A fentiek alapján megállapítható, hogy a 2A erdőrészlet véghasználatának engedélyezésére valójában nem 2006-ban, hanem 2007. április 17-én került sor. 2007.  novemberében pedig már azért nem adott ki fakivágási engedélyt az erdészeti hatóság, mert szervezetünk 2007. november 04-én tett büntető feljelentése alapján a 2007. november 13-án a Miskolci Városi Ügyészség nyomozást rendelt el a Sajóládi erdő természetkárosítása ügyében.

  Az FVM állásfoglalásának 6-ik oldalán a következő megállapítás áll a díszes tarkalepke élőhelyére vonatkozóan: „A Sajóládi-erdőben a díszes tarkalepke élőhelyéül szolgáló kőrises állomány megőrzése érdekében az illegális fakitermeléssel érintett és a hazai jogszabályok alapján erdőfelújítási kötelezettség alá eső területeken az erdőfelújítás a talaj legkisebb bolygatásával – tuskózás, teljes talajelőkészítés nélkül – került kivitelezésre, így ennek során, a területen előforduló élővilág legkisebb mértékű veszélyeztetése valósult meg. Az egyes erdőrészletek felújítása a korábbi erdőállomány fajösszetételének megfelelően őshonos fafajokkal történt. Az élőhelyvédelmi irányelv – közösségi jelentőségű élőhelyek megőrzésére irányuló – rendelkezéseinek megfelelően a hazai jogszabályok már korábban is egyértelműen lefektették, hogy őshonos fafajú erdők véghasználata, vagy pusztulása esetén az erdőgazdálkodó ugyanolyan fafajú őshonos erdőtársulást köteles felújítani.”

   A véghasználattal történő, azaz tarvágásos erdőfelújítás a díszes tarkalepke populáció élőhelyeinek pusztulását eredményezi függetlenül attól, hogy a tarvágás tuskózás és teljes talajelőkészítés nélkül kerül kivitelezésre. A 2007. április 17-én kiadott vágási engedély alapján 2007. júniusában elvégzett  tarvágás ráadásul vegetációs időszakban, a díszes tarkalepke szaporodási időszakában került végrehajtásra!

  A KvVM Természetvédelmi Hivatal által a díszes tarkalepke (Euphydryas maturna) védelmét szolgáló 2006-ban kiadott fajmegőrzési tervében az alábbi megállapítások olvashatók.

A faj megőrzésének biológiai követelményei, veszélyeztető tényezők

   „A rendelkezésre álló irodalmi adatok … és eddigi előzetes magyar vizsgálatok egyaránt azt bizonyítják, hogy a faj megőrzésének leglényegesebb követelménye az élőhelyek megőrzése, méghozzá lehetőleg tájszintű léptékben, mert ez képes kompenzálni a fajra jellemző erős, természetes populáció-fluktuációkat, amelyek a faj komplex élőhelyszerkezetet igénylő, bonyolult életciklusából, illetve az r-stratégia jellegéből következnek, Ugyanezek a tényezők okozzák, hogy a populációk mesterséges tenyésztéssel való megerősítésének, illetve visszatelepítésének kevés az esélye, sőt amennyiben nem tudjuk az élőhelyek megfelelő szerkezetét megőrizni, teljesen kárbaveszett fáradságnak is bizonyul. A veszélyeztető tényezők között az európai szintű áttekintés is első helyen az erdőművelés módjának megváltozását, illetve a faj számára megfelelő erdők kiirtását és ültetvény-szerű erdőkkel való helyettesítését említi (van Swaay & Warren 1998). A hazai vizsgálatok teljes mértékben megerősítik és konkrét esetek bizonyítják, hogy a keményfás ligeterdők tarra vágása és nem megfelelő felújítása… igen komoly, sőt valószínűleg a legsúlyosabb veszélyeztető tényező.

3.1. Szakmapolitikai és jogszabály-alkotási követelmények
      
     A lepke védelméhez az alapvető jogi eszközök rendelkezésre állnak, azonban   vannak negatív tapasztalatok is. Az egyik: a természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyó, nem védett erdőkben folyó fakitermelési és vadgazdálkodási gyakorlat, amelyek esetenként súlyos természetkárosítással járnak.

3.2. Élőhely-biztosítás
 
   A Natura 2000 hálózat kialakítása 2004-től jelentősen hozzájárulhat a faj területi védelméhez, amennyiben a kijelölt területeken a 2004-ben született 275/2004. (X. 8.) számú kormány rendeletben megfogalmazott kötelezettségeket és korlátozásokat betartják, illetve betartatják mind vízügyi, mind erdőművelési beavatkozások tekintetében.

3.3. A földhasználathoz kapcsolódó tennivalók

  Fontos követelmény, hogy… semmiképp se csökkenhessen az őshonos faállományú, természetközeli vagy féltermészetes erdőállományok aránya, azaz mellőzzék a keményfás ligeterdők tarvágásos véghasználatát…”

Az FVM állásfoglalás 7-ik oldalán olvasható hivatkozások.

   „Magyarországon az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (Evt.) előírásai úgy rendelkeznek, hogy ha az erdőben 0,5 ha-nál nagyobb területen a faállomány kipusztul, vagy a fák koronavetülete által fedett terület (záródás) 60% alá csökken, az erdőgazdálkodónak az erdő felújítását 2 éven belül meg kell kezdeni. Az adatsorokból látható, hogy 2004-2008 között a 20 év feletti erdőállományok területében 29,2 ha csökkenés következett be, amelynek oka a folyamatos falopás. A 20 év feletti erdők már elérik azt a vastagsági fokot (8-10 cm átmérő), amely felett a helyi lakosság tüzelőnek használja a fát.
   A fentiek alapján megállapítható, hogy az erdészeti hatóság eljárása jogszerű volt, az erdőgazdálkodó kérelmére indult eljárások során mérlegelte az összes körülményt és a terület erdőállomány-tipusának – és így a közösségi jelentőségű faj élőhelyének – megmaradását leginkább szolgáló döntéseket hozott. Az erdőgazdálkodó a rendelkezésekre álló eszközöket maximálisan kihasználva megpróbált gondoskodni a termőhelynek megfelelő erdőtársulás fennmaradásáról.”

   A fenti jogi és szakmai hivatkozások teljességgel  elfogadhatatlanok,  mivel az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi  LIV. törvény (Etv.) 41.§ (4) bekezdése úgy rendelkezik, miszerint: „A véghasználat befejezését követően – továbbá, ha az erdő faállománya összefüggően ötezer négyzetmétert meghaladó területen bármilyen okból kipusztult, illetve a faanyagtermelést szolgáló erdőben a fák koronavetülete által fedett terület hatvan százalék alá csökken – az erdőgazdálkodónak az erdőfelújítást meg kell kezdenie…”
 Az Etv 41.§ (1) bekezdése definiálja az erdőfelújítás fogalmát, eszerint: Az erdő felújításának minősül az erdő kitermelt vagy kipusztult faállományának újbóli létrehozására irányuló tevékenység.” 
Az Etv. erdőfelújításra (fatelepítésre) vonatkozó 41.§ (4) bekezdés szerinti  rendelkezése kizárólag azt írja elő, hogy a véghasználat befejezését követően az erdőgazdálkodónak az erdőfelújítást (fatelepítést) meg kell kezdenie, továbbá abban az esetben is meg kell kezdenie az erdőfelújítást (fatelepítést), ha az erdő faállománya bármilyen okból kipusztult, illetve a faanyagtermelést szolgáló erdőben a fák koronavetülete hatvan százalék alá csökkent. Jelen esetben tehát a magyar erdőtörvény szerint az erdőgazdálkodónak az alkalmi falopások által kiritkult erdőfoltokban, lékekben  a faállomány újbóli létrehozására, azaz fák elültetésére és nem az erdőrészek még megmaradt faállományának tarra vágására volt törvény által előírt kötelezettsége!
Az Etv.14.§ (1) bekezdése szerint: „Az erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodási tevékenysége keretében jogosult, illetve köteles gondoskodni
f) az erdő védelméről, az egyes erdőgazdálkodási munkák elvégzéséről, valamint az erdő őrzéséről;”
   Az erdő őrzésére vonatkozó törvényi kötelezettségének az erdőt kezelő erdészeti igazgatóság minden kétséget kizáróan nem tett eleget, azaz nem volt képes megvédeni az erdőt a fatolvajoktól. A Etv. a faanyagtermelést szolgáló erdőre vonatkozóan is az erdőfelújítást, a kiritkult erdőrészekben a faállomány újratelepítését írja elő. A Sajóládi erdő azonban elsődlegesen a Natura 2000 hálózatába tartozó természetmegőrzési terület és közösségi jelentőségű élőhelytípus, ahol a falopások következtében kiritkult kisebb erdőfoltokban, illetve lékekben tölgy-kőris fafajok alátelepítését kellett volna elvégezni, és a legkevésbé sem az erdőrészek véghasználattal való letermelésével az erdei élőhelyeket elpusztítani.
    Az Etv. 60.§ (3) bekezdése szerint: „A fa kitermelésekor figyelemmel kell lenni a források védőterületére, a védett szervezetek élőhelyére…”
 A védett szervezetek élőhelyére akkor is figyelemmel kellett volna lenni, ha nem egy, a Natura 2000 hálózatába kijelölt erdőterületen kerül sor fakitermelésre.
    A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény 43.§ (1) bekezdése szerint: „Tilos a védett állatfajok egyedének zavarása, károsítása, kínzása, elpusztítása, szaporodásának és más élettevékenységének veszélyeztetése, lakó-, élő-, táplálkozó-, költő-, pihenő- vagy búvóhelyeinek lerombolása, károsítása.”
   Tekintettel arra, hogy a Sajóládi erdő termőhelyi viszonyai kiválónak minősülnek, mivel természetes úton magról képes megújulni mind a kocsányos tölgy - amely az erdő egészen kivételes regenerációs képességéről árulkodik -, mind pedig a magyar kőris, továbbá a véghasználatra kijelölt erdőrészek kitermelését egészségügyi okok sem indokolták, ezért teljesen indokolatlan, egyszersmind  jogellenes volt az 1996. évi LIV. törvény 14.§ (1) bek. f) pont rendelkezésének be nem tartása, az erdőterület nem megfelelő őrzése által bekövetkezett falopások által kiritkult erdőterületek véghasználattal történő letermelésnek engedélyezése, s a nem jogszerűen kiadott engedélyek alapján, a legkevésbé sem szakszerűen elvégzett  véghasználat  végrehajtása a Sajóládi erdőben. Súlyosbító körülmény, hogy a  tarvágás elvégzésére 2007. júniusában, tehát a  vegetációs időszak kellős közepén a közösségi jelentőségű állatfajok és az egyéb védett állatfajok szaporodási, illetve költési időszakában került sor!
 
   A Sajóládi erdő kezelése során az erdőgazdálkodónak az alábbi szakmai elvárásoknak kellett volna eleget tenni.
   A Magyarországi Élőhelyek Vörös Könyve (szerk: Sántha A. és Borhidi A.) a következő  védelmi intézkedéseket fogalmazza meg az alföldi tölgy-kőris-szil ligeterdők vonatkozásában:
   „Az alföldi tölgy-kőris-szil ligetek jelenlegi fajgazdag állományai kivétel nélkül szigorú védelmet érdemelnek. Állományaikban természetszerű erdőgazdálkodást kell végezni, s meg kell akadályozni a tarvágásokat…”

A  tölgy-kőris-szil ligeterdő erdőkezelésére javasolt eljárások

Forrás: A természetszerű erdők kezelése  TermészetBÚVÁR Alapítvány Kiadó Budapest, 2001
Szerk.:Dr. Bartha Dénes  (A fejezetet írta:Bodor László)

   A tölgy-kőris-szil ligeterdő tarra vágva rendkívül labilis helyzetbe kerül, akár a terület szárazabbá válása vagy elvizesedése miatt, ezért a tarvágás területét 1-3 hektár közé szorítsuk le egy alkalomra. Vizes mikrofoltjaitól eltekintve a társulás mindig cserjével borított. Lehetőleg kerüljük a területen való tüzelést, és kíméljük a talajt!
   Az idős faállomány transzspirációs vízegyensúlyt tartó szerepe a tölgy-kőris-szil ligeterdőkben kiemelten fontos. Megfigyelhető ez olyankor, amikor a mélyedésekbe összefutó csapadékvíz az eső utáni órákban, napon eltűnik, hiszen az állomány feldolgozza, elpárologtatja. A tarvágás után az ilyen felszíni vizek is napokig, hetekig megmaradnak, és elindul az elvizesedési folyamat. Ezért arra törekedjünk, hogy párologtató felületet hagyva hektáronként a nagy és egészséges koronájú törzsekből hagyásfákat hagyjunk vissza. A hagyásfák kijelölésénél azonban vegyük figyelembe, hogy ahol tölgy van, ott tölgyet hagyjunk, mert a kőrishagyásfa nagy mennyiségű magtermésével a tölgyet kiszorító elegyetlen kőrisújulat kialakulásához vezethet. Ha nincs tölgy, akkor hagyhatunk kőrishagyásfákat is, de ebben az esetben a nem termőket részesítjük előnyben a kijelölésnél …..
   A véghasználat ideje a késő ősztől kora tavaszig terjedő időszak. A tarvágás során kíméljük az erdőtalajt és a hagyásfákat. …”

   A Sajóládi erdő 2A  erdőrészletében a 2007. április 17-én kiadott engedély alapján 2007. júniusában, tehát a vegetációs időszak kellős közepén, költési-szaporodási időszakban került sor a tarvágásra, ráadásul anélkül, hogy hagyásfák maradtak volna a kivágott erdőrészben!

   Az FVM állásfoglalás 7-ik oldalának utolsó előtti bekezdésének megállapításai.
„A Sajóládi erdő jelentős elpusztításáról tehát nincs szó; nincs adat, bizonyíték hogy abban visszafordíthatatlan károsodás történt volna. Nem rendelkezünk tudományosan megalapozott információkkal arra vonatkozóan, hogy közösségi jelentőségű fajok eltűntek volna. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján egyelőre nem állapítható meg, hogy az egyes erdőrészletek véghasználata, illetve falopás következtében a díszes tarkalepke (és egyéb közösségi jelölő fajok) állományában bekövetkezett-e visszafordíthatatlan változás. Ez csak a terület célzott monitorozásából származó eredmények alapján állapítható meg.”

   A véghasználat következtében a tarra vágott erdőterületen az élő szervezetek és élőhelyek, védett és közösségi jelentőségű állatfajok populációinak nagymértékű pusztulása azért valószínűsíthető, mert a tarra vágott  erdőrészek lombkoronaszintjének és  cserjeszintjének növényzete megsemmisült, az erdőrészek aljnövényzete pedig súlyosan sérült és degradálódott, s ezáltal mind a kijelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű állatfajok, mind az egyéb védett állatfajok élőhelyei is megsemmisültek. A károsodás mértéke az egyes állatpopulációk vonatkozásában a vegetációs időszakban elvégzendő természeti állapotfelmérések nyomán állapítható meg a jelenleg rendelkezésre álló tudományos adatatok összevetésével.


A rendelkezésre álló humánerőforrás a szakigazgatásban
 
   Az FVM állásfoglalása a következő megállapításokkal hárítja el az erdő erdészeti kezelésével megbízott állami erdészeti igazgatóság felelősségét a Sajóládi erdő vonatozásában:
„Az erdészeti hatóság a bejelentések és az erdőgazdálkodói kérelmek alapján a területen folyamatosan ellátta az államigazgatási felügyeletet, így terepi bejárásokat, ellenőrzéseket végzett, több tucat eljárást folytatott le. A korrekt tájékoztatáshoz tartozik annak ismerete is, hogy ezzel egyidejűleg erőforrás hiányra hivatkozva a Természetvédelmi Őrszolgálat a terület Natura 2000 területté történő kijelölése  óta nem végzett terepi ellenőrzést, illetve az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság a kijelölést megalapozó fajok és társulások tekintetében állapotfelmérést nem folytatott, noha ilyen irányú kötelezettségeiket jogszabály előírja. Az erdészeti szakigazgatási szervek létszáma és terepi jelenlétéhez szükséges felszereltsége a természetvédelmi szervek hasonló jellemzőihez képest alulmarad.”

   A Sajóládi erdő ügyében a felelősség áthárítása az illetékes természetvédelmi igazgatóságra a legkevésbé sem a korrekt tájékoztatás és az európai viselkedéskultúra általánosan elfogadott formája.  Ha az erdészeti hatóság a bejelentések alapján és az erdőgazdálkodó kérelme alapján a területen folyamatosan ellátta az államigazgatási felügyeletet, terepi bejárásokat, ellenőrzéseket végzett, akkor miért nem értesítette a Natura 2000 területen folytatott falopásokról az illetékes természetvédelmi hatóságot, illetve természetvédelmi igazgatóságot? Az erdő őrzése azonban első sorban az erdőkezelő erdészeti igazgatóság törvényi kötelezettsége, és nem csupán annak az egy  természetvédelmi őrnek a feladata, akinek több mint 13 ezer hektár nagyságú védett természeti területet  és Natura 2000 területet kell ellenőriznie.
  A Sajóládi erdő hatékony őrzése az erdőgazdálkodó részéről olyannyira nem volt biztosított, hogy 2007. XII. 16-án, amikor már országosan ismert volt a Sajóládi erdő természetkárosítása, és az ügyészség által felügyelt rendőrségi nyomozás is javában zajlott,  az RTL Klub esti  híradója helyszíni tudósításban számolt be a sajóládi falopásokról. A forgatócsoport fél óra leforgása alatt 18 kerékpáros fatolvajról készített felvételeket Sajólád főutcáján, miközben az erdő kerületvezető erdésze interjút adott, és arról panaszkodott, hogy az erdészeti igazgatóság minden lehetséges intézkedést megtesz a falopások megakadályozására.

ÖSSZEGZÉS

   A Tiszántúli Természetvédők Társulata a HUAN20004 Hernád-völgy és a Sajóládi erdő kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület részét képező Sajóládi erdőben történt természetkárosítás kiváltó okait az alábbiakban látja.

A lakosság nem volt megfelelő módon és mértékben tájékoztatva arról, hogy a Sajóládi erdő a Natura 2000 hálózatába, mint különleges természetmegőrzési terület kijelölésre került a 275/2004. (X. 8.) Kormányrendelettel, továbbá arról sem kapott a közvélemény széleskörű tájékoztatást, hogy mi a célja a Natura területek kijelölésének,  és milyen büntetőjogi következményekkel járhat ezen terület, illetve területek károsítása, ezen belül az illegális fakitermelés végzése a Natura 2000 erdőterületeken..

A  nem megfelelően módon implementált 275/2004. (X. 8.) Kormányrendeletből, illetve az ezen rendeletet módosító 201/2006. számú Kormányrendelet 9.§ (2) bekezdés pontjainak felsorolásából hiányzik az a rendelkezés, hogy a Natura 2000 hálózatába tartozó, de nem védett természeti területként nyilvántartott erdőterületeken a fakitermelés engedélyezéséhez az illetékes természetvédelmi hatóság szakhatósági hozzájárulása szükséges. Amennyiben ez a rendelkezés a természetvédelmi szakhatóság engedélyéhez kötné a fakitermelési engedély kiadását, akkor elsődlegesen az ezen erdőterületek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges természetvédelmi szempontok és érdekek érvényesülhetek volna és nem az erdészeti, illetve gazdasági szempontok mind a Sajóládi erdő, mind sok más hasonló Natura 2000 erdő esetében. (Mindaddig,  amíg az egyedüli engedélyező hatóság az illetékes erdészeti hatóság, az erdészeti és gazdasági érdekek minden esetben meg fogják előzni a természetvédelmi érdekeket.)
Azok a Natura 2000 területek, amelyek a vonatkozó magyar jogszabályok alapján nem védett természeti területek (pl. Sajóládi erdő), jelenleg nem illeszkednek a magyar természetvédelmi közigazgatás rendszerébe, ezért nem, vagy csak korlátozott módon kapják meg a 92/43/EK Élőhelyvédelmi-irányelv, illetve a 79/409/EK Madárvédelmi-irányelv által biztosított jogi védelmet. A magyar erdőtörvényben a Natura 2000 erdőterületekkel való gazdálkodás mindmáig nincs szabályozva, így a magyar erdész szakmának a Natura 2000 erdőterületek első sorban az uniós támogatás megszerzésének lehetőségét jelentik, nem pedig a Natura 2000 erdőterületeken a kijelölés alapjául szolgáló közösségi jelentőségű élőhelytípusok olyan természetszerű kezelésének ellátását, amely hosszú távon biztosítja a közösségi jelentőségű  növény- és állatfajok fennmaradását. Az Északerdő Zrt. Délbükki Igazgatóságának 2005-2014-ig érvényes erdőtervben szereplő „Természetvédelem helyzete” című fejezet (127-130 old.) meg sem említi a Natura 2000 hálózatába kijelölt erdőterületeket, sem pedig ezen erdőterületekre vonatkozó, a kijelölés alapjául szolgáló közösségi élőhelytípusok, illetve közösségi jelentőségű  növény- és állatfajok kedvező természetvédelmi helyzetének fenntartását szolgáló erdőkezelési feladatokat.

A  Natura 2000 területekre , közösségi jelentőségű élőhelytípusokra, valamint  a közösségi jelentőségű növény- és állatfajok védelmére vonatkozó magyar jogszabályok szigorú érvényesítéséhez a különböző hatósági szervek (természetvédelmi hatóság, rendőri szervek, erdészeti szervek, a Természetvédelmi Őrszolgálat stb.) tevékenysége nincs összehangolva, hiányzik a szoros együttműködés olyan ügyekben, mint amilyen az illegális fakitermelés visszaszorítása, emellett a végrehajtáshoz szükséges anyagi és személyi feltételek sem állnak kellő mértékben rendelkezésre.

A vadon élő állatok és növények védelméről szóló 92/43/EGK Élőhelyvédelmi-irányelv 6. cikk (3) bekezdése szerint: „Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak  arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is. „A 92/43/EGK Élőhelyvédelmi-irányelv 6. cikkének (3) bekezdése olyan eljárást vezet be, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen engedélyezni, ha nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét
A 92/43/EGK Élőhelyvédelmi-irányelv 6. cikk (3) bekezdésének első mondata alapján, ha valamely, a természeti terület kezeléséhez közvetlenül nem kapcsolódó vagy ahhoz nem nélkülözhetetlen terv vagy projekt veszélyezteti a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, akkor olyan tervnek vagy projektnek tekintendő, amely jelentős hatást gyakorolhat az adott természeti területre. Ennek kockázatát a terv vagy projekt által érintett természeti terület egyedi környezeti jellemzőinek és feltételeinek figyelembe vételével kell megítélni.  A 92/43/EK irányelv 6. cikk (3) bekezdésének értelmében az adott terv vagy projekt által a természeti területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a fenti terv vagy projekt engedélyezése előtt az adott terület legújabb tudományos ismereteire figyelemmel meg kell határozni a terv vagy projekt minden olyan részletét, amely önmagában vagy más tervvel vagy projekttel együtt hatással lehet a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzésekre. „A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményére tekintettel és a természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzések fényében az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor engedélyezhetik a szóban forgó tevékenységet, ha megbizonyosodtak arról, hogy nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. Ez az eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontból, ésszerűen mérlegelve, kétség nélkül megállapítható, hogy ilyen hatások nem következnek be.”
A  Sajóládi erdő természetkárosítása megfelelő jogalapul szolgál az Élőhely-védelmi irányelv 6. cikk (3) bekezdésének alkalmazására, mivel a természetmegőrzési terület védelmével kapcsolatosan az elővigyázatosság és a megelőzés elvének figyelmen kívül hagyásával a tarvágásokat engedélyező erdészeti hatóság a megfelelő vizsgálatot nem folytatta le. Az EKB hivatkozik a C-127/02 ügyben hozott ítéletének 41. pontjában Európai Bizottságnak az Élőhelyvédelmi-irányelv 6. cikkének értelmezésére kidolgozott, a „Natura 2000 alá tartozó természeti területek kezelése” címet viselő útmutatóra. A dokumentum megfogalmazza, hogy az irányelv 6. cikk (3) bekezdésében előírt természetvédelmi célú mechanizmus „működésbe lépésének” nem feltétele, hogy a szóban forgó tervről vagy projektről teljes bizonyossággal meg lehessen állapítani, hogy jelentős hatással van az érintett területre, elégséges a puszta valószínűsége annak, hogy a szóban forgó terv ilyen hatásokkal járhat.
  
Megoldási javaslatok

Egyetértünk az FVM és a KvVM által a Sajóládi erdőre vonatkozóan tervezett intézkedési tervekkel, amelyeket az alábbi pontosításokkal és javaslatokkal egészítjük ki.

A természetvédelmi őrszolgálat 2008. évben tervezett létszámfejlesztése mindössze 80 fő,  jelenleg mindössze 200 fő természetvédelmi őr van alkalmazásban, ezért ez a létszámemelés nem elegendő  a Natura 2000 területek folyamatos ellenőrzéséhez és monitorozásához. Magyarországon a Natura 2000 hálózatába tartozó területek nagysága 1,95 millió ha, amely az ország területének 20,6%-a, ebből az erdőterületek 1,1 millió hektárt tesznek ki, amelyből  385 ezer ha a védett természeti területen levő Natura 2000 erdőterület, 715 ezer ha pedig a Sajóládi erdőhöz hasonlóan leginkább veszélyeztetetett nem védett természeti területként nyilvántartott Natura 2000 erdőterület.

A hatósági együttműködés javítása felettébb szükséges és időszerű, de nem elegendő a Natura 2000 erdőterületek hatékony megóvásához, ha ehhez nem társul a társadalom minél szélesebb körű bevonása ezen területek károsodásának megelőzése érdekében. Elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk a környezet- és  természetvédő civil szervezetek, polgárőr szervezetek, egyéb állampolgári csoportok, közösségek bevonását a hatóságok munkájának segítésébe. Ehhez azonban megfelelő támogatást kell biztosítani ezen szervezeteknek a szükséges működési feltételeik biztosításához.

A Natura 2000 hálózatába tartozó, de a magyar jogszabályok alapján nem védett természeti területként nyilvántartott kiemelt jelentőségű természetmegőrzési  erdőterületek megóvása érdekében szükségesnek tartjuk figyelmeztető, illetve tájékoztató táblák elhelyezését ezen területek határvonalain, első sorban utak mellett, illetve a leginkább veszélyeztetett közösségi jelentőségű növény- és állatfajoknak élőhelyül szolgáló területek határainak mentén.

Az FVM a Sajóládi erdő természetkárosításához hasonló problémák, illetve konfliktusok megelőzése és megoldása szempontjából nem tartja hatékony intézkedésnek a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 9.§ (1) bekezdés h) ponttal való (szervezetünk által javasolt)  kiegészítését azzal, hogy az éves erdőgazdálkodási tevékenység folytatásához a természetvédelmi hatóság részére szakhatósági jogkör keletkezzen, mivel véleménye szerint ez csak az engedélyezési eljárások indokolatlan meghosszabbítását eredményezné.
 
Álláspontunk szerint a Natura 2000 erdőterületeken a  fakitermelés engedélyezése nem lehet kizárólag az erdészeti hatóság kiváltsága és az erdész társadalom belügye, hiszen akkor első sorban az erdészeti szempontok, ezen belül pedig a gazdasági érdekek előnyt élveznének a természetvédelmi, illetve ökológiai szempontokkal szemben. A természetvédelmi hatóság (zöld hatóság) bevonása az engedélyezési eljárásba elengedhetetlen feltétele annak, hogy a természetvédelmi. ökológiai érdekek érvényesülhessenek a Natura 2000 erdőterületek vonatkozásában. A természetvédelmi hatóság a természetvédelmi kezelését ellátó Nemzeti Park Igazgatóság szakmai véleményének kikérése alapján hozhatja meg döntését. 
A jelenlegi rossz szabályozás miatt a természetvédő civil szervezetek nem élhetnek  a  társadalmi kontroll lehetőségével  a nem védett természeti területen levő 715 ezer hektár nagyságú Natura 2000 erdőterületek vonatkozásában, mivel csak akkor gyakorolhatják az őket megillető ügyféli jogaikat, amennyiben a természetvédelmi hatóság szakhatóságként bevonásra kerül a fakivágási engedélyezési eljárásokba. Meggyőződésünk szerint kizárólag az együttes döntés biztosíthat kellő garanciát arra, hogy a Natura 2000 erdőterületeken található közösségi jelentőségű élőhelytípusok, illetve közösségi jelentőségű növény- és állatfajok kedvező természetvédelmi helyzete hosszú távon is  biztosítva legyen.

Kelt: Debrecen, 2008. április 19.

Tisztelettel

Zsák Ferenc Tibor

elnök

No events