2000. június 3. - Ha valakitől megkérdeznék, hol van az ország fajtákban, változatokban leggazdagabb fenyőállománya, aligha gondolná, hogy a helyes a válasz: Miskolcon, az Avason. Pedig bármilyen meglepő, ez az igazság A hatalmas lakótelep közelében, emeletes házak tőszomszédságában fekszik az a másfél hektárnyi terület, ahol az örökzöldek hatszáznál több fajtáját találhatja a látogató - csaknem kétszázzal többet, mint az e téren második helyezettnek számító ELTE botanikai gyűjteményében. Az avasi arborétum további különlegessége, hogy nem hivatásos botanikusok hozták létre, hanem egy nyugdíjas szülész-nőgyógyász, aki időközben tudományos körökben is elismert szakértőjévé vált az örökzöldek tudományának.
- A kertemben gyűjtöttem, neveltem az örökzöldeket, az új fajták megszerzésében sokat segített az egykori miskolci főkertész Sopronba elszármazott, európai hírű fenyőnemesítő fia, Barabits Elemér - kezdi a történetet Adorján Imre, a húsz esztendeje nyugdíjas orvos. - Egyre kevésbé fértem a szűk területen, kerestem a megoldást, hogyan lehetne tovább folytatni a munkát.
A módszert, amelyet Adorján Imre kitalált, talán szabadalmaztatni is lehetne, de az biztos, hogy országszerte érdemes lenne elterjeszteni mint a zöld felületek kialakításának különleges, kellő szervezőerővel párosulva rendkívül hatékony és gazdaságos technológiáját.
- Az avasi lakótelep építésének idején, a hetvenes években sajátította ki a városi tanács ezeket a területeket. A nagy építkezések a nyolcvanas évek közepén befejeződtek, egy nagy rész pedig itt állt parlagon. Előálltam az ötlettel: adják ide konyhakerti művelésre. A zöldségtermesztést csak eszköznek szántam az arborétum kialakításához.
A városi tanács 1987-ben átadott egy másfél hektáros területet az Avasi Arborétum Baráti Körnek, amely egyesületi formában, ötven taggal kezdte meg a bozótos, elvadult környék meghódítását. Kétszáz négyzetméteres parcellákat alakítottak ki, jelképes tagdíj ellenében egy-egy család tíz évre kapott lehetőséget arra, hogy az ott megtermelt konyhakerti növények révén csökkentse háztartási kiadásait.
Az írásos szerződéseknek azonban volt egy különleges pontjuk. Mindenkinek vállalnia kellett, hogy az Adorján Imre által a parcellájára elültetett tíz fenyődugványt megóvja, de nem nyúl hozzájuk, csupán öntözi őket úgy, ahogy a saját növényeit. Az apró növények kilencvenkilenc százaléka megeredt, lassan megerősödött, néhány éven belül pedig kezdett körvonalazódni a majdani arborétum. A módszer további előnye, hogy a dugványokat jóval olcsóbban lehetett beszerezni, mint az egy-két éves csemetéket (aminek főként az anyagi terhek döntő részét magára vállaló orvos-botanikus pénztárcája szempontjából volt jelentősége), és persze a beszerzésük, szállításuk is egyszerűbb volt.
Ahogy az örökzöldek növekedtek, a konyhakerti művelés egyre nehezebb volt az árnyékukban, mind szűkebbé váltak a kétszáz négyzetméteres parcellák. De a megállapodás így szólt, az egyesület tagjai tudomásul vették a helyzetet. Annál is inkább, mert kiderült: a tíz év letelte után is folytathatják konyhakertészkedésüket, mivel az arborétumhoz közel további területeket adott át a társaságnak az önkormányzat. Miután az érdeklődés folyamatosan növekedett, s jelenleg már 170 tagja van a baráti körnek, öt és fél hektáron alakították ki az újabb parcellákat. A kertészkedők három éve átköltöztek az új birtokra, az arborétum pedig átalakult közkertté, látogatható gyűjteménnyé.
Jelenleg hetente három napon, kedden, szombaton és vasárnap tart nyitva a kert, Adorján Imre fogadja, kalauzolja az érdeklődőket. Jönnek iskolások, csoportok az ország más vidékeiről is. És rendszeresen érkeznek ide tapasztalatcserére szakemberek, akik egyenrangú társnak tekintik az orvos-botanikust. Erre minden okuk megvan, hiszen Adorján Imrének négy saját fajtáját már hitelesítették, további három esetében pedig éppen most zajlik a folyamat.
A növények gondozása, ápolása Adorján Imre, pontosabban az általa vezetett egyesület feladata. Némi díjazás fejében segítője ebben kertészmérnök fia és egy másik alkalmazott, aki az őrzésért és az egyesületi tagok munkájának szervezéséért felel. (A megállapodásban a tagok szerény mértékű, különösebb megterhelést nem okozó, az arborétum fenntartása szempontjából mégis jelentős társadalmi munkára vállaltak kötelezettséget.) Pályázatokon próbálnak szert tenni némi anyagi támogatásra, mostanában leginkább a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint az önkormányzat segítségére számíthatnak. És persze az emberi, szakmai támogatásra, amelyet Adorján Imre különösen fontosnak tart megemlíteni. Éveken át sok segítséget kapott az önkormányzatnál Nagyné Novak Évától, a mindenkori polgármesterektől, szakmai területen pedig Gyúró Ferenctől, a Kertészeti Egyetem volt rektorától, Barabits Elemértől, Orlóci Lászlótól, az ELTE botanikus kertjének főkertészétől, Vinis Gizellától, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet osztályvezetőjétől és Kiss Marcell szakírótól.
Különös véletlen vagy éppen az Avas sajátos mikroklímájának következménye, hogy az Adorján-féle arborétum tőszomszédságában (ugyancsak - az Aulich utcán) találunk egy másik növénygyűjteményt, amely ugyancsak érdemes a ritkaságok iránt érdeklődők figyelmére. A Greutter-kert története eltér az arborétumétól: az egykor tizenkét holdas családi birtok államosítási és kisajátítási eljárások után megmaradt háromholdnyi területe három testvér, Greutter István, Zoltán és Antal tulajdonában van.
István gyümölcstermesztéssel, Antal és Zoltán viszont a birtok nagyobb részén növénykülönlegességek, főként örökzöldek nevelésével foglalkozik. Antal kutató-fejlesztő mérnök a Miskolci Egyetemen, de valamikor mezőgazdasági pályára készült, néhány évig tanulta is a szakmát, mintegy megalapozva a későbbi kedvteléséhez szükséges tudást. A két testvér 1986-tól tudatosan gyarapítja, fejleszti az állományt, igyekeznek minél több különlegességnek számító növényre szert tenni. Talán a család hosszú évtizedeken át hányatott sorsa magyarázza, hogy a birtokból nem akarnak közparkot létesíteni, a hivatali ügyintézés kellemetlen tapasztalatai nyomán az utóbbi években a korábban élvezett szerény önkormányzati támogatásról is lemondtak.
Szívesen fogadják a látogatókat, előzetes egyeztetés után jönnek is csoportok óvodákból, iskolákból. - Megcsodálják a gyantás cédrust, az óriási szelídgesztenyefákat, a fenyőfélék számtalan fajtáját, a kínai császárfát, a floridai fűszercserjét és a háromszáznál több egyedből álló gyűjtemény többi különlegességét. Magánbirtokról lévén szó, nem tudni, meddig tartható fenn a jelenlegi állapot, a látogathatóság. Talán ez is érdemelne némi figyelmet az önkormányzat részéről, bizonyára lehetne találni mindenki számára előnyös, elfogadható megoldást. Azt a lehetőséget sem kellene kizárni, hogy a két szomszédos növénygyűjtemény valamikor együtt szolgáljon különös látványossággal a helybelieknek és a távolabbról érkezőknek egyaránt. GÖRÖMBÖLYI LÁSZLÓ
No events