2000. április 22. - Húsvétkor nem csak a tojásfestők miatt leselkedik veszély a megszületendő madárgenerációkra. A kerecsensólymok fiókái például most kelnek ki. A tojásokért jó pénzt fizetnek a feketepiacon.

Ezekben a napokban mintha nem lenne értéke a tojásnak. Húsvét hétfőjének hajnalán, az előző heti hagyományos tojásfutás, tojáshajigálás, esetenként tojástánc után, régi szokás szerint a legények tojásgyűjtő útra indulnak, hiszen a locsolkodás jutalma és megváltása az az írott, vagy hímes tojás, ami mint tudjuk a természet tavaszi újraébredésének és (a keresztény emberek számára) Krisztus feltámadásának jelképe. így, az értékválság jegyében egy-egy eredményes locsolkodó a nap végére hihetetlen mennyiségű főtt tojással gazdagíthatja az otthon amúgy is jelentősen felhalmozott készleteket, napokra meghatározva ezzel a család étrendjét. Vannak azonban olyan tojásgyűjtők is (ez is régi, kedves hagyomány), akik az ünnep idején nem a faluszélre, hanem az erdőbe indulnak. Ők az igazi profik, mert az általuk kutatott tojások értéke darabonként félmillió forint. Noha ez a szokás kihalóban van, az ilyen gyűjtők célpontjait, tehát a kipusztulástól veszélyeztetett ma darák fészkeit a költési időszakban éjjelnappal szakemberek őrzik. Az őrzés részleteiről az azt ellátó Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ragadozómadár-védelmi programvezetője, az ornitológus Bagyura János számolt be lapunknak.
Mint elmondta, az 1974-től működő MME által folyamatosan készített felmérések időről-időre áttekintik a hazánkban élő madarak védelmi helyzetét. A közelmúltban elkészített un. Vörös lista szerint, a Magyarországon fészkelő 196 madárfaj közül 75 (38 százalék) kedvezőtlen védelmi helyzetű, azaz a kipusztulás szempontjából a veszélyeztetett, sebezhető, csökkenő, ritka, vagy védelemtől függő kategóriák valamelyikébe tartozik. Mindemellett a törvényi védelmet élvező madarak száma is igen nagy, amelyek védettségüktől függően akár 500 ezer forintos eszmei értéket is képviselhetnek. Ezek az un. fokozottan védett madarak: a nagy kócsag, a kerecsensólyom, a vándorsólyom, a szirti és rétisas, valamint a világszerte, tehát nem csak Magyarországon kipusztulástól veszélyeztetett parlagi sas és a túzok. A fészkek őrzését a hetvenes éveket meghatározó illegális kereskedelem tette szükségessé, mert akkor nagy számban vitték külföldre a növényvédő szerek alkalmazásától amúgy is megtizedelt madarak tojásait kisállat-kereskedők, vadasparkok, solymászattal foglalkozó vadászok és tojásgyűjtők számára. „Azért a tojásokat, mert a már kikelt fiókákkal sokkal több a vesződség" - tette hozzá az ornitológus, aki rámutatott: annak idején túlzóak voltak azok a hírek, amelyek szerint néhány tojás ára egy-egy Mercedes értékével vetekedett. Az azonban tény, hogy főleg a tőlünk nyugatabbra már nem fészkelő madarak, így első sorban a kerecsensólymok voltak a legnépszerűbbek. Sok esetben nem is a majdan kikelő fiókák reményében lopták (lopják) a tojásokat, hanem a furcsa divat, a tojásgyűjtés szenvedélye miatt. A sok szempontból különös hobbit űző gyűjtők szemében annál értékesebb egy tojás, minél inkább veszélyeztetett madártól származik. Ráadásul az adja meg igazán az ilyen gyűjtemények értékét, ha az adott madarat nemcsak egy, hanem fészkének (adott évi) összes tojása képviseli. A precizitás jegyében külön értéknövelő tényező a tojások származási helyének pontos ismerete is, hiszen az igényes gyűjtők akkurátusán vezetett katalógusokkal is rendelkeznek. Az ilyen katalógusokban fellelhető információk szerint még a szakemberek számára is meglepően sok a magyar eredetű tojás külföldön.
- A gyűjtők, kereskedők áldásos tevékenysége nyomán a hetvenes években kerecsensólyomból például már csak 30-35 pár volt az országban, ezért vált égetően szükségessé a megmaradt fészkek szemmel tartása - mutatott rá Bagyura. Mint elmondta, az elmúlt években a fészkek állandó őrzésével, a nagyfeszültségű elektromos vezetékek oszlopainak szigetelésével, mesterséges fészkek kihelyezésével sikerült megállítaniuk a folyamatot, így ma már 120 pár kerecsen fészkel az országban. Figyelembe véve, hogy Magyarországon például húszezer pár egerészölyv él, ez a szám még nagyon kicsi - szögezte le az ornitológus. (Békés megyében például még mindig csak egy pár kerecsen van) A helyzet változatlan komolyságát jelzi, hogy az MME az idei esztendőt a kerecsensólyom évének nyilvánította, túl azon, hogy az elmúlt évek tapasztalatai, alapján a vándorsólyom, a parlagi sas és a kék vércsék fészkeinél is szerveznek őrzéseket. Bagyura János mindemellett kiemelte annak fontosságát is, hogy szemben a külföldi helyzettel nálunk a ritka és veszélyeztetett ragadozómadár-fajok sikeres költését a solymászati célú vagy tojásgyűjtő fészekfosztogatások esetleges előfordulásai mellett manapság leginkább az érdeklődő kirándulók zavarják. „A területükhöz erősen ragaszkodó madarak nehezen tűrik a zaklatást, ezért ha sok a látogatójuk, egyszerűen odébbállnak, tojásaikat vagy fiókáikat hátrahagyva" Amint arra rámutatott, ebből a szempontból a húsvét kritikus időszak, mert egyrészt ilyenkor rengeteg a kiránduló, másrészt pl. a kerecsensólymok és a vándorsólymok fiókái pont ezekben a napokban bújnak ki tojásaikból. Talán ezért van, hogy nem szívesen beszélt konkrét fészkelő helyekről, annyit azonban elárult, hogy Pest déli határához közel is fészkel egy pár. Az eredményes munka és a Környezetvédelmi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala támogatása ellenére egy-egy évben csak 2-5 kerecsenfészek védelmére van elegendő pénz, „pedig a veszélyeztetés mértékét figyelembe véve húsz őrzése lenne szükséges" - tette hozzá a madarász, aki szerint a prevenció jegyében a védett madarak vadászatáért, és/vagy fészkeik fosztogatásért járó bírságok (tehát eszmei értékük) jelentős emelésére is szükség lenne. Mint kifejtette, ha egy-egy tojás értéke nem is vetekszik egy új autó árával, egy fészekaljnyi tojásért már jó néhány ezer (német) márkát elkérnek a feketepiacon, ezért a fokozottan védett madarak természetvédelmi értékét reálisan 500 ezerről kétmillió forintra kéne emelni.
A csempészet, a vadászat és a kirándulók mellett a legnagyobb veszedelmet azonban az elektromos vezetékek és a helytelenül alkalmazott növényvédő szerek jelentik a szárnyas vadászok számára A madarak nagyon jó jelzői a környezeti változásoknak, ennek köszönhetően, miután a hatvanas években kipusztult a vándorsólyom, Magyarország az elsők közt tiltotta be a DDT nevű szer használatát. (Közel 35 év után napjainkban újból fészkel két pár vándorsólyom hazánkban.) A ragadozómadár-védelmi programvezető beszámolója szerint a Tisza január végi - február eleji ciánszennyezéseit követve mesterséges madáretetőket hoztak létre távol a folyótól, így, mivel a ragadozó madarak többsége lusta és ragaszkodik tápláléklelő helyéhez, sikerült megakadályozni tömeges elhullásukat. Az viszont az ornitológusok számára még mindig kérdéses, hogy a ciánnal együtt érkezett, lassan felhalmozódó, hatását hosszú távon kifejtő nehézfém szennyezés milyen mértékű változásokat okoz majd. Az emberek számára tragédiát jelentő tiszai árvíz ornitológiai összefüggéseit firtató kérdésünkre Bagyura leszögezte, hogy a tóvá duzzadt folyó nem befolyásolja a madarak életét, hiszen ők, ha nem találnak élelmet vagy fészekrakó helyet, néhány kilométerrel odébb röppennek. Az árvíz tragédiájának komolyságát nem feledve, a húsvét, mint ünnep a fentiek mellett másképp is összefüggésbe hozható a madártan tudományával. Ha ugyanis a locsolkodásból túl későn hazatérők kapatos magyarázkodását a „na ne nézzél madárnak" asszonyi replika követi, bátran adható az a válasz, hogy „de igen", hiszen a Hárpia (túl azon, hogy egy délamerikai, a sólyomfélék családjába tartozó madárfaj,) a görög mitológiában szerencsétlenséget hozó, szárnyas-karmos asszonyi szörnyeteg. GRIMM BALÁZS


No events