b_150_150_16777215_00_images_stories_taegzrt_sarkady20200604trianon.jpg
ForestPress fotók


Tisztelt Államtitkár Úr, Polgármester Úr, Rektor Úr, vezérigazgató urak – Hölgyeim és Uraim!

Ma a megmaradt csonka hazában, a Kárpát medencében és szerte a világon ahol magyarul beszélnek a nemzetgyilkos trianoni békediktátum 100-ik és a nemzeti összetartozás 10. évfordulójára emlékezik a magyarság.
A Párizs környéki békéket a győztesek diktálták. Ennek a diktátumnak rendelkezései a legkegyetlenebbek és legigazságtalanabbak voltak Magyarországgal szemben. Darabokra szakította, roncsolta az 1100 éves történelmi hazánkat és 3,3 millió magyart az új utódállamokba kényszerített. Magyarország elvesztette területének 72 százalékát népessége 64 százalékát. Összehasonlításul Németország Versaillesben területének 13 százalékát és lakosságának 10 százalékát vesztette el.

b_150_150_16777215_00_images_stories_taegzrt_terkep20200604trianon.jpg
Ez a diktátum törvényesítette Nyugat-Magyarország elszakítását ekkor még Sopront és környékét is beleértve 4000 km2 292 000 lakossal, közte 26 ezer magyar, Csehszlovákiához került 63 000 km2 közte 1 milló 72 000 magyar, Jugoszláviához kerül Horvátországot nem számítva de Fiumét a magyar szent korona gyöngyét igen 21 000 km2 1, 6 millió lakos közte 465 000 magyar, Romániához kerül 103 000 km2, 3,5 millió lakos, 1 millió 664 000 magyarral.
Magyarország lett a legkeményebben büntetett áldozat. Mert míg 20 birodalmi német közül egy került idegen impérium alá, addig 20 magyarból 7 főt szakított el tőlünk Trianon.
Az elszakított magyarságból 1,8 millió magyar nem sziget vagy szórvány településen élt, hanem e megmaradt tömbmagyarságról letépve korábban szorosan összeforrva az új határok közvetlen közelében. És tegyük hozzá. Él ma is megfogyva bár, de törve nem!
Az Apponyi vezette békedelegáció számtalan esetben kérte, de mindenütt elutasították a győztesek a regionális népszavazás lehetőségét – majd arra egyetlen helyen adtak csak engedélyt. A hely Sopron és 8 falu mely hitet tehetett és tett a megcsonkított haza mellet.
És felmerül a kérdés: Hogyan szavazott volna az elszakított, Pozsony Révkomárom, Kassa, Beregszász, Szatmárnémeti, Nagyvárad, Arad, Szabadka?
A legyőzött Magyarországgal szemben sehol nem alkalmazták a néprajzi elvet, a békediktátum kiagyalói mindenben eleget tettek mohó és kapzsi szövetségeseiknek. Gazdasági és kulturális központok tucat szám kerültek idegen uralom alá.
Így lesz csehszlovák kérésre a Duna majd az Ipoly stratégiai határ, leszakítva véle az Aranykert a Csallóköz, így engedik rá a románokat a színmagyar Alföldre, akik mindezt keveslik, hiszen 1919-ben Szolnok és Debrecen még román hídfő volt. Így ölték meg a Bácskát védhetetlen határokkal.
Az etnográfiai elv abban merült ki, hogy inkább 20 magyar falu kerüljön idegen uralom alá, minthogy egyetlen román az új határon belül maradjon.

b_150_150_16777215_00_images_stories_taegzrt_sarkadys20200604trianon.jpg
A trianoni trauma rettenetes volt, mai ésszel felfoghatatlan. Máról holnapra nem lehetett és ma sem lehet kioperálni a lelkekből - bármennyire igyekeznek egyes farizeusok ma is - az összetartozás szent érzését.  Nemcsak arról volt szó, hogy az elszakított magyarságot rokoni, testvéri, baráti szálak fűzték a csonka törzshöz.
De képtelenségnek tűnt: ős koronázó Pozsony, Jókai Komáromja, Kassa a fejedelem városa, Zrínyi Ilona Munkácsa, Nagyvárad Szent László, Ady és a Holnap városa, Arad a magyar Golgota, Bocskai és Hunyadi Mátyás Kolozsvára, Erdély fővárosa – többé nem a miénk?
Minden fájt, még a nem magyar lakta tájak is. A Sztecsnói tető a Vág völgyének váraival, Verecke híres útja, a Vaskapu az akkor még látható Széchenyi emléktáblával, Bem apó szétlőtt hídja Piskinél – „mert ha a híd elvész, Erdély elveszett”, de még a mező is a szatmári síkon és világosvár alatt.
Fájdalom volt, ha könyvekbe, regényekbe, vagy mesekönyvekbe lapoztunk. Mert Cserhalom, Kerlés, a huszti bús düledék, Krúdy szepességi álomvilága, a mondák gyönyörű Szent Anna tava, a Székelyföld „magos Déva vára” nem volt Magyarország többé. Mackó Mukinak útlevél kellene, de úgysem kap, ha a Retyezátba szeretne mézet eszegetni?
A fájdalom, az elviselhetetlenség, a zavarodottság, az elveszettség érzése szülte a Revíziós Liga pályázatára született jelmondatot. Itt a legszebb parkokban e jelmondat jegyében betűalakra nyírták a fűvet és ezek a betűk az hirdették, ország-világnak, hogy „CSONKA MAGYARORSZÁG NEM ORSZÁG EGÉSZ MAGYARORSZÁG MENNYORSZÁG. Itt  Papváry-Elemérné megírja a Magyar Hiszekegyet, amit 25 éven keresztül szavaltak minden iskolai ünnepélyen és rendezvényen. És megszületett a Nem. Nem Soha jelszava is. Maradhat ez így? NEM? NEM? SOHA zúgta egy ország politikai és vallási különbség nélkül.
Ezt az országot nemcsak etnográfialag de gazdaságilag is tönkre tette Trianon. A haza elvesztette erdeinek 84 százalékát. Fenyőerdeinek 98 százalékát. De a magyar erdésztársadalom 100 év alatt csodát művelt. Meghajtjuk jelképes lobogónkat négy nemzedék előtt. A Trianonban meghagyott 1,1 millió hektár erdőt – 2,2 millió hektárra emelték. A gazdag, zsíros Bácskai és bánáti földek idegen impérium alá kerültek. Elveszett vele a Bánát ipari központja Temesvár. Az ország elvesztette bányavárosait arany és ezüst bányáit, elvesztette feketeszén és vasércbányáit. Egyetlen ország volt, amely saját területén sót sem tudott termelni. Ez az ország lesz, amely új fogalommal ismerkedik neve Trianoni árvíz lesz, hiszen folyóvizeink felső folyása elveszik, így azt nem mi szabályozhatjuk többé. Ennek az országnak sugaras vasúti hálózatát széttépte Trianon, ennek az országnak elvették Adriai kijáratát, tengeri kikötőjét. Ennek az országnak a határ kövei kettétépett szántóföldeken, kettészakított kilátókon keresztül, patakok medrében, és kettészakított városok és hidak közepén áll!  Az országot teljesen lefegyverezték. hadseregét 35 000 főre korlátozták. Az erőviszonyok 16:1-hez váltak, így őrizték a Kisantant államok zsákmányukat. A megmaradt országot hihetetlen magas jóvátételre kötelezték. Az utódállamokból elmenekül és vagonlakó lesz 400 000 magyar, nyomor és nélkülözés közepette tengetve életüket, várva a csodát. És a csonka hazát a porból felemelik azok a politikusok kiknek 80 százaléka Erdély, vagy az elszakított területek szülöttje! Gondoljunk Bethlenre, Bánffyra, Klebelsbergre, Telekire!
     Soha nem erőszakkal, hanem a békés revízióba vetett hittel dolgozott a magyar külpolitika a Trianoni igazság orvoslásán. Úgy tűnt, hogy négyszer sikerül revidiálni Trianont. 1938 és1941 között elszakított országrészek tértek vissza a hazához. A második világégés után már az sem maradt meg, ami még volt 1920-ban. Nincs már korábban papírra fektetett de az utódállamok által soha be nem tartott kisebbségi pontok, nincs Pozsonyi hídfő az ország 93.035 km2-re zsugorodott.  De van magyarok legyilkolása, reszlovakizáció, elűzetés, kitelepítés és újabb 150 000 menekülő.

b_150_150_16777215_00_images_stories_taegzrt_beszelok20200604trianoon.jpg
    A Rákosi rezsim, majd Kádár rezsimben nemzedékek nőttek fel, akik semmit sem tudtak és ma sem tudnak, vagy nem akarnak tudni Trianonról, fogalmuk nincs azokról a magyar testvéreikről, akik nem elhagyták a hazát, hanem a haza határai hagyták el őket. Kádárnak és bandájának halálos bűne az 1956-os vérbetiport szabadságharcunk után, a második az volt, hogy a 0-ra írta le a határon túlra került magyarokat az internacionalizmus jegyében. Miközben Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia ott gyilkolta képletesen szólva is az őslakos magyar kisebbséget ahol érte. Betelepítéssel, rombolással, iskolák bezárásával, egyetemek összevonásával. Megváltoztatva és felborítva a magyarság kulturális és etnikai képét. Elég, ha csak Pozsonyt, Kassát, Kolozsvárt említjük meg a maga mai 2, 4, 16 százalékos magyarságával. Lehet így élni még a szülőföldön? Lehet! Mert az utóbbi 10 évben, az 1990 óta a Kárpát-medence 8 országába szakított magyarság bizakodással és hálával tekint az anyaországra, annak törvényeire, rendeleteire és polgári-nemzeti értékeket valló azt védő vezetőire. Van honossági törvény, van kettős állampolgárság, van Nemzeti Összetartozás törvénye, van kinyújtott segítő kéz, ami ma már minden területen átöleli a 15 millió magyart. Soha nem feledve a dátumot 1920. június 4. Mert Reményik Sándor szavaival valljuk: „e dátum fenyeget és int”.
      A XXI. század magyarsága Trianon árnyékában él. Szétszakítottságában is hisz, remél, dolgozik és imádkozik. Golgotás, sokat szenvedett nemzet a magyar itt Európa közepén. De egy megcsonkított anyaország hirdeti, vallja, és üzeni a határokon túlra, hogy összefogással, kéz a kézben, törhetetlen hittel, minden GOLGOTA után elkövetkezik a dicsőséges Feltámadás!
 

 

No events