b_150_150_16777215_00_images_stories_ZALAERDO_kistolm_cseresnyes202008.jpg
„A madárnak (...) szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége."

Tisztelt Kormánybiztos Úr, Vezérigazgató Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A mai átadó ünnepségre attól a Tamási Árontól kölcsönöztem e szavakat, akinek elhíresült gondolata, az - „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" - minden magyar ember lelkébe bevésődött, összekötve a szülőföldhöz kapcsolódó kötelesség érzését létezésünk leglényegével.
Ő nem azt a manapság oly hangzatos és üresen kongó üzenetet hagyta ránk örökül, hogy bárhol, azaz mindenhol otthon lehetünk, ő azt hangsúlyozta, hogy csak valahol, egy bizonyos helyen tudunk otthonra lelni a világban, ami egyben hivatásunk megtalálását is jelenti.
E térség szülötte, Kaán Károly pedig úgy fogalmaz, idézem:
„Az ember a kultúrájának anyagát kezdettől a természet ős-forrásaiból merítette, mintáit az örök természet nagyszerű formáiról vette!''
Vagyis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, e két
nagyszerű gondolkodó szerint az életünk célja és lényege nem az, hogy a természettől és közösségeinktől elszakadva világpolgáraivá váljunk a létezésnek, hanem hogy kötelesség-szerűén megőrizzük a természet forrásából merítkező otthonunk és kultúránk értékeit és hagyományait.
Mert, ahogy Ancsel Éva filozófus is hangoztatja: „Ahol elvesznek a tradíciók, ott kilyukad az idő, és el pereg a múlt."
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
A megidézett gondolatok/ úgy vélem, jelen korunkban már-már az eretnekség határát súrolják, mivel kiemelik, hogy az emberi kultúra forrása a természet, e kultúra fejlődése pedig az erre épülő hagyomány megőrzésének kötelességén alapul.
E hagyományos szellemiség szerint tehát nem bárhová születünk és bárhol élünk a világban, hanem valahová születünk és valahol élünk.
Jelenleg az egyik legmélyebb törésvonal és konfliktus éppen e fogalompár körül bontakozik ki szerte a világban.
Sokan azt vallják, hogy bárhol lehet élni, nem számít, hova születtünk, hova kötnek a környezetünk és őseink által ránk hagyományozott értékek, mert bárhol megtalálhatjuk az egyéni-individuális létezésünk helyszínét. Ahonnan bármikor távozhatunk is.
E globalista bárhol-szemlélet éppen ellentéte annak a lokális közösségi kultúrát építő gondolatnak és eszmeiségnek, amelyre a Mura Nemzeti Program is épül.
Mert e program célja és küldetése,1 hogy támogassa mindazokat, akik életüket valahol,) tehát egy adott helyen szeretnék kiteljesíteni a hely adottságait, történelmét és kulturális örökségét figyelembe véve, a jövőt pedig az
előttük járó nemzedékek tapasztalataira alapoznák.
Ezért született meg a Mura Program.
Mert hisszük, hogy annak két alappillére: az agrárium és a turizmusfejlesztés megőrzi mindazon értékek egészét, amely e vidéket, annak hagyományait jellemzik, lés egyben jövőt is mutat az itt élők és a fiatalok számára.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt a gondolkodásmódot azonban folyamatos kihívások és támadások érték, és érik - különösen napjainkban.
És nemcsak azáltal, hogy tagadják a „valahol otthon lenni a világban" hagyománytisztelő szemlélet alapvetését, de azáltal is, hogy támadják a nemzet, a család és az otthon Kaán Károly által is hangoztatott természet forrásából táplálkozó létezését.
A Mura Program ezzel a támadással és korszakos kihívással dacolva formálódott meg néhány éve - e térség történetében eleddig egyetlen átfogó fejlesztési tervként.
Hogy az itt élő emberek boldogulásával és a települések fejlődésével foglalkozzék, az itt élők életét és hivatását támogassa évtizedes távlatokba tekintve.
A kötelessége és missziója pedig, hogy összefogást teremtsen, amihez minél több szereplő kapcsolódhat a háztáji termelőtől az értékesítőig, a turisztikai szolgáltatótól a vállalkozásokig.
És amely összefogás szükségességét és eredményességét a mai nap is visszaigazolja.
Hiszen alig egy héttel a Budafai Arborétum fogadóépületének átadója után – köszönet a Zalaerdőnek – itt az újabb ékes bizonyítéka annak, hogyha létezik egy közös vízió, ha létezik a jövő építésének értékeinkre alapuló egységes terve, akkor kiváló partnerekkel nagyszerű beruházások létesülhetnek.
És most, itt e fejlesztések során is újra kitapintható és tetten érhető a siker legfőbb záloga: az együttműködés ereje, hiszen ez a beruházás is több szereplő: a támogatást nyújtó kormányzat, a Zalaerdő Zrt., a Kistolmácson élők Mura Programon belüli összefogásával és javára valósult meg.
A Zalaerdő pedig kiváló partner e munkában. Az erdei kisvasút pályahálózatának és gépparkjának a korszerűsítése mellett ugyanis a vasúthoz kapcsolódó más turisztikai attrakciók fejlesztését is kiemelt feladatának tekinti.
És Kistolmács közössége is nagyszerű szövetséges, I mert évek-évtizedek óta gyarapítja értékeit, gondozza környezetét, érti és ismeri kötelezettségeit e valahol, vagyis az otthona iránt.
Ezért is hiszek benne, hogy e település és környéke valódi turisztikai központtá válik, amit e mostani fejlesztés, a közeljövőben elinduló kisvasút meghosszabbítása és az itt élők szorgalma és elkötelezettsége is szavatol.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Ezt az átadót talán ezért is nevezhetjük jelképnek és egyben ünnepnek.
Mert valóban hozzájárul az említett célok megvalósulásához, helyi kincseink és értékeink megmutatásához, az aktív életmód és turizmus fellendítéséhez.
Kívánom tehát, hogy e lak töltse be célját, és fogadjon minél több vendéget itt Kistolmácson, és itt, közös otthonunkban: Muraföldén.

No events