2011. február 20. – Az elmúlt időszakban, két ügyben is kiosztották a jelképes pofonokat az erdészeknek.

Az egyik az a felhívás volt, amelyben az ismert nemzetközi természetvédelmi szervezet és egy multi cég meghirdetett egy közös pályázatot A jövő erdői - az erdők jövője néven, annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet az erdők megóvásának fontosságára, az ember és természet szoros viszonyára.
Ahelyett, hogy ezt történetesen az erdészeti szektor hirdette volna meg: az ágazati irányításért felelős minisztérium, az erdészek civil szervezete(i), horribile dictu az erdőgazdasági társaságok. Mert, hogy ez ugyebár így dukált volna.
Nem nehéz kitalálni, hogy a pályázatot az Erdők Nemzetközi éve alkalmából hirdették meg.
A szokásos globális aggodalom felmondása után a szervezet vezetője a tények kedvéért kijelentette: "Hazánkban az erdők területe ugyan nem csökken, de a természetes, sokféle élőlénynek otthont adó valódi erdőket egyre inkább felváltja az idegenhonos fafajokból álló, ültetett erdőterület."
Hogy az „egyre inkább” mit jelent az ő értelmezése szerint, arra csak gyanúnk lehet, nyilván az akáccal van újfent baja.
Majd így fejezi be: "A magyar erdők megőrzéséért küzd erdővédelmi programjával a WWF Magyarország, most meghirdetett pályázatunk is ezt a célt szolgálja.”
Arról persze nem esik szó, hogy a magyar erdészek mit és mennyit tettek és tesznek a hazai erdők megóvásáért.
A hab a tortán a szponzormulti képviselőjének az aranymondása, miszerint: "Mindannyiunk feladata megőrizni erdeinket, és óvni a további pusztulástól.”
Nyilván nem a megőrzéssel van bajom, hanem a pusztulással. Ideje volna felhomályosítani a píáros képviselőt, hogy hazánkban – eltekintve az időjárási viszontagságoktól – nem pusztulnak az erdők.

A másik pofon a politika felől érkezett. A sajtóban csak pofozkodással és rugdosással aposztrofált politikai pengeváltást a zöldenergia váltotta ki.
A fideszes Lázár János frakcióvezető a zöldenergiával kapcsolatosan olyan javaslattal hozakodott elő, amely egyrészt felülírta volna a kormány és az energiaszektor korábbi megállapodását a kát-rendszert illetően – a kötelező átvétel rendszerét (kát) eredetileg a megújuló áramtermelés támogatására találták ki, a kát lényege: a „zöldenergiát” kötelezően és a piacinál magasabb áron veszi meg az állam -, másrészt a beadvány a korábbihoz képest 15 százalékkal csökkentett ártámogatást további 25 százalékkal kurtítaná 2011. január 1-jétől, és további 10 százalékkal egy évvel később, továbbá a „gyakorlatilag rönkfát tüzelő erőműveket” - vagyis a támogatási pénzek nagy részét elnyelő szénerőműveket és távhőszolgáltatókat  - kizárná a biomasszás körből, s így a támogatásból.
Itt érkeztünk el az ágazati érdekek sérelméhez.
Az ipari célra alkalmatlan gömbfát – tehát nem rönköt – a módosítás után itthon nem lenne érdemes eladni. Marad az osztrák és olasz piac. De kinek jó ez?
Szerencsénkre Bencsik János energiaügyi államtitkár szembe mert menni a frakcióvezetővel, és szakmai síkra terelte a vitát.
Ebben a vitában sem szólalt meg az erdészszakma, az érdekvédő szerepében az energiaszektor lépett fel. Úgy tűnik sikeresen. Legalább meg kéne köszönni nekik. Z. Z.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

No events