2012. április 15. – Korszakunk ideológiai zűrzavarában az értelmes, tenni vágyó vagy éppen fogódzót kereső emberek kutatják a számukra leginkább elfogadható, hasznosnak tűnő, a lelki alkatukhoz leginkább illő világmagyarázatokat.

Ebben a szekularizált világban sokak számára kapóra jön a zöldgondolat, amely végtelenül humánus, mi több, állat- és növényvédő, sőt Föld-védő, ugyanakkor nem sorolható egyik világvalláshoz, horribile dictu, történelmi egyházhoz sem. De kapóra jön Gaja, a görög mitológia vérfertőző istennője is, a földanya, aki sem nem keresztény, sem nem egyéb világvalláshoz tartozó.
Ehhez szervesen illeszkedik a politikai megosztottság elutasítása, bár azért az aktívabb, hatalommotivált zölden gondolkodókat mégiscsak az elvek artikulálásának keretet biztosító szerveződés, a mozgalom, a pártosodás felé lökte.
A zöld gondolat, ideológia mondhatni szabad préda, jobbról, balról, középről egyaránt hasítanak ki belőle vezér- vagy mellékgondolatokat. Sőt, zölddemagógiát is.
A legutóbb egy önkormányzati képviselő elégelte meg a polgármesteri hivatal papírpazarlását, mert számításai szerint az önkormányzat dolgozói 15 millió forintot dobnak ki az ablakon mértéktelen papírhasználatukkal.
Kard ki kard, zöldoffenzívát kezdve, meghirdette a takarékoskodást: egyrészt 15 millió forintot takaríthatna meg az önkormányzat, másfelől pedig 14 tonna fát menthetnénk meg, továbbá, ha csak a kerületi, helyi városi és megyei önkormányzatok csatlakoznának a kezdeményezéshez, akkor ez országos szinten akár több száz millió forintot és több száz tonna fát jelentene.

Mielőtt a felelőtlen papírfelhasználó és -pazarló szerepébe kerülnék, leszögezem, magam is nagyon racionálisan igyekszem gazdálkodni a papírral, újra felhasználva, két oldalra nyomtatok.
De sajna a hivatali papírfelhasználásnak vannak jogi, bürokratikus eredői, amelyeken talán majd a kézi elektronikus rendszerek elterjedése változtathat radikálisan.
Van persze ennek egy lélektani oka is, amely miatt az ember a kézzel fogható szövegformátumot tekinti valóságosnak, eredetinek, bizonyító erejűnek. Hiába vezették be általánosan a gépi, elektronikus iktatási rendszereket, általában kettős iktatás és archiválás a gyakorlat.  A fénymásolási dömpingekről bizonyára sokunknak vannak rémtörténetei.

De kanyarodjunk vissza emberünk jóindulatú javaslatához, ami a több száz tonna fa megmentését illeti!
Sajna, ki kell ábrándítanom a képviselő urat. Egyetlen fa kivágását sem tudja megakadályozni a papírfelhasználás ilyetén csökkentésével. A papírgyárak nagy része ma már olyan integrált rendszerben működik, amelynek része a faültetvény, az erdő is. Az erdőipar a teljes vertikumot magába foglalja az erdőtől a nyomdaiparig bezárólag.
A papírtakarékosság hirdetése – különösen pedagógia okokból – nagyon helyes, de általa a fák megóvása aligha érhető el.
De ez nem is lehet cél. A gazdasági erdők fáinak az a sorsuk, hogy kivágják. Ez lehet, hogy szörnyen hangzik a zöldromantikába feledkezett polgártársainknak, de ezzel meg kell barátkozniuk, és együtt kell élniük. Sőt, azzal tesznek a legtöbb jót a Föld(anyának), ha minél több fát használnak a mindennapi életben, ezzel is csökkentve a műanyag-alkalmazást.
Meg merem kockáztatni, a papírfelhasználás is inkább környezetbarát megoldás, mint a majdani „egyszerhasználatos” iPad-ek alkalmazása, az alig újrahasznosítható alapanyagaik miatt.
S a végén csattan az ostor: az önkormányzati képviselő kezdeményezését ellenőrizendő, a hírlapíró a szakértő véleményét is segítségül hívta, s megkérdezte a multinacionális zöldszervezet szóvivőjét, mi a helyzet a papírgyártás és az erdők környékén. Az úr rögtön az erdőirtás rosszul csengő fogalmát rángatta elő, holott talán épp a papírgyártás ürügyén lehet a legkevésbé indokolt ez a kifejezés világviszonylatban. Európában pedig egyáltalán.
Az Amazonas vidékén vagy az Ázsiában kiirtott/kitermelt erdők fáiból ugyanis nem papírt, hanem más, értékes ipari fát állítanak elő. Papírgyártás céljára a fenyő és például a nemesnyárak alkalmasabbak.
Tehát messze nem felel meg a valóságnak az a kijelentés, miszerint „világszerte az erdőirtások legalább 35-40 százaléka a papírgyártás miatt történik”.  Még abban a szakmailag helyesebb, erdészetpolitikailag korrektebb megfogalmazásban sem, hogy a fakitermelés 35-40 százaléka… Más adatok szerint egyébként a fafelhasználás 20 százalékát fordítják papírgyártásra.
Ezzel együtt magam is támogatom a takarékoskodást, s tudok nem egy, nem kettő olyan területet (marketing, csomagolástechnika), ahol drasztikusan föl kellene lépni a pazarló papírfelhasználással szemben.
De ne legyünk zölddemagógok! (Z.)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

No events