2012. május 5. – Nem, kedves olvasó, nem harangjátékról és műélvezetről van szó, hanem tűzről, árvízről és farkasról. No, meg hiúzról. Legalábbis a harangozók szerint.

Persze tudható, hogy egyikről sincs szó.
Az egyik multinacionális zöldszervezet verte félre a harangot ismét erdőügyben. Egyelőre egyedül van a küzdőtéren, pontosabban most szerveződnek köréje a szabadcsapatok. A legutóbbi hírek szerint a kezdeményezéshez a Magyar Természetvédők Szövetsége és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is csatlakozott.
De tulajdonképpen eddig sem volt egyedül, mert a sajtó kellően fölkapta a szenzációszámba vett közleményt.
A hír: „Mentsük meg a Csarna-völgyet! (wwf.hu)
Magyarország egyetlen, nagy kiterjedésű háborítatlan erdejében, a Börzsöny északi részén található Csarna-völgyben, harminc év szünet után újra megindulna a fakitermelés. A közelítőleg ezerhektáros, túlnyomó részt fokozottan védett területen nemcsak ritka hal- kétéltű- és madárfajok élnek, de az országban mindössze 5-10 egyedet számláló hiúz is előfordul. Az Ipoly Erdő Zrt. a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság határozott tiltakozása ellenére tervez fakitermelést, amely utak építésével, intenzív erózióval, a patakok elszennyeződésével és az erdő életközösségének megváltoztatásával járhat.
 
A szakmai egyeztetések során nem született megegyezés a terület jövőjéről. A Csarna-völgy sorsa most a vidékfejlesztési miniszter kezében van. A következő bizottsági ülés a témában május 8-án lesz, így a petíció és nyílt levél aznap kerül átadásra.
 
A kezdeményezők a nyílt levélben arra is rámutatnak, hogy a nemzetközi irányelvek és a Magyarországon hatályos jogszabályok értelmében valamennyi nemzeti parkban övezeti besorolást kell érvényesíteni. A legbelső, ún. természeti övezetben a nemzetközi gyakorlat szerint nincs nyersanyagtermelő tevékenység. Sajnálatos, hogy a törvény életbe lépése óta eltelt több mint tizenöt esztendő során nem sikerült érvényt szerezni a jogszabálynak. A Duna-Ipoly Nemzeti Parkban a Csarna-völgy a tervezett természeti övezet része. A terület biológiai sokfélesége nemzeti örökség, amely összehasonlíthatatlanul nagyobb értéket képvisel, mint az onnan kitermelhető faanyag.
 
»Kérünk mindenkit, hogy amennyiben egyetért azzal, hogy Magyarország legnagyobb háborítatlan erdejében továbbra se legyen gazdasági célú faanyagtermelés, valamint azzal, hogy valamennyi nemzeti parkunkban hozzanak létre megfelelő nagyságú háborítatlan természeti övezeteket, amelyek gazdag élővilágnak adhatnak otthont, az írja alá petíciónkat!« – buzdít csatlakozásra Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója.”



Mondhatnánk, hogy minden csoda három napig tart - az erdészek hajlamosak erre játszani -, de hát ez már jó két hete húzódik, s várhatóan nem jut nyugvópontra még egy ideig.
Az illetékes államtitkár – aki az erdészeti ügyekért felelős – azt mondta a minap e sorok írójának, hogy döntetlenre áll az ügy.
Mindenesetre gyorsabb lesz a döntés, mintha a korábbi felállás szerint két külön tárcához tartozna a téma.
Emlékezetes, hogy a környezetvédelmi tárca beolvasztásának egyik indoka éppen az volt, hogy a házon belül könnyebben és gyorsabban megoldhatók a vitás kérdések. A sebesség valószínűleg növekszik, de az érdekellentétek nem csökkentek az erdőgazdálkodók és a természetvédők között. 
Volt már terepi bejárás és minisztériumi egyeztetés az ügyben, következik a helyettes államtitkári szint. A bökkenő csupán az, hogy erdészeti helyettes államtitkár nincs. Az ő „esze” mondjuk, egy főosztályvezető-helyettes. A döntés előtt a motívumok harca tehát ez utóbbi személy lelkében dúl majd. Ha dúl.

De legalább ekkora gond, hogy a sajtóban semmiféle vita nem dúl. A megjelent sajnálatosan egyoldalú közleményeken kívül az audiatur et altera pars gyakorlata nem érvényesült, bár sejtem, hogy az erdészoldal érdekelt szervezetei elhárították volna az újságírók kérdéseit.
Az ellenérvelés helyett az „egyeztessünk” bürokrataérvelés hallatszik. Érthetően.
Ugyanis az érdekeltek nem tudhatják, hogy a felsővezetés milyen álláspontot foglal el az ügyben. A klasszikus szociológiai csapdahelyzet.

A természetvédőket ilyes kötöttségek nem fékezik. A hazai társadalmi-politikai mezőtől – egzisztenciálisan – csaknem függetlenek. Azzal a kivétellel, hogy a teljesítményüket a külföldi központban árgus szemmel figyelők akkurátusan számlálják az ügyeket és a sajtómegjelenéseket.
Egy-egy ilyen ügy mellé nagyon könnyű a „zöld tömegeket” fölsorakoztatni. (Ráadásul a sajtó - egyes munkatársainak fölkészületlenségéből adódó - közleményei által is segítve: lásd az egyik napilap cikkének címét, amely erdőirtást emleget.)
Az erdészellenes hangulatot tehát sikerült jól megteremteni, s most már jöhet a nyílt levél a miniszternek. A sorsdöntő tárgyalás napjára időzítve. Megtámogatva - még nem tudható, hogy mennyi csatlakozó aláírásával.
Ettől kezdve pedig már politikai üggyé vált a színtiszta szakmai ügy. Ezt jól tudják az NGO-k emberei. Erre kaptak kiképzést.
Gondolom, jól fogynak a láncok meg a lakatok a vasedény boltokban, ha netán fához láncolásra kerülne a sor.
Bár a radikálisabb csapat ismereteim szerint még nem szólalt meg Csarna-völgy ügyében. De az is lehet, hogy nem zavarják egymás köreit. Aki az écesz géber, az viszi a zsákmányt.
Pedig az utóbbi időkben úgy tűnt, konszolidálódik az erdészet és az ügyben exponált természetvédelmi szervezet közötti áldatlan helyzet. Számos együttműködés, nyilatkozat keltette ezt a látszatot. Úgy látszik azonban, ez a koegzisztencia nem egyezik a nemzetközi trendekkel és elvárásokkal.
Kell egy újabb Zengő-ügy, DALERD-ügy, Sajólád-ügy, Audi-ügy, hogy csak néhány nagy sajtóport felvert témára emlékeztessek.
Pedig mennyibe is került ez nekünk? Elszabotálták a lokátor-telepítést, vagy harminc fa kivágása és néhány tő – éppen mostanában virító – bazsarózsa miatt, ami egyébként a szakmában ismert irtásnövény, és ahol él, ott kaszálni lehet. Erre a honvédelmi tárca átültetett sok-sok növénykét a semmire.
Az audis építési területen – egykori gyakorlótéren – milliókért költöztették a futrinkát.
Utánaszámolt valaki ezeknek a kidobott pénzeknek? Ezért a zöld ámokfutásért ki vállalja a felelősséget? Pedig a kormányváltás idején számos felelős politikus mondta, hogy véget vetünk a zöldek ámokfutásának.
De térjünk vissza a Börzsöny északi lejtőjéhez! Biztos, hogy pont nekünk kell megmentenünk a hiúzt, meg a többi jószágot? Ezen a 90 ezer négyzetkilométeren, a két millió hektár erdőben? Újabb ezer hektárral csökkentve a gazdasági lehetőségeit egy társaságnak? Munkalehetőségeket akadályozva?
Mert, ha a határaink a Kárpátok bércein húzódnának, akkor egészen más volna a helyzet, és nagyvonalúan, bőkezűen hagyhatnánk erdeink ezer hektárjait a természet gondjaira.
De ilyet egyébként ott sem tesznek, ahol az erdősültség többszöröse a mienkének.
Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy a megzavart hiúz, feketególya és társaik örökre otthagyják a Csarna-völgyet. Feltételezések állnak szemben feltételezésekkel.
És, amit nem szabadna elfeledni, az erdészek évszázados munkája tette lehetővé, hogy jelenlegi erdeink így nézzenek ki, hogy méltónak találják a természetvédők védelmezni az erdészektől.
De erdeinket nem kell védeni az erdészektől. Ezt már számos politikus is volt szíves kijelenteni. Csak, hogy feledésbe ne merüljön!
De azért azt sem szabadna elfeledni, hogy segíts magadon, Isten is megsegít.
Mert ebben az ügyben, eddig úgy tűnik, az erdészek nem nagyon akarnak magukon segíteni. Csak hallgatják a félrevert harang zúgását. Z.Z.