2015. április 1. - Levelet hozott a posta! Természetesen az elektronikus.

Szomorú levelet. Az írója elsiratta az erdészeti igazgatást, a hatósági munkát és egy kicsit az egész szakmát.

De haladjunk sorjában! A fekete napok sorjában. Mert, nem a mai az első.
Előbb engedtessék meg egy kis szubjektív kitérő.
Magam 1967-ben még a Budapesti Erdőrendezőség kötelékeiben kezdtem dolgozni a nagybetűs Életben. Akkoriban még külön cég volt a felügyelőség és a rendezőség. Amikor 2001-ben visszatértem az origóhoz, már Állami Erdészeti Szolgálatnak hívták. Nyilván az USDA FS mintájára…
Pár év elteltével a baloldali kormány kitalálta az MGSZH-t, amely az első olvasztótégely volt az agrárium háttérhatóságai számára. A beharangozó sajtótájékoztatón megkérdeztem a „végrehajtó” államtitkárt, vajh miként fogja irányítani a vidéki igazgatóságokat a központ, ha nincs közvetlen utasítási, kinevezési, fegyelmezési stb. jogköre? A válasz ez volt: Ti erdészek úgyis ismeritek egymást mind, majd megoldjátok… A szervezetszociológiai nonszensz makacs túlélőnek bizonyult, az ismét hatalomra került nemzeti kormány is átvette ezt a lehetetlen megoldást. A politika felső köreiben sem értett egyet ezzel a megoldással mindenki, mert egy magas rangú szakpolitikus interjúban azt mondta nekem korábban, hogy ha hatalomra kerülünk, azonnal felszámoljuk az MGSZH-t.
Ő nem került szakmai pozícióba…
A cégtáblát átfestették és létrehozták a NÉBIH-et. Úgy hírlik, ekkor is komoly magyarázkodásba került, hogy elkerüljék a „minden megyébe hivatalt” elvének gyakorlati kivitelezését, de végül is sikerült az illetékes szervezőket meggyőzni arról, hogy ahol nem nagyon van erdő, oda nem érdemes hivatalt telepíteni. Az elődeink ezt már egy évszázaddal korábban átlátták. Tehát az erdészeti hatóság már megint kilóg a sorból…
Az akkori felelős államtitkárnak is föltettem a szokásos kérdésemet, hogy’ fog működni ez a minimum szokatlan bürokratikus megoldás. (A kifejezést értékmentes, szociológiai értelemben használom.) A válasz ez volt: „Amikor 2007-ben az MGSZH megalakult, mi már akkor nagyon féltünk, hogy nem fog jól működni, hisz hiányzott a közvetlen irányítás többek között az erdészeti vonalon is. Az új kormány felállásakor az egyik elképzelés az volt, hogy a közvetlen irányítást vissza kell állítani.” A megyei igazgatóságok időközben másik tárcához kerültek, ami tovább növelte a szakmai távolságot, csökkentette a hatékonyságot.
A jelenlegi felelős államtitkárt is megkérdeztem erről, aki ezt mondta: „Az erdészeti igazgatás első fokának helye államszervezési koncepció kérdése, nem lehet ebből kiragadni egy hatóságot.”
Tehát a koncepció győzött a szakmai racionalitással szemben.
2015. április 1-jével pedig újabb fekete napra virradt a szakma: a megyei igazgatóságokat leminősítették főosztályokká, az igazgatókat főosztályvezetőkké. Az nem vigasztal, hogy más szakirányokat is hasonló „retorzió” sújt. Még rosszabb hír, hogy az erdőtervezési osztályokat pedig megszüntetni tervezik. Vagy tán már meg is szüntették.

És akkor most jöjjön a beígért levél, amit egy vidéki kollégától hozott a posta:

Tisztelt Zétényi Úr!
A szemünk előtt verik szét, lehetetlenítik el az erdészeti igazgatást, egyrészt a soros kormányzatok, másrészt saját felső vezetése (ún. központ). Nem gondolja, hogy megérne 1-2 cikket a téma?
Olvasgatom lapját és hiányolom az erdészeti igazgatás valós helyzetét értékelő, ismertető cikkeket. Nézze meg pl. a Greenfot! Hangosan kiáll a természetvédelmet fenyegető elképzelések ellen.
Közös baráti társaságunk révén látom erdész ismerőseimen a kiégettséget, felháborodást, elkeseredettséget. Mindannyiuk egyöntetűen arról beszél, hogy az erdész szakma igazgatási része micsoda mélyrepülésben, zuhanásban van már 10 éve, amelynek holnaptól újabb mélypontját éri el. Mivel hitetlenkedtem, összeállítottak nekem egy kis csokrot elköszönő levelekből. A neveket természetesen törölték belőlük. Néhány idézet:
1.Láttam működni az erdészeti hatóságot, megéltem sok változást. A változások számomra azt jelentették, hogy a szakmai felügyelet jogi felügyeletté vált, súlytalanná váltam, adatrögzítővé váltam és körülnézve, azt tapasztaltam, hogy motivációmat valahol útközben elhagytam. Köztisztviselőként már nem tudok lojális lenni az állam által működtetni kívánt hatósági munkával. A jogszabályok alkalmazására tett eskümet nem tudom betartani, nem tudom tartani.
Az erdőkért fogadott eskümet továbbra is tartom!

2.Úgy éreztem, hogy ez a legjobb hely, ahova kerülhettem, és nem is vágytam máshova. Aztán néhány év után fokozatosan elkezdtek szűkülni a keretek, és ez a folyamat a mai napig nem állt meg. Az elmúlt évek során nagyon jelentősen csökkentek az erőforrások, amit a szervezet és a jogszabályi környezet semmilyen mértékben nem tudott lekövetni, sőt néhány egyszerűsítési kísérlet során még nőtt is a feladatok mennyisége. Ahogy mi, benne levők is mind próbálunk még kapaszkodni valamibe a régi szokásokból, módszerekből, a szakmából, úgy ez tovagyűrűzik a szervezetbe is, és mivel nem mindenki ugyanahhoz ragaszkodik, így végül a szervezet szinte semmit sem tud elengedni. Az összes ilyen próbálkozás még hamvában elhalt. Talán ebbe rokkant bele az ágazatunk. Az elmúlt 6-8 év alatt az erdészeti igazgatás végtelenül lezüllött. Olyan irányba mentünk el, aminek már vajmi kevés köze maradt a szakmához. Csak az létezik, ami egy jogszabályból kikereshető, minden más indifferens. A jogszabályok meg…, a többségünk tudja hogy' születnek. Ehhez a munkához már nincs szükség erdész végzettségre. A döntési szabadságunk a nullához közelít. Betanított munkásokká váltunk. Kár értünk, mert egyébként szerintem ez egy elég jó kis kreatív szakma volt.

3.Minden elismerésem annak, aki kitart, sok erőt kívánok hozzá! Meggyőződésem, hogy az erdőrendezés az erdőmérnök szak esszenciája, és ezt nem szabad elveszíteni!
Remélem, hogy tevékeny részt tudok vállalni abban, hogy az erdőrendezés szétszóródott értékeit újra felmutathassuk!

4.….Ez a „kormányzat” intézkedéseivel másodszor juttatott a munkanélküliek soraiba. Ezzel az e-maillel lehetőségem nyílik megszólaltatni a szakmáért egy képzeletbeli Klopacskát. Ez a klopacska a szakmáért szól, de a mi hangunk által tud MINDEN EMBER füle számára hallhatóvá válni.
Fontosnak tartom, hogy tudjunk egymásról, tudja meg mindenki, a szakma milyen veszteségeket szenvedett el az eszetlen és kapkodó létszámcsökkentések következtében. Lássuk szakmai berkeken belül, hogy milyen területek lesznek tovább osztva a még munkában maradó kollégáink között…. Sok évvel ezelőtt köztisztviselői életpályát hirdettek, amiből ez lett. Eszetlen leépítés.

5.A mai nappal leteszem én is az erdőfelügyelői lantot. Önként és dalolva… Majdnem 15 évet dolgoztam a közigazgatásban, amit egyáltalán nem bántam meg. Sok tapasztalatot gyűjtöttem, számos értékes embert megismertem.
Ha megkérdeznétek, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban nem tudnám megmondani. Azt, hogy milyen cseppek vannak abban a bizonyos pohárban, mind leírták már az előttem elköszönők. Mit tudnék én még ehhez hozzátenni?
Hacsak azt nem, hogy amikor gyerekfejjel a pályaválasztási lapra beírtam, hogy én ERDÉSZ szeretnék lenni, nem erre gondoltam, amivé mostanra váltam. Persze tudom, hogy az iktatás, a számítógép püfölése, a határozatok gyártása és a jogszabályok silabizálása is munka, de én nem ezt akartam.
És én most sem szeretnék más lenni csak egy erdész. Amíg a Jóisten engedi, hát most már tényleg azt fogom csinálni, amit szeretek. Erdész leszek.
Búcsúzóul kívánok Nektek sok erőt, türelmet. Lássátok meg az élet apró örömeit, ha már olyan fukarul mérik mostanság a nagyobb örömöket az erdészeti igazgatásban.

Most helyettük hívom fel a figyelmét a témára, ők nem fognak írni, mert mindannyian féltik az állásukat, ami érthető.”  Zárta sorait a levélíró.
Megrendítő sorok!

Epilógus.
Úgy hírlik, az erdőtervezési osztályok visszakerülnek a Központ hatáskörébe. Úgy legyen!
Reméljük, az államszervezési koncepció és annak kitalálója már régen a feledés homályába merül, de szakmánk még akkor is élni és virulni fog! (zétényi)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

No events