2015. június 25. – Ezt a kérdést egy kolléga tette föl abban a társaságban, ahol a résztvevők erdészeti kommunikációval foglalkoznak vagy szoros kapcsolatban állnak ezzel.

Természetesen az angol kifejezést használta, a Twittert, ami ugye csiripelést jelent. A kilencfős társaságban csak én tettem föl a kezemet, a második legidősebb. Ez az arány nagyjából ugyanaz, mint a 22 erdészeti társaságból twitterező két gazdaságé. A társaság átlagéletkora mintegy 45 év, tehát a többség már nem tartozik a mai Facebook generációhoz.
A kérdés úgy vetődött föl, hogy szorgalmaztam az erdészeti társaságok megjelenését a Twitter közösségi oldalon. Elmondtam, hogy a ’80-as években, amikor lapszerkesztőként dolgoztam, az a mondás járta, hogy aki nem hirdet, az nincs! A kilencvenes években belépett az internet, akkor azt mondtuk, aki nincs fönn a világhálón, nincs honlapja, az nincs! Aztán eljött 2004. február 4-ike, amikor elindult a Facebook, amely mára több mint egy milliárd felhasználót szolgál ki. Ezután, már úgy szólt a mondás, hogy aki nincs fönn a Facebookon, az nincs! Alig két évvel később, 2006-ban, San Franciscoból elindult a Twitter, a „madaras Facebook”, a 140 karakteres mikroblog szolgáltatás, amely fotókat és videókat is képes fogadni. Ma pedig már azt mondjuk, hogy aki nem twitterezik, az nincs!
Magam igyekeztem a nemzetközi trendekkel lépést tartani, így amikor a ’90-es évek második felében, hazánkban is elindult az internet szolgáltatás, az elsők között fizettem elő, s készíttettem honlapot. 1999-ben az FM Sajtóirodán dolgozva, még a fax volt a technika „csúcsa”, az Agrárpalotában számítógépes hálózat már volt, de internetes szolgáltatás csak a 2000-es évek elején indult. Később az Állami Erdészeti Szolgálatnál kezdtem szorgalmazni az internetes honlapot, amire az akkori főnököm fogékony volt, s a szakmában talán elsőként indult el az ÁESz oldala.
A Facebookkal óvatosabb voltam, elég későn, a 2010-es évek elején léptem be. A szakmai referencia csoportomban szinte senki sem volt még tag. Ám a másik referencia csoportom, az újságírók, szinte kivétel nélkül ott voltak. Felülbíráltam tartózkodásomat, és én is beléptem, a személyes oldalamon kívül három aloldallal (ForestPress, Fotómédia, Soproni Arcok Anno). A Twitterrel szemben még nagyobb volt az előítéletem, így csak 2015 elején kezdtem el „csiripelni”. A magam részéről módosítom is ennek a közösségi felületnek a meghatározását, hisz’ mikroblogként a magánszemélyek használják, de valójában a leggyorsabb hírportálként működik. Érdemes kipróbálni!
Ezért is javasoltam azoknak az erdészeti társaságoknak, akik nemzetközi kapcsolatokat ápolnak (vadásztatnak, exportálnak) vagy szállóvendégeket fogadnak, erdei iskolát működtetnek. Tehát gyakorlatilag mindegyiküknek.
Felvetésemet osztatlan kétkedés fogadta, rögtön a hasznát, a humánerőforrás igényét, a költségeit firtatták. Egyetlen kolléga – a legfiatalabb - érvelt mellette(m), aki elmondta, hogy megkérdezte más szakmabéli ismerőseit a Twitterről, s azt a választ kapta, ha gyors hírterjesztést, közösségépítést akarnak elérni, csak ezt a felületet használják. 
De, hogy kissé messzebb tekintsünk, ha jó a Twitter Ferenc pápának és Obamának, akkor jó lehet nekünk is! (zé)

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Szo nov. 24 @10:00 -
Egy nap a madarakért