Image

Erdőmérnök, a magyar erdészeti irodalom nagy úttörője

Sepsiköröspatakon született 1839. december 31-én, papi családban. Székelykeresztúron és Kolozsvárt tanult. Előbb teológiai, majd jogi tanulmányokat folytatott. Elvégezte a selmecbányai erdészeti akadémiát, majd az erdészeti államvizsga letétele után az Országos Erdészeti Egyesületnél nyert alkalmazást.
1872-ben főerdőmester, 1873-ban a Pénzügyminisztériumban az állami erdészet ügyeinek előadója, 1878-ban erdészeti főtanácsos, 1880-ban miniszteri tanácsos, 1895-től államtitkár, majd 1896 őszétől országgyűlési képviselő is volt. A parlamentből 1905-ben maradt ki. Nyugalomba vonulása után az Országos Erdészeti Egyesületben, a Magyar Fakereskedők és Faiparosok Egyesületében, a Székely Egyesületben és az Unitárius egyházban fejtett ki tevékenységet.
Nevéhez fűződött az erdőtörvény megalkotása és a magyar nyelvű erdészeti szakirodalom megalapítása. Munkái megjelentek német és francia nyelven is. A Vasárnapi Újság szerint /1883/ Bedő pihenésképpen írt és a munkáiban szóvá tett indítványok Európa-szerte foganatosítást nyertek.

Bedő Albert azok közé tartozott, akiknek munkássága már életében elismerést nyert. Tulajdonosa volt az osztrák császár Lipót és Victoria rendjének, lovagja a francia becsületrendnek. Megkapta a belga Lipót rend középkeresztjét, a japán Felkelő Nap rendjét és a II. o. vaskorona rendet. 1880-tól tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és tisztje a Francia Akadémiának. Több bányaváros díszpolgársággal tüntette ki. 1880-ban 500 erdőtiszt arcképét tartalmazó albummal tisztelték meg. Az állam szolgálatában eltöltött 15 év alatt véghezvitt érdemei elismeréséül 1893. március 4-én tiszteletére ünnepséget rendeztek. Emlékére, 1957-ben az Országos Erdészeti Egyesület „Bedő Albert Emlékérmet" alapított. Ásotthalmon pedig erdészeti szakmunkásképző intézetet neveztek el róla.
Bedő gondnoka volt a budapesti unitárius egyházközségnek, tb. elnöke a Dávid Ferenc Egyletnek. Konzervatív unitáriusként vált ismertté, aki inkább Blandrata szervező talentumának, mint Dávid Ferenc forradalmi szellemének volt híve.
Neve az egyházi irodalomban is fönnmaradt. Mint az Unitárius Közlöny munkatársa, tanulmányaiban az unitárius vallás jellemképző erejét domborította ki. Több alkalommal 100-100 koronás pályadíjat tűzött ki egyházi beszéd megírására.
A magyar erdészet és az unitárius egyház nagy nevű alakja 1918. október 20-án, Budapesten halálozott el. Az egyházi gyászszertartás után az Országos Erdészeti Egyesület nevében Csik Imre miniszteri tanácsos búcsúztatta. Holttestét Kálnokon helyezték örök nyugovóra. Síremlékén halálának 70. évfordulóján a magyarországi erdésztársadalom koszorút helyezett el.
Fölhasznált irodalom:
 "A magyar erdészet két vezérférfia" Vasárnapi Újság. 1883.
 "Bedő Albert" Fővárosi Lapok. 1893.
Boros György: "Kálnoki Bedő Albert." Unitár. Közlöny. 1897.
 "Bedő Albert az egyházi szónoklatért." Unitár. Közlöny. 1901.
 "Bedő Albert" Ker. Magvető 1901. 1906.
 "Kálnoki Bedő Albert" Erdészeti Lapok. 1918.
Frölich András: "Erdészhimnuszt énekeltünk Bedő Albert sírjánál." Az Erdő. 1990.

 

No events