Image

Palotay István, a magyar erdőmérnöki karon belül az erdőrendezők egyik legkiemelkedőbb alakja, akkor még Pájer István, a történelmi Magyarország Zólyom vármegyéjében, Breznóbányán született 1907. szeptember 26-án.

Pályaválasztását a szülői ház inspirálta. Édesapja erdőmérnök, m. kir. erdőmester volt, akit 1912-ben Budapestre helyeztek a Földmívelésügyi Minisztérium Kincstári Erdők (1.B.) főosztályára, ahol Kaán Károly közeli munkatársa lett, s akivel baráti kapcsolatokat is ápolt.
Elemi és középfokú iskoláit Budapesten végezte, s a piaristáknál érettségizett 1925-ben. Kezdetben önkéntes katonai iskolába jelentkezett, s csak 1926-ban – még katonai hallgatóként – iratkozott be Sopronba, a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára, ahol 1931 tavaszán szerezte meg erdőmérnöki oklevelét. Még ugyanezen év elején – a királyszállási erdőigazgatóságon – a Honvéd Kincstárnál kezdte meg munkásságát, ahol főleg erdőrendezési feladatokkal bízták meg.
Mivel államerdészeti szolgálatba szeretett volna lépni, 1939-ben az újonnan alakult rahói kincstári erdőigazgatóságnál helyezkedett el, ahol vezető erdőrendezői munkakört kapott.
A háború vége felé családjával Sopronba települt, s rövid kitérő után, a Zalaegerszegi Erdőfelügyelőséghez kérte áthelyezését, sikerrel. 1945-ben – az állami erdőgondnokságok megalakulásakor – a türjeit kellett megszerveznie, ahol azután erdőgondnokként dolgozott.
1948. január 1-jétől a Zalaegerszegi Állami Erdőigazgatóság erdőművelési előadója lett, majd ez év tavaszától, az erdőigazgatóságon belül az erdőrendezés irányítását vette át.
1949-ben a MÁLLERD és az erdőigazgatóságok megszűntek, s 15 Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat – köztük egy Zalaegerszegen – alakult. Ezzel párhuzamosan 12 új erdőrendezőséget is létrehoztak – köztük egyet szintén Zalaegerszegen –, amelyek kizárólag üzemtervek készítésével foglalkoztak. Az új, Zalaegerszegi Erdőrendezőség vezetésével Palotay Istvánt bízták meg. E munkakörében azután szinte iskolát teremtő, példaszerű munkásságot végzett, miközben széles körű tapasztalatait szakirodalmi tevékenységében tette közkinccsé.
Életútját – 60. születésnapját egy hónappal megelőzően – 1967 augusztusában, az OEE keszthelyi vándorgyűlésén Bedő Albert-emlékéremmel jutalmazták. Az indoklásban többek között ezeket olvashatjuk: „Több mint három és fél évtizedes szakmai tevékenységét a szakma odaadó szeretete és a példás munka jellemzi. Irányításával 1950-től a zalaegerszegi erdőrendezőség több tízezer hektár erdő üzemtervét készítette el. Munkájában állandóan kereste és keresi a jobb megoldásokat, a kezdeményező lendülete munkatársait is magával ragadja. Napi munkája mellett, az erdészet tudományos kérdéseivel is rendszeresen foglalkozik, több elgondolását, kezdeményezését bevezették. Különösen a faállomány-szerkezeti kérdésekben, erdőbecslési vonalon és a szálaló erdőgazdaság hazai kérdéseiben fejtett ki irodalmi munkásságot."
1968. január 1-jén, a jogilag és szervezetileg is alapvetően megváltozott 10 új erdőrendezőség létrehozásakor, a zalaegerszegi élére már nem őt nevezték ki, nyugállományba helyezték. Egészségében megrendülve, 65 éves korában, 1972-ben hunyt el, Zalaegerszegen.
Palotay István szakmai nagysága mellé kivételes emberi tulajdonságok párosultak. Nagy műveltségű ember, igazi humanista volt, aki több oldalú, zenei és műkedvelő színirendezői tehetségét is széles körben kamatoztatta a civil társadalomban, embertársai javára és örömére.
Dr. Baráth László

 

No events