A napjainkban folyó digitalizálás egyik első „termékéből”, az 1922. évfolyam januári számából ragadtunk ki egy példát, amely cikkben a szerző – y. – az I. világháború utáni helyzet faellátási nehézségein úrrá levő szakma eredményeiről számolt be.

1922. január - Az ország faellátása szempontjából a múlt naptári évet az előzőnél aránytalanul jobb eredménnyel zárjuk le.
Az a körülmény, hogy sokkal kedvezőbb volt az ország ez idei szénellátása, már magában véve is nagy mértékben éreztetett kedvező hatását az ország tüzelőfával való ellátása körül.
A gyárak, a szántó- és cséplőgépek, a malmok stb., amelyeke a múlt év nagy szénhiánya a fával való tüzelésre utalt, ez évben elég szénhez jutottak. A központi fűtésű épületek a télen már koksszal és szénnel tüzelnek és nincsenek a fára utalva; ép a koksz- és szénfűtésre berendezett kályhák elé sem kellett már fával fűthető kis pléhkályhát szerelni, mert gazdájuk, ha meg tudta fizetni, még kellő időben meg is szerezhette a szükséges kokszot és szenet.
Jelentékenyen hozzájárult a tüzelőszerrel való ellátáshoz az is, hogy nemcsak szenet, de tűzifát is sokkal nagyobb arányokban tudtunk importálni a megszállott területekről, mert szomszédaink a király-puccs idejének kivételével ez évben tartósabb határelzárással már nem kedveskedtek nekünk.
A tavalyi évben 45 napon át volt elzárva a cseh határ, ez évben csak 21 nap volt ilyen, amelyen fát nem importáltunk. Tavaly az egészéven át a cseh megszállt területről 9781,.a román területről 50 vagon fát hoztunk be Csonka-Magyarországba, Ez évben a cseh határon át 48.482, a németausztriai határon át 122, a román határon át pedig 25.770 vagon tűzifát hoztunk be, összes tűzi fa-importunk tehát a tavalyi 9831 vagonnal szemben ez idén 74.374 vagon, tehát majdnem nyolczszor annyi volt.
Természetes, hogy ily körülmények között Budapest székesfőváros tűzifával való ellátását is sokkal kedvezőbben sikerült 'biztosítanunk a tavalyinál.
Tavaly 42.858 vagon hazai termelésű és import-tűzifát hoztunk fel Budapestre, ez idén 67.223 vagonnal, amiből ez évben már valóban csak azok az ipari üzemek (pékek, hentesipari füstölők stb) használtak tűzifát, amelyek kifejezetten erre voltak utalva, a többi pedig kizárólag a fűtés czéljaira maradt.
Elláttuk az iskolákat is fával s mert szén is rendelkezésre áll, sikerült végre az iskolai oktatás zavartalanságát is biztosítanunk.
Deczember hó 15-ig a faértékesítő hivatal befejezte a mintegy 50.000 budapesti közszolgálati alkalmazott tűzifával való ellátását is. A nőtleneknek jutó 5, a családosoknak jutó 10 q, összesen mintegy 4800 vagon felaprított kemény tűzifát házhoz szállította és pinczébe rakta. Ez a nagy teljesítmény időre és zavartalanul volt lebonyolítható. A vidéki közszolgálati alkalmazottak import-tűzifával való fáradságos ellátását a Köztisztviselők Fogyasztási és Termelő Szövetkezete vállalta el és a közel jövőben már be is fejezi. Az arra szükséges mintegy 14.000 vagon tűzifából eddig 12.500 vagon import-tűzifát osztott ki hasábos alakban a vidéki közszolgálati alkalmazottak  között. A király-puccs miatt bekövetkezett határzár okozott e tekintetben  előre nem  látott időbeli eltolódást.
Áldozhattunk ez évben már számottevőbb mértékben a közjótékonyságnak is, amennyiben a székesfőváros tanácsával karöltve a karácsonyi ünnepek előtt 16.000 budapesti szegény között osztottunk ki teljesen díjtalanul 25—25 kg aprított kemény tűzifát, ezenkívül pedig 10 vagon aprított kemény tűzifát juttattunk szintén díjtalanul jótékony czélú intézményeknek, egyesületeknek.
A budapesti raktárakban, ha nem is sok, de elégséges tűzifa tárol és így nincs mitől tartanunk, hogy a télen az ország, főleg pedig a székesfőváros tüzelőszerben jelentékenyebb hiányt szenvedjen.
A valutáris különbségek az importfának árát még aránytalanul magasan tartják, amihez természetszerűen többé-kevésbé a hazai fa is igazodik.
A megszállott területnek gazdasági körülményei ennek daczára arra a biztos megállapításunkra vezetnek, hogy nincs messze az idő, amikor a tűzifánál árcsökkenésre számíthatunk.
A tűzifaellátás ilyen kedvezőre fordulása az idén már felszabadított bennünket olyan kényszereszközök igénybevételétől, amelyek a múlt évben az ország megapadt erdősegei több évi fatermésének igénybevételére utaltak. Az idén már kényszertermelést nem kelleti elrendelnünk, s így a hazai tűzifatermelés a tavalyi 125.000 vagonról mintegy 80.000 vagonra szállott alá, amire közrehatott a kormánynak az az intézkedése, amellyel a magánerdő-birtokosoknak is csak a gazdasági okszerűség arányában engedi meg a termelést.
Általában az ipari üzemek szempontjából, de koksz hiányában a szívógázmotorok fűtése czéljaira is fontos faszénkiutalásunk is jelentékenyen javult.
A tavalyi év 279 vagon importjával szemben ez idén 2252 vagon faszenet hoztunk be a hazai faszéntermés kiegészítésére.
Bányafával szénbányászatunk ezúttal el van látva. Statisztikánk a bányafát és épületfát együtt tárgyalja és így erről különválasztott adatokkal nem rendelkezünk; mégis nem érdektelen leszögeznünk, hogy a tavalyi 5258 vagon gömbölyű fa behozatalával szemben az idén 14.948 vagon gömbölyű épületi fát importáltunk, amihez még a hazai lényegtelenebb termelés is járul.
Az építkezések ugyan ez idén még számottevően nem indultak meg, mégis fűrészáru-behozatalunk a hazai fűrészáru-termelés emelkedése daczára a tavalyihoz képest jelentékenyen fokozódott.
A tavalyi 6731 vagon importált fűrészáruval szemben az idei behozatalunk 24.667 vagon. A folyó év alacsony vízállásai a tutajozásra nem voltak kedvezők, de egyéb külpolitikai nehézségek is akadályozták a nagyobb mérvű tutajozás megindulását. Úgy gömbölyű, mint fűrészáru vizen alig került Csonka-Magyarországba, s ha a megszállott területek nagy gömbölyűfa- és fűrészáru-készletei a tavasszal vízen is nagy arányokban indulhatnak el hozzánk, nemcsak a tiszai gőzfűrészek üzemének fellendülésére, de az építőfa és fűrészáru olcsóbbodására is számíthatunk.
A tavalyi év egyik legnehezebb kérdése a Máv. és egyéb vasútaink talpfaellátása volt, mert a leromlott pályák rendbehozása a forgalom veszélyeztetése nélkül halasztást már nem szenvedhetett.
Telt intézkedéseinkkel a Máv. és egyéb vasútaink talpfa-szükségletét biztosítanunk sikerült, s ma a vasutak üzemképessége már talpfahiány miatt veszélyeztetve nincs.
Hazai számottevő talpfatermelésünkön felül az idén már módunkban volt 528 vagon talpfát importálnunk.
A most felsorolt adataink eléggé megvilágíthatják a kezdetben tett azt a megállapításunkat, hogy az ország faanyagokkal való ellátása 1920 óta jelentékenyen javult. y.

Ugyanennek a számnak egy másik írásából megtudhatjuk, hogy nincs új a Nap alatt. Az egyesületi közgyűlésen elhangzott titkári jelentéshez szólt hozzá a falopások ügyében Prónay György báró az alábbiak szerint:
„A titkári jelentésnek a nagymérvű erdőkárosításokra vonatkozó részére hivatkozva, hangsúlyozza, hogy a büntetéspénzeknek tízszeresére való emelése a fa mai értéke mellett éppenséggel nem elegendő. Az erdőkárosítások csökkenését csakis abból várja, ha a tettes erős megbírságoláson kívül be is záratik. (Helyeslés.)”

No events