2013. január - A Kossuth-díjas akadémikus, egyetemünk Fizika Tanszékének egykori tanszékvezető egyetemi tanára, a Geofizika Tanszék alapítója volt. 2012. december 1-jén emléktábla avatásával és laboratóriumi névadással emlékeztek meg az MTA CSFK Geodéziai és Geofizikai Intézetében Kántás Károly születésének 100. évfordulójáról. Az ünnepségen az egyetem nevében dr. Jereb László, a Faipari Mérnöki Kar dékánja is elhelyezte a megemlékezés koszorúját az emléktáblánál.
Aki egyetemünk főépületében, a II. emeleti folyosón a Fizika Intézet felé sétál, a falon három táblát talál egymás után: Christian Doppler, Simonyi Károly és Kántás Károly emléktábláját. 2001. júniusában volt az a megemlékezés, amelyen a Geofizika tanszék alapításának 50. évfordulójáról és Kántás Károly halálának 10. évfordulójáról emlékeztek meg. Az emléktáblát - amely harmadik táblaként került fel az intézet falára - Kántás Károly özvegye leplezte le.
Nem véletlen, hogy ezen a kerek évfordulón, amikor ismét alkalmunk adódott megemlékezni róla, a Geodéziai és Geofizikai Intézetben avattak Kántás Károly emléktáblát és neveztek el róla egy laboratóriumot. Ha ugyanis visszamegyünk időben az egyetem és a soproni MTA intézet történetében, Kántás akadémikus neve ott van a közös gyökereknél.
Ahogy azt Szarka László nagyon szép képpel illusztrálta a Kántás Károly szellemi örökségét méltató beszédében, melynek „A gyökértől a lombig" címet adta:
„Makovecz Imrének évtizedeken át rögeszméje volt, hogy nagynyomású vízágyúval kimosson magának egy teljes fát, és láthatóvá tegye a lombkoronával azonos méretű, impozáns gyökérzetét. Épp húsz éve, hogy ezt a csodálatos látványosságot, mint magyar életfát - a sevillai világkiállítás magyar pavilonjában - meg tudta mutatni a világnak. A pavilont átlósan kettévágta, két féltekére osztva: egy nyugatira és egy keletire. E Makovecz alkotással nemcsak a magyarság sorskérdései érthetők meg, hanem közelebb kerülünk a soproni, a magyar geofizikához is. Megérthetjük múltját, jelenét, és megsejthetjük jövőjét is."
Egy ilyen ünnepség valóban jelentheti a gyökerek kimosását, azok láthatóvá tételét, s a gyökereket látva az is megmutatkozik, hogy az egyetem és a soproni Geodéziai és Geofizikai Intézet menynyire sokrétűen összefonódik, közös gyökerekből táplálkozik, amiket a múlt század történelmi kényszerei sem tudtak elszakítani.
Kántás Károly szakmai életútja ennek az összefonódásnak egyértelmű bizonyítéka, melyet az ünnepségen Ádám Antal akadémikus, Kántás egykori munkatársa ismertetett. Ebből az alábbi részlet az egyetemünkhöz kötődő tevékenységét emeli ki és mutatja be:
„Sopron környéki földmágneses mérései során ismerkedett meg Tárczy-Hornoch Antal professzorral, akivel szoros szakmai kapcsolata alakult ki. Így 1947-ben a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán Sopronban magántanári képesítést szerzett és a negyvenes évek második felében a geofizika fakultatív előadója lett. Kántás Károly 1951-ben lett az akkor megalapított Geofizikai Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. Feladatát azonban nemcsak a geofizika oktatásának és kutatása profiljának kialakítása és megszervezése jelentette. Feladata volt a fizika tanítása is a Sopronban lévő karon. Emellett mielőbb szükség volt geofizikus-mérnökökre. A hallgatók megfelelő átirányításával és a geofizikai tantárgyak intenzív oktatásával elérte, hogy az első geofizikus-mérnöki diplomákat már 1953-ben át lehetett adni. Az új tanszék szoros szakmai kapcsolatokat épített ki szakmai hátterével és kiterjesztette a geofizika alkalmazását a szén-, a víz-, a bauxit-kutatás területén. E feladatokban a különböző geoelektromos módszereknek döntő szerepet szánt. Emiatt publikációi 1951-től főként e módszerek fejlesztésével, alkalmazási lehetőségeivel foglalkoztak. Kutatómunkájában kiemelt helyet kapott a nagy mélységű üledékes medencék vizsgálatára is alkalmas tellurikus módszer, aminek a hazai geofizikai kutatásokba történő bevezetése az ő érdeme. Akadémiai székfoglaló előadását ebben a témakörben tartotta. A Geofizikai Tanszék kutatómunkája szempontjából jelentős lépés volt, hogy Tárczy-Hornoch Antal és Vendel Miklós akadémikusokkal létrehozták a Geodéziai és Geofizikai Munkaközösséget, aminek az általuk vezetett tanszékek oktatóin kívül függetlenített kutatói is voltak, köztük az elsők között én is. 1955. január 1-vel alapította meg az MTA Geofizikai Kutató Laboratóriumát, amely a mai intézet egyik jogelődje."
Kántás Károly az olajbányászat hatékonyságát növelő műszeres módszerfejlesztési eredményeiért kapott Kossuth-díjat 1952-ben, 1954-ben pedig az MTA levelező tagjává választották. Ezek az elismerések is jelzik, hogy eseményekkel és fordulatokkal teli életművében nem csupán Sopronban, nem csak a magyar olajipari kutatásban, ha- nem a határainkon túl elért eredmények is szép számmal vannak.
Ismét Ádám Antalt idézve:
„A Geofizikai Kutató Laboratóriumban többen is dolgoztunk a tellurikus módszer- és műszerfejlesztésen, a geofizikai módszerek - elsősorban a geoelektromos szelvényezés és szondázás - bányabeli - karsztvízvédelmi -alkalmazásán, az indukciós karotázs eljárás műszerén. A laboratórium és a tanszék közös munkájával nagyobb volumenű kísérleti mérésekkel tisztázni lehetett a tellurika lehetőségeit és így a módszer és a kifejlesztett műszer készen állt a bevezetésre, sőt gondolni lehetett külföldi alkalmazására is. Ez meg is történt 1955 őszén, amikor Kántás professzor szakmai irányításával geofizikusok csoportja utazott Kínába, ahol a hazai gyártmányú műszerek teljes skáláját bemutatták nemcsak egy nagy kiállítás keretében, hanem terepen is. Az eredmény nem maradt el, mert 1956 nyarán kőolajkutató expedíció indult Kínába, aminek tellurikus csoportja is volt. A tellurikus műszerre is nagyarányú megrendelést kapott az ország, amelynek legyártására a Geofizikai Műszergyár 20 műszerésszel egy részleget telepített Sopronba a Laboratórium mellé. A gyári részleg 1972-ig a laboratórium kutatóinak szakmai irányításával több, általuk tervezett, részben szabadalmaztatott műszer gyártását végezte, ami jelentős exportbevételt is jelentett a hazai szükségletek kielégítése mellett. A kínai műszerbemutató keretében - Kántás professzor kezdeményezésére -Peking és Sopron között tellurikus szinkronmérést végeztünk, amely eredményeivel előremutató volt az 1957-58-as Nemzetközi Geofizikai Évre (NGE) és a későbbiekben nagy nemzetközi elismerést szerzett a pulzációkutatás irányába. A NGE-hez való csatlakozáshoz Kántás professzor 1956-ben elindította Fertőboz határában a mai „Széchenyi Istvánról elnevezett elektromágneses obszervatórium építését is."
Ezt a munkát azonban az ő szellemiségében már a Geodéziai és Geofizikai Kutatóintézet munkatársainak kellett folytatni és mára sikerült is azt széles spektrumú obszervatóriummá fejleszteni. Kántás professzor ugyanis 1956 szeptemberében még elindította Kínában a Kínai-Magyar Geofizikai expedíció több évig tartó munkáját - ami a mai napig a magyar geofizikusok legnagyobb külföldi vállalkozása volt - hazatérve azonban a forradalom eseményei úgy hozták, hogy családjával együtt elhagyta az országot. Bécsben telepedett le, s onnan figyelte munkatársai, laboratóriuma sorsát. Hívták Amerikába, de ő nem akart szeretett hazájától messzebbre eltávolodni. Ausztriában az Österreichischen Mineralölverwaltung Aktiengesellschaft (ÖMV) geofizikai tanácsadója lett, egyúttal a Leobeni Ércbányászati Egyetem geofizika-professzoraként tevékenykedett.
Mindössze két évtizedes hazai szakmai pályafutása összegzéseként elmondható, hogy a 20. századi magyarországi szénhidrogén-kutatásokat előmozdító geofizikai kutatási módszerek kiváló tudósa és továbbfejlesztője volt, valamint jelentősen hozzájárult a hazai geofizika szervezeti kereteinek megteremtéséhez. A magyar tudomány és ezen belül a geofizika alkotóereje teljében veszítette el Kántás professzort, s talán e megemlékezés az őt nem ismerők előtt is világossá teheti, hogy milyen nagy szükség lett volna munkájára és tudására az 1956 utáni években, évtizedekben is.
A 2001-es egyetemi emléktábla-avató ünnepségre küldött levelet Kántás szülőfalujából, Sólyról a református lelkipásztor, Bikády László, aki többek között ezt írta:
„Semmiből lenni legnagyobba. Úgy látszik, ez a sorsunk itt a Kárpátok ölén. Nehéz sors, embert próbáló, de csak ez nemesíthet bennünket annyira, hogy Európa és a nagyvilág számára is úttörők tudjunk lenni, mi magyarok."


No events