ImageKÁLDY JÓZSEF ÉLETE ÉS MUNKÁSSÁGA
(1920 -1983)
Írta: HORVÁTH BÉLA
Erdésznagyjaink arcképcsarnoka
NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM ERDŐMÉRNÖKI KAR
SOPRON 2000

ELŐSZÓ
KÁLDY JÓZSEF erdőmérnök, egyetemi tanár az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Kara Erdészeti Géptani Tanszékének 1959-től 1983-ig volt a vezetője. Tevékenységével elindította az Erdészeti Géptani Tanszék oktatási és kutatási munkáját, megteremtve annak technikai hátterét. Irányításával, az 1960-as évek elején épült a maga idejében korszerű géptani tanműhely, amely egészen a múlt év végéig biztosította az Erdészeti Géptani Tanszék gyakorlati oktatásának a hátterét. A közelmúltban - az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt-nek, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Hivatalának, a Tanulmányi Erdőgazdaság Rt-nek és a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának összefogásával - lehetőség adódott arra, hogy némiképpen kibővített profillal új, a mai kor követelményeinek megfelelő objektum épüljön.
Az új létesítmény a KÁLDY JÓZSEF által vezetett tanszék mai jogutódjához, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Kar, Erdészeti-Műszaki és Környezettechnikai Intézet Géptani Tanszékéhez és a Tanulmányi Erdőgazdaság Rt-hez tartozó „Erdőgépfejlesztő Központ"-ként működik majd, azzal a céllal, hogy biztosítsa a felső- és a középfokú erdészeti gyakorlati oktatás gépészeti tanműhely igényét, valamint
erdészeti gépfejlesztő bázishely legyen az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. alá tartozó erdőgazdasági rt-k műszaki fejlesztési igényeinek kielégítésére.
Az új objektum, az erdészeti műszaki szakterület szakembereinek teljes körű egyetértésével a „DR. KÁLDY JÓZSEF ERDŐGÉPFEJLESZTŐ KÖZPONT" nevet viseli majd, emléket állítva a névadónak, aki a magyarországi erdészeti gépesítés és az erdészeti műszaki felsőfokú oktatás meghatározó egyénisége volt a XX. század második felében.
Az „Erdőgépfejlesztő Központ" tervezett tevékenységei között számos olyan feladatrész is szerepel, amelyek szükségességet már KÁLDY JÓZSEF megfogalmazta, megvalósításukon munkálkodott, és amelyek ma is időszerűek, nevezetesen:
az erdőgazdasági terület gépesítettségi helyzetének folyamatos nyilvántartása, a fejlesztési igényének felmérése;
a gépesítési terület hiányhelyeinek naprakész előrejelzése;
a gépfejlesztési elképzelések folyamatos gyűjtése, összehangolása, ezek alapján a   kutatási és fejlesztési irányok meghatározása;
a hazai gépgyártás összehangolása, beleértve a mezőgép gyártás azon produktumait is, amelyek erdészeti alkalmazása lehetséges;
a naprakész piaci információk gyűjtése a világ erdőgép kínálatáról;
a Magyarországon nem gyártott erdészeti gépek beszerzésének segítése, többes igény esetén azok összehangolása, közös gépbeszerzések;
a gépüzem dokumentációs hátterének biztosítása az erdészeti gépek dokumentációs tárának létrehozásával.
Neves professzorunk életét és munkásságát méltató kiadványt születésének 80. évfordulóján, a „DR. KÁLDY JÓZSEF ERDŐGÉPFEJLESZTŐ KÖZPONT" avatásakor, 2000. februárjában jelentetjük meg. 
KÁLDY JÓZSEF élete és munkássága
KÁLDY JÓZSEF 1920. augusztus 28-án, Iharosberényben született. Édesapja idősebb KÁLDY JÓZSEF, a falu evangélikus lelkésze, édesanyja KLIMÓ VILMA, testvérbátyja KÁLDY ZOLTÁN. AZ értelmiségi szülők nagy gondot fordítottak tehetséges gyermekeik tanítatására, neveltetésére, melynek eredményeképpen mindkét fiú az ország vezető értelmiségijévé válik. A testvér KÁLDY ZOLTÁN evangélikus püspök lesz, aki az 1970-es,
80-as években a Magyarországi Evangélikus Egyház vezetője. 
KÁLDY JÓZSEF az elemi iskolát szülőfalujában, a középiskolát a soproni Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban végezte. Az érettségi után a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán folytatta tanulmányait, ahol 1942. október 3-án szerzett erdőmérnöki oklevelet.
1942. október 10-től állami szolgálatba lépett, előbb a Besztercei Állami Erdőgazdaságnál, majd a Marosvásárhelyi Állami Erdőigazgatóságnál tevékenykedett. Utóbbi helyen, mint építésvezető dolgozott, útépítéseknél és magasépítéseknél. Részt vett a Görgényi Havasok feltárási munkáiban, valamint a szászrégeni erdészeti lakótelep építésében. 1944-ben bevonult katonai szolgálatra, a II. világháború végén hadifogságba került. Hazatérése után a Pécsi Erdőigazgatóságon folytatta tevékenységét, ahol előbb műszaki osztályvezető, majd igazgatóhelyettes, később igazgató. Itteni munkája során a Baranya- és Tolna megyei fatelepek, vasutak, iparvágányok és telefonhálózatok újjáépítésében és tervezésében működött közre. 1949-ben az újjáalakult Pécsi Erdőgazdasági Nemzeti Vállalat vezérigazgató-helyettesévé nevezték ki. Az ő érdeme is, hogy ebben az időben az erdőgazdaság az ország első három erdészeti vállalata közé került.
Az erdőgazdaságok újabb átszervezése során, 1950-ben a Földművelésügyi Minisztérium Erdőgazdasági Főosztályára nevezték ki főmérnöknek. Ezt követően az Állami Erdők Üzemi Központjába (az Erdőközpontba) került, ahol előbb a Műszaki Osztályt, majd a Műszaki Fejlesztési Osztályt, végül pedig az Erdőgazdasági Osztályt vezette. Itteni tevékenységének eredményeként tovább korszerűsödött az erdőgazdaságok feltáró hálózatának tervezése, létrejött egy erdőgazdasági építővállalat utak, épületek kivitelezésére, elindult az erdőgazdaságok gépesítése, az erdészeti gépállomások szervezése, létrejött az Erdőgazdasági Tervező Iroda.
Erdőközponti osztályvezetőként felügyelte az Erdészeti Tudományos Intézet és Faipari Kutató Intézet munkáját, valamint részt vett az erdőgazdasági termelés fejlesztését meghatározó 1954-es minisztertanácsi határozat előkészítésében. Már ebben az időszakban tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Erdészeti-, valamint Faipari Főbizottságának, az „Erdőgazdaság" című folyóirat szerkesztőbizottságának, és részt vett az erdészeti technikumi tankönyvek összeállításában.
Budapesti évei alatt ismerte meg feleségét ILLÉS KLÁRÁt, akivel 1952-ben kötött házasságot. Két gyermekük született, közülük lánya, KÁLDY ZSUZSANNA könyvtárosi szakképesítést szerzett, fia, ifjabb KÁLDY JÓZSEF pedig apja nyomdokain haladva, erdőmérnök lett. Ma Ő a Mecseki Erdészeti Rt. vezérigazgatója.
KÁLDY JÓZSEFet 1954-től a Sátoraljaújhelyi Erdőgazdaság igazgatóhelyettes főmérnökévé nevezték ki. Ez a gazdaság akkor az ország egyik legnagyobb erdőgazdasága volt, de veszteségesen gazdálkodott. Közreműködésével sikerült a veszteségeket felszámolni, s elérni, hogy a gazdaság kétszer is élüzem lett.
1959. szeptember 1-ével a soproni Erdőmérnöki Főiskola Erdészeti Géptani Tanszékére tanszékvezető egyetemi docensnek nevezték ki. A főiskolán beindította az újonnan felállított Erdészeti Géptani Tanszék oktatási és kutatási tevékenységét, megteremtette annak technikai hátterét és a tanszéket haláláig nagy hozzáértéssel irányította. 1976-77-ben - az Erdészeti Géptani Tanszék mellett - az Erdőhasználattani Tanszéket is vezette. Oktatói munkásságát magas szintű elméleti felkészültség és igényesség mellett a gyakorlatiasság jellemezte, amit hallgatói nagyra értékeltek. Intenzív kapcsolatot tartott fenn a gyakorlattal, tisztában volt azzal, hogy mi vár az életben a tanítványaira, ezért azt is tudta, hogy mit és hogyan kell tanítania, hogy az ifjú mérnökök megállhassák a helyüket. Egyetemi munkássága alatt számos tudományos diákköri dolgozatot és diplomatervet készítő hallgató, jó néhány egyetemi doktori dolgozatot és kandidátusi értekezést készítő szakember munkáját irányította. Mint egyetemi oktató elismert volt oktatótársai és a hallgatók körében is. Emberi közvetlenség, mély humánum, segítőkészség jellemezte. Olyan professzor volt, aki minden megnyilvánulásával nevelt és oktatott, ennek következtében tanítványai később - már végzett mérnökként is — felnéztek reá. Őszinte tiszteletnek és megbecsülésnek örvendett az egész erdész társadalomban.
KÁLDY JÓZSEF 1963-tól egyetemi tanár. Soproni tevékenysége alatt szinte folyamatosan részese volt az egyetem vezetésének. Az Erdészeti Géptani Tanszék vezetése mellett, 1962-től az Erdészeti és Faipari Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánhelyettese, 1965-től 1969-ig dékánja. 1972-től 1981-ig az Egyetem tudományos rektorhelyettese, közben 1977-78-ban megbízott rektora is. Ezt követően továbbképzési osztályvezetői feladatokat látott el, nagy hozzáértéssel. Hosszabb, rövidebb ideig tagja, illetve vezetője volt továbbá számos egyetemi bizottságnak, és tanácsnak, nevezetesen az Erdőmérnöki Kar Tanácsának, az Egyetemi Tanácsnak, az Állami Vizsgáztató Bizottságnak, a Könyvtári Bizottságnak, a Tudományos Diákköri Tanácsnak, az Erdőmérnöki Kar Felvételi Bizottságának, az Oktatási Bizottságnak, a Közművelődési Bizottságnak és az Egyetem Tudományos Kiadványai Szerkesztő Bizottságának. Részt vett több tudományos kérdésekkel foglalkozó országos bizottság munkájában is, így tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Erdészeti Bizottságának, az Erdészeti Bizottság Erdőhasználati Munkabizottságának és Fakitermelési ad. hoc. Bizottságnak, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Erdészeti Szakbizottságának, az Erdészeti Tudományos Intézet Kutatási Tanácsának, „Az Erdő" című folyóirat Szerkesztőbizottságának, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Választmányának, az OEE Gépesítési Szakosztályának. Közülük az MTA Erdészeti Bizottsága Erdőhasználati Munkabizottságának, a Fakitermelési ad. hoc. Bizottságának és az OEE Gépesítési Szakosztályának (melynek egyben alapító tagja is) több éven keresztül elnöke.
KÁLDY JÓZSEF már 1948-ban elkezdett tudományos munkával foglalkozni, első kutatásai a termelési költségek csökkentését, és a falkitermelés gépesítés-fejlesztését célozták. Később érdeklődése a hazai cellulóz alapanyag biztosítását lehetővé tevő fatermesztés irányába fordult, és a rezgőnyár hazai termesztési lehetőségeinek vizsgálatával kezdett el foglalkozni. E témában készítette el 1961-ben kandidátusi értekezését, „A rezgőnyár szerepe erdeink fatermesztésének fokozásában" címmel. Az értekezés megvédését a Magyar Tudományos Akadémia a „mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa" tudományos fokozat odaítélésével ismerte el.
Az egyetemre kerülése után kutatási tevékenységének középpontjába az erdőgazdaság gépesítési kérdései kerültek. Több évtizedes kutatói munkássága az erdőgazdasági gépesítés szinte egész területét átfogta. Ezen belül kiemelkedők azok az eredmények, amelyeket: a kérgezés gépeinek vizsgálata és fejlesztése, az erdészeti központi manipulációs telepek   gépesítés fejlesztése, a hosszúfás fakitermelési technológiák gépesítés-fejlesztése, az erdészeti javítóbázisok fejlesztése és az  erdészeti gépek munkavédelmi és biztonságtechnikai kérdéseinek kutatása terén elért.
Fentiek közül úttörő munkát végzett a hosszúfában történő termelés és szállítás technológiájának kidolgozásában és elterjesztésében. Ez alapvető változást jelentett az addigi általános - választékokban történő - termelés és szállítás technológiájával szemben. Erre mindig büszke volt, és egyik legfontosabb eredményének tekintette.
A kutatási területen végzett munkáját, illetve az általa irányított tanszék kutatási munkáját folyamatosan összehangolta az Erdészeti Tudományos Intézet Gépesítési Osztályán folytatott tevékenységgel, melyet kortársa, SZEPESI LÁSZLÓ irányított, akihez a szakmai kapcsolatokon túl őszinte barátság is fűzte. Az 1970-es, 80-as években közösen jelentették meg a „Gépesítési információk", népszerű nevükön a „piros füzetek" kiadványsorozatot, folyamatosan tájékoztatva ezzel az erdőgazdasági gyakorlatot az erdészeti gépesítési kutatás új eredményeiről, az alkalmazható új gépek műszaki és ökonómiai jellemzőiről.
KÁLDY JÓZSEF egész életében nagy aktivitással, napi rendszerességgel dolgozott. Kiterjedt volt szakírói munkássága, elsősorban az erdészeti gépesítés és műszaki fejlesztés, valamint a témakörhöz szorosan kapcsolódó munkavédelem és biztonságtechnika területén. Mindezt könyveinek, jegyzeteinek, tanulmányainak, ismeretterjesztő cikkeinek sokasága bizonyítja. Munkásságának eredményét 13 könyv, illetve könyvrészlet, 35 egyetemi jegyzet, továbbá 82 nyomtatásban megjelent tudományos közlemény jelzi. írásai, szakcikkei leggyakrabban az „Erdészeti Lapok"-ban, „Az Erdő"-ben (melynek harminc éven keresztül szerkesztőbizottsági tagja volt) és az „Erdőgazdaság és Faipar"-ban jelentek meg. Ezeken kívül közel száz kutatási jelentés szerzője vagy társszerzője, rendszeres előadója szakterülete tudományos konferenciáinak és egyéb szakmai rendezvényeinek. Idézettségéről sajnos nem készült nyilvántartás, de szakmai munkásságát nemcsak idehaza, hanem szerte Európában ismerték.
KÁLDY JÓZSEF munkái közül számos ma is időszerű. Utolsó szakkönyve „A fahasználat gépei" című — mint átfogó szakirodalmi forrás — több évtizedes hiányt pótolt a fahasználat gépesítésének áttekintésében. A könyvben részletesen ismerteti az erdőgazdaságban használatos vagy üzemeltetésre ajánlott külföldi és hazai gépeket és eszközöket. Az egyes géptípusokról az üzemeltetési módok leírása és értékelése mellett részletes műszaki adatokat is közöl. E könyv fáradhatatlan szorgalommal készített kéziratának végleges rendezését — váratlan halála miatt — fia, ifj. KÁLDY JÓZSEF fejezte be. Az 1986-ban megjelent posztumusz munkája hasznosul az egyetemi oktatásban, továbbá az erdőgazdaságokban dolgozó mérnököknek, technikusoknak és szakmunkásoknak is nagy segítséget nyújt.
Tervezte, hogy kutatási eredményeit, a hosszúfás fakitermelés gépesítésfejlesztéséhez kötődően akadémiai doktori értekezésben foglalja össze, ebben azonban megakadályozta váratlan halála.
Kiemelkedő kutatásszervezői tevékenysége is. A 60-as évek elejétől előbb kutatási dékánhelyettesként az Erdőmérnöki Kar, majd később kutatási rektorhelyettesként, kilenc éven át az egyetem egésze kutatási munkáját szervezte, irányította. Nevéhez fűződik a nemzetközi részvételű első és második országos erdészeti gépesítési konferencia sikeres megrendezése, 1974-ben és 1982-ben.
Egész tevékenysége alatt aktív közéleti munkát végzett. Tagja volt a szakszervezetnek, az Országos Erdészeti Egyesületnek és a Tudományos Ismeretterjesztő Társaságnak, utóbbinak több éven keresztül Győr-Sopron megyei elnöke is.
Kiemelkedő oktatási, kutatási és közéleti tevékenységét több magas állami-, társadalmi- és szakmai kitüntetéssel ismerték el, melyek a következők (zárójelben a kitüntetés éve):
Erdőgazdaság Kiváló Dolgozója (1955), Szocialista Munkáért Érdemérem (1956),
Erdőgazdaság Kiváló Dolgozója (1959), Munka Érdemérem (1961), Oktatásügy Kiváló Dolgozója (1975), Elismerő Oklevél (Országos Erdészeti Egyesület) (1977), Munka Érdemrend (arany fokozat) (1982), „Bedő Albert" Emlékérem (Országos Erdészeti Egyesület) (1983).
Közel negyed százados egyetemi oktatói és kutatói tevékenység után, 1983. február 24-én, 63 éves korában, aktív szakmai tevékenysége közben, még tervekkel tele, szívroham következtében hunyt el, váratlanul. A soproni evangélikus temetőben nyugszik.
KÁLDY JÓZSEF professzor eredményekben és szakmai sikerekben gazdag életműve méltatásakor az erdészeti műszaki terület olyan tudósának emléke előtt tisztelgünk, aki igen értékes munkát végzett az erdőmérnökképzés műszaki ismeretanyagának kialakításában, és aki a XX. század második felében meghatározó módon járult hozzá a magyar erdőgazdálkodás gépesítésének alakulásához. Az erdészeti tudomány, az erdészeti gépesítés nemzetközileg is elismert, kiemelkedő tudósa és oktatója volt. Tevékenysége példaértékű az utókor számára.

 

 

 

 

Szo nov. 24 @10:00 -
Egy nap a madarakért