MIKOVINYI SÁMUEL (1700-1750)
A tanintézet első tanára, magyar nemes, a Szent Római Császár Őfelségének udvari térképésze és építésze, valamint a Porosz Tudományos Társaság tagja. Matematikát, bányagépészetet, építészetet, bánya- és földmérést oktatott. Sopronban utcát neveztek el róla.

NICOLAUS JACQUIN (1727-1817)
1764. szeptemberében egyéves gyűjtőmunka után kezdi meg az oktatást, az első előadásai vegytani és ásványtani ismeretekről szóltak. Az előadások a Krecsmáry-házban voltak, így tulajdonképpen ezt tekinthetjük az Akadémia első épületének. A házat a kincstár Jacquin részére bérelte, az emeleti részeket lakás, a földszintet pedig laboratóriumok és tantermek számára. 1765-ben megalapítja az intézet második tanszékét, ahol bányagépészetet és hidraulikát tanít.

HEINRICH DAVID WILCKENS (1763-1832)
Az Erdészeti Tanintézet első oktatója. Számottevő munkássága mellett ő azt vallotta, hogy Selmecbánya nem alkalmas az erdészeti oktatás céljaira. Előtérbe helyezte a gyakorlati oktatást, javaslatait a felsőbb hatóságok szinte kivétel nélkül elfogadták. Munkásságának köszönhető az erdészeti felsőoktatás kialakulása.

CHRISTIAN DOPPLER (1803-1853)

A matematika-fizika tanszék kimagasló professzora 1848-1850-ig.
A róla elnevezett Doppler effektus felfedezője.

KERPELY ANTAL (1837-1907)
Selmecen végzett. 1868-1881-ig kohászati, később vaskohászati professzor. 1877-től az MTA levelező tagja. Kiemelkedő szakmai tevékenységéért 1892-ben lovagi címmel tüntették ki. A magyar vaskohászati oktatás megteremtőjét tisztelhetjük benne.

FEKETE LAJOS (1837-1916)
1856-59 között tanult Selmecen erdészetet. 1867-től a Selmecbányai Akadémia oktatója. 1873-90 között a növénytani, 1891-1906 között az erdőrendezéstani tanszék vezetője. 1881- ben erdőtanácsosi, 1894-ben főerdőtanácsosi, 1906-ban minisztertanácsosi rangot kapott. Kétszer választották meg az Akadémia igazgatójának.

SCHWARTZ OTTÓ (1847-1910)
1869-től az Akadémia oktatója. Először a kémia-fizika tanszéken tanársegéd, majd a mennyiségtan tanszék vezetője. Négyszer volt az Akadémia igazgatója.

FALLER GUSZTÁV (1816-1881)
1855-1870 között a bányászati tanszék professzora. Nemzetközi jelentőségű szakirodalmak megalkotója, az Akadémia százéves évfordulójának megünneplésénél ő volt a kezdeményező.

PÉCH ANTAL (1822-1895)
1842-ben végezte el az Akadémiát. 1873-tól miniszteri tanácsosi rangban a selmeci bányakerület igazgatója volt. A bányászati és kohászati lapok megindítója. Az első magyar nyelvű bányászati és kohászati műszótár kiadója. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta.

DR. THURNER MIHÁLY
Sopron város polgármestere, neki köszönheti az egyetem, hogy letelepedhetett ebben a városban. Kaán Károly erdőmérnökkel lelkes támogatója volt a főiskolának.

NEUMANN JÁNOS (1924-1945)
Kohó-mérnökhallgató. SS katonák lőtték agyon a Kövesárokban. Emlékoszlopa Brennbergbányán található.

FERENCZY JÁNOS (19..-1945)
1945. március 29-én német SS katonák lőtték agyon a Kövesárokban. Erdőmérnökhallgató volt.

DR. GUNDA MIHÁLY (1918-1989)
Az ábrázoló tanszék oktatója, majd vezetője.

DR. BOLEMANN GÉZA (1876-1961 )
Gépészmérnök. 1902-ben a mechanika és bányagéptani tanszék vezetője. 1902-1948-ig tanszékvezető tanár. Rektor az 1922/23, az 1928/29 és az1929/30-as tanévekben. Kiemelkedő, első magyar egyetemi szintű szakkönyve, mely több kiadást ért meg, és alapja volt a további műveknek: Elektrotechnika.

DR. KRIPPEL MÓRICZ (1867-1945)
1890-ben lett erdőmérnök. 1891-97 között erdőgondnok, erdőmester. 1908-1938. között az erdőhasználat tanszék vezetője. Rektor 1914-16. között. Több éven keresztül az Erdőmérnöki Osztály dékánja.
Munkái:
Az erdőhasználat vázlata (Sb. 1908)
Fakereskedelemtan (Sb. 1909)
Mezőgazdaságtan (Sb. 1909)
Mező- legelőgazdaságtan (Sb. 1910)
Erdőhasználattan és erdészeti iparműtan (Sb. 1914)
Adatok a helyes erdészeti szaknyelvhez (Sp. 1939)
Erdészeti kereskedelemtan (Sp. 1921)
Erdőhasználattan I-II. (Sp. 1920-21)
Szögfelhordó készülékét szabadalmaztatta és találmányként került a világon bevezetésre.

DR. GYŐRFI JÁNOS (1905-1966)
1929-ben végzett erdőmérnök. 1929-51-ig az erdővédelem tanszék oktatója, vezetője. 1951-1963 között a soproni ERTI munkatársa. 8 rovarfaj felfedezője, világhírű fürkészdarázs- szakértő.
Könyvei:
Erdészeti rovartan (Bp. 1957)
Erdővédelemtan (Bp. 1963)
Számos egyetemi jegyzet, szaktechnikumi, szakmérnöki tankönyv szerzője.

STUBNA VALÉR (1913-1974)
1941-ben szerezte erdőmérnöki oklevelét. A háború után az Erdőrendezés, majd az Erdővédelem Tanszék oktatója lett. Az Erdővédelem Tanszék adjunktusaként hunyt el. Gyakorlatok tartása mellett gyönyörű preparátumokkal gazdagította a rovartani gyűjteményt.

MODROVICH FERENC (1887-1947)
1909-ben lett erdőmérnök. 1909-1923 között erdei út- és vasútépítő mérnök az ország különböző részein (Szinva-völgyi vasút!). 1923-1947 Út- és Vasútépítéstani Tanszék vezetője. Dékán az 1932/33, az 1933/34 és az 1941/42-es tanévben. Éveken keresztül az Ifjúsági Kör tanárelnöke.
Művei:
Erdei szállítóberendezések (Sp. 1931.)
Út- és vasútépítéstan (Sp. 1934.)

DR. WALEK KÁROLY (1878-1952)
Bányamérnök. 1905-től a Matemetika Tanszéken tanársegéd. 1907-ben Münchenben matematikai doktor. 1910-1952 a Matemetika Tanszék vezetője, tanára. Dékán
1917/18 -1923/24, 1925/26 -1926/27, 1932/33 -1933/34 és 1935/36-os tanévekben. Egyetemi jegyzeteket írt.

DR. SÉBOR JÁNOS (1890-1965)
1915-ben végzett erdőmérnök. 1918-1965 között a Földmérés Tanszék oktatója, tanára és tanszékvezetője. Dékán 1943/44 és1947/48-as tanévekben. Prodékán az 1944/45, 1948/49 és az 1950/51-es években. A legnehezebb időkben korrektül képviselte a kar és a hallgatóság érdekeit. A Soproni Földmérőmérnöki Kar megszervezője és vezetője 1949-55-ig.
Művei:
Földmérés (Erdészeti zsebnaptár I-II.)
Általános geodézia I-II. (Bp. 1953, 55).

SOLT BÉLA (1877-1958)
1903-ban fémkohómérnöki oklevelet szerez Selmecen. 1911- től a Középítéstani Tanszék oktatója. 1923-tól tanár. Dékán az 1927/28 -1928/29-as években. Előadta az Építéstan I-II., és a Középítéstan I-II. tárgyakat. 1946-ban nyugdíjba vonult, de 1956/57-ben ismét munkába állt. 1958. szeptember 2.-án halt meg Sopronban.

KELLE ARTHÚR (1882-1945)
1882-ben született. 1900-ban iratkozott be a Bányászati és Erdészeti Akadémia Erdészeti Osztályára. Az Akadémia elvégzése után a Lipótújvári Erdőőri Szakiskolánál teljesített szolgálatot. 1912-ben került a Bányászati és Erdészeti Főiskola Erdőműveléstani Tanszékére, mint tanársegéd. 1915-ben adjunktussá nevezik ki. 1919-ben, a menekülés napjaiban Kelle Arthur mentette át Sopronba az Erdőműveléstani Tanszék felszerelését. 1923-ban felállították az Erdővédelemtani Tanszéket, ennek vezetésével bízták meg. 1924-től professzor. Az 1926/27 és 1927/28-as években dékán. Gyengülő szervezete ellenére 1939-40-ben a Kar egyhangú bizalmából a dékáni tisztséget elvállalta. Többéves betegség után 1945. január 8.-án halt meg.

DR. BÉLDI FERENC (1927-1986)
1951-ben erdőmérnöki oklevelet szerez. 3 évig Kínában olajkutatáson dolgozik. 1960-tól a Fizika Tanszék munkatársa, majd vezető egyetemi docense. Az EFE rektorhelyettese és dékánja is volt. A külföldi kapcsolatok fellendítője és gondozója haláláig.

DR. BOTVAY KÁROLY (1897-1958)
1924-ben erdőmérnöki oklevelet szerzett. 1924 -1940-ig az Erdészeti Vegytani Tanszéken tanársegéd, majd adjunktus. 1940 -1947-ig a Soproni ERTI munkatársa. 1947-1958 Bp.-i Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Karának Termőhelyismerettani Tanszékén tanár és tanszékvezető.
Jegyzetei:
Erdészeti talajtan
Meteorológia
Könyve:
Talajaink, mint dinamikus rendszerek (1943)

DR. KÁLDY JÓZSEF (1920-1983)
1942-ben megszerzi erdőmérnöki oklevelét. 1942-49-ig különböző erdőgazdaságoknál dolgozik. 1950-54 a Földművelési Minisztérium alkalmazottja. 1954-59 Sátoraljaújhelyi Erdőgazdaság főmérnöke. 1959-83 Erdészeti Géptani Tanszék vezetője, egyetemi tanár. 1962-65 dékánhelyettes, 1966-69-ig EK dékán, 1972-83-ig rektorhelyettes. A Továbbképzési osztály vezetője. Egyetemi jegyzetei és gépesítéssel kapcsolatos munkái ismertek.

DR. FEKETE ZOLTÁN (1877-1962)
1900-ban végzett gyémántokleveles erdőmérnök. A kollégium névadója. 1901-toI oktató, 1946-ig az erdőrendezés tanszéken. 1925/26-ban dékán, 1926/28 és 1932/34 között rektor, 1928/30-ig prorektor. 1946-1952-ig mint nyugdíjas oktat. 1928-1941 között felsőházi tag.
Munkái:
Erdőbecsléstan (Selmecbánya)
Akác fatermési táblák a magyar Alföld számára (Sp. 1937)
Akác fatömeg és szerfabecslési táblák (Sp. 1935)
Erdőbecsléstan (Bp. 1951)
Erdőmérnöki segédtáblák (Sp. 1926)
Erdőrendezéstan (Sp. 1950)

<<Vissza

No events