Image
2012. július 12. - Forró hangulatban zajlott az Országos Erdészeti Egyesület 143. vándorgyűlése a Miskolci Egyetemi Városban és a Bükkben A második nap – az érdeklődők számára – az egyetem Selmeci Műemlékkönyvtárának megtekintésével kezdődött.
Image
A könyvtárban az 1735 és 1918 között keletkezett nyomtatványokat mutatják be.
A selmeci akadémia oktatást segítő ásványgyűjteménye 4000 tételből állt. A kiállítás a gyűjtemény legféltettebb aranyérckincseit mutatja be, a XVII-XIX. sz.-ban még virágkorukat élő, az egykori Magyarország legendás bányahelyeiről (Verespatak, Aranyosbánya, Dognácska, Kapnikbánya, Selmecbánya, Körmöcbánya) származó ásványritkaságokat – tudtuk meg Szendi Attilától, az egyetemi könyvtár főigazgató-helyettesétől.
Image
A könyvtárban látható gyűjtemény – mintegy 7000 kötet – az 1861-ből származó leltárkönyvből rekonstruált állomány. A selmeci könyvtár annyiban „csonka”, hogy az erdészeti anyag Sopronban található.
Annak ellenére, hogy a könyvtár immár a harmadik székhelyén található, csupán egy-két százaléknyi veszteséget szenvedett – jelentette ki nem kis büszkeséggel Szendi Attila.
A selmeci eredeti 45 ezer kötetből mintegy 10 ezer van Sopronban, a többi Miskolcon, a többsége egy védett raktárban.
Image
A könyvek bibliográfiája elérhető az interneten, s mintegy ezer kötet tartalomjegyzéke is hozzáférhető.
Külön fölhívta a figyelmet a főigazgató-helyettes  arra, hogy a kötetek gazdagon illusztráltak. Ezek egy része is megtalálható már az interneten.
A könyvek gerincén látható különböző színű címkék a korabeli szakrendet jelentik.
Az első három polcoszlopon találhatóak a matematika, a fizika-kémia és az ásványtan-geológia tudományával foglalkozó könyvek.
Image
Világviszonylatban ritka az az egyetem, amelyik a legelső tankönyveit megőrizte. A könyvtárban megtekinthető az 1735-ben Mikovinyi Sámuel által írt öt bányaművelési tankönyv.
Az akkori tankönyvek nem csupán szakmai, hanem gazdasági és jogi ismerteket is tartalmaztak.
A Selmeci Műemlékkönyvtár a Miskolci Egyetem ősének, az 1735-ben Selmecbányán (Schemnitz, ma Banska átiavnica, Szlovákia) megalapított Bányászati és Erdészeti Akadémiának (Főiskolának) a könyvtára.
1735-ben Selmecbányán uralkodói rendeletre létrehoztak egy bányaiskolát (Bergschule) azzal a céllal, hogy ott a Habsburg Birodalom bányászata és kohászata számára vezető műszaki szakembereket képezzenek.
1762-ben Mária Terézia rendeletére, a már meglévő Bergschule gyakorlati és szellemi alapjaira támaszkodva megszervezték az Akadémiát (Bergakademie). 1808-ban az intézmény erdészeti tanszékkel bővült, és 1846-tól Berg- und Forstakademie néven működött.
Image
A Selmeci Műemlékkönyvtár mint Európa egyetlen XVIII. századi alapítású, épségben és szinte hiánytalanul megmaradt műszaki-természettudományos szakkönyvtára, muzeális védettséget élvez.
A 132 m2 alapterületű, külső behatásoktól elszigetelt, légkondicionált múzeumteremben a gyűjtemény közel hét és fél ezer egysége tekinthető meg olyan könyvtári rendben, ahogyan az a selmeci akadémián volt 1862-ben.
Image
1904-től Bányászati és Erdészeti Főiskola lett az intézmény neve. Az első világháború után Selmecbánya az akkor megalakuló Csehszlovákiához került, így 1919 tavaszán a főiskola Sopronba költözött.
Miután 1949-ben Miskolcon megalakult a Nehézipari Műszaki Egyetem bánya- és kohómérnöki, ill. gépészmérnöki karral, a bányász és kohász tanszékek 1949 és 1959 között fokozatosan átköltöztek Sopronból Miskolcra. A Sopronban maradó erdész tanszékekből létrejött az Erdészeti és Faipari Egyetem (Nyugat-Magyarországi Egyetem). Az intézmény áttelepedésével a könyvtár is költözött.
Image
A könyvtár jellegzetes egységét a könyvek ún. "selmeci kötése" adja: a márványerezetű barnás papírkötéseken élénk színű címkék jelzik a különböző szakokat. A XIX. sz. elejétől 12 szakcsoportba sorolták be a könyveket. A XVIII. sz. második felétől megjelennek a világon az első szakfolyóiratok. Az induló évfolyamuktól folyamatosan beszerzett kémiaifizikai, matematikai, bányászati-kohászati stb. folyóiratok egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az akadémia és könyvtára benne élt a nemzetközi tudományos életben.
Image
Az első francia bányászati-kohászati folyóirat 1794-ben jelent meg Journal des Mines címmel. 1817-től napjainkig Annales des Mines néven jelenik meg. A világon az egyetlen 18. századi alapítású, ma is élő bányászati-kohászati folyóirat.


No events