2009.02.25. - Sopron - Több mint 120 ezer forint lapult abban a pénztárcában, amelyet Lázár Olivér egyetemista talált futás közben a soproni erdőben a napokban. A pénzt eszébe sem jutott megtartani, visszaadta a tulajdonosának és mindössze egy köszönetet fogadott el a családtól.

– A napokban délelőtt elvittük a lányunkat teniszedzésre és mivel csak egy óra múlva kellett érte menni, mint ilyenkor mindig, a kutyával és a másik két gyerekkel az erdőbe mentünk sétálni – mesélte el a Kisalföldnek a történteket Losoncziné Tamás Teodóra.

– Később visszamentünk a lányunkért, majd a jégpályán kötöttünk ki. Mikor hazaindultunk, férjem észrevette, hogy a pénztárcája hiányzik a kabátzsebéből – részletezte Losoncziné Tamás Teodóra. – Pánikba estünk, mert elég sok pénz volt benne, és a férjem összes irata. Most hol keressük? A tenisz- vagy a jégpályán? Az erdőben? Teljesen reménytelennek tűnt a dolog, ennek ellenére a férjem elindult, hogy bejárja a helyszíneket. Az erdőből telefonált haza elkeseredve, sehol semmi, amikor hirtelen észrevette, hogy a friss hóba valaki beleírta a következőt: „A TÁRCÁDAT MEGTALÁLTAM". Éppen letettem a telefont, amikor csengettek- mondta Losoncziné Tamás Teodóra.

Egy fiatal fiú állt az ajtóban, és átadta az elveszettnek hitt pénztárcánkat, benne a rengeteg pénzzel és irattal. Döbbenten álltam ott, nem győztem köszönni. Hálánk jeléül szerettem volna neki viszonzásul pénzt adni, de hiába győzködtem, nem fogadott el semmit. Ezúton is köszönjük neki fáradozását. A szülei büszkék lehetnek rá.

– Nem tartom nagy dolognak, hogy valaki visszaad egy pénztárcát a gazdájának – mondta szerényen Lázár Olivér elsőéves erdőmérnök-hallgató. – Gondolom, a saját nehéz munkával összeszedett pénze volt benne. Éppen futottam az erdőben a Károly-kilátóhoz, amikor észrevettem, hogy  előttem hever a hóban a tárca. Felvettem és megnéztem. Több mint 120 ezer forint készpénz lapult benne és személyes iratok. Zsebre tettem, nem mondom, majd lehúzta rólam a gatyát a hegynek felfelé, volt benne töltelék. A Deákkútnál az út szélére odaírtam a hóba, megtaláltam a pénztárcát, hogy a gazdája, mikor ezt elolvassa, megnyugodjon és ne kelljen tovább keresgélnie. Aztán visszafutottam a kollégiumba, lezuhanyoztam, átöltöztem, megnéztem a neten, hol van az az utca, ami a lakcímkártyán szerepel, megírtam egy e-mailt Losonczi úrnak, hogy ne aggódjon, mert viszem vissza a tárcáját. Mikor hozzájuk érkeztem, csak a felesége volt otthon, de nagyon örült, hogy megkerült a tárca. Meg akart jutalmazni, de azt nem fogadtam el. Megköszönte, nekem jó érzés volt, hogy segítettem valakinek, ezzel el van intézve.

A fiatalembert szerettük volna fényképpel is bemutatni olvasóinknak, ő azonban ettől elzárkózott, mondván: igazából semmi különleges nincsen a sztoriban. „Ilyenek az NYME hallgatói. A selmeci hagyományok szelleme nemcsak az ivásról meg a nótázásról szól, hanem valami mást is tanít nekünk: összetartást, tisztességet, becsületességet és mások tiszteletét, ami a mai világból kezd kiveszni." GOSZTONYI MIKLÓS

No events