ImageKatona Kálmán: közelítünk a felé, hogy ez egy jó erdőtörvény legyen. Fontosnak tartom egy önálló nemzeti erdészeti hatóság létrejöttét.

A ForestPress ezzel az interjúsorozattal bemutatja az erdőtörvény megalkotásában közreműködő szakpolitikusokat. Ezúttal a Katona Kálmánnal (MDF), a Környezetvédelmi Bizottság korábbi elnökével készített beszélgetést adjuk közre.

Úgy tudom, Ön is „erdei ember”, amennyiben a Mátrában van hétvégi háza.
– Falusi házam van Szuhán.
Miért döntött úgy, hogy erdő közelében vesz házat?
– Vidéki gyerek vagyok, Keszthelyen nőttem fel. A Keszthelyi hegység volt az otthonom. Amikor Pestre kerültem és a VI. kerületben laktunk, egy barátunkkal együtt nyaraltattunk gyerekeket. Pont annyi intézeti gyereket is elvittünk magunkkal, mint a sajátunk. Amikor pedig egy kicsit kezdtem tollasodni, úgy döntöttünk, hogy nem más és más helyre járunk, hanem egy helyen telepedünk meg. Így vettem Szuhán egy vályogházat az erdő szélén, szinte a patak partján. A házat változatlanul hagyva rendbe hoztuk, megvan a kemence, a kis ablakok és megmaradt a tornác is. Tökéletes a tájolása is. A klímaváltozással kapcsolatban mindig ezt hozom föl példaként: az öregeink tudták, hogy a hegynek háttal kell a házat megépíteni, mert onnan jönnek a hideg szelek, nyáron pedig az erős napsütést délről kapjuk. Ez pont úgy épült, hogy a tornácon nyáron is lehet üldögélni, nem tűz oda a Nap. A vályogfalak és a sárral tapasztott padlás úgy működik, mint a légkondicionálás.
De volt kellemetlen élménye is…
Image– Igen. Azt gondolom, hogy nem úgy kell az erdőt kivágni, ahogy ott tették a kertem végében lévő erdőrésszel. Gyönyörű akácos volt, s amikor jött az új tulaj’, kivágatta, és csak a szálfákat vitte el, a többit mind ott hagyta, ahogy volt, kesze-kuszán, szétdobálva.
Azóta járhatatlanná vált az erdő. Mára kisarjad, újra van erdő, de a vastag akácágak most is keresztül-kasul fekszenek az ösvényen.
Elmaradt a vágástakarítás, viszont van holtfa…
– Egy biztos, hogy ha tüzet akarok rakni, nem kell elmennem a vásárolni…
Pécsett született. Mint egykori hírközlési miniszternek, mi a véleménye a lassan évtizede húzódó Zengő-Tubes vitáról?
– Érzelmi kötődésem is van a hegyhez, mert gyerekkoromban – amikor szamárköhögésem volt -  rendszeresen jártam föl.  Az ügyről nagyon árnyalt a véleményem, a korábbi beosztásomból adódóan is. Tulajdonképpen egy rossz döntés született: a környezetvédelmi hatástanulmányok „köteles sorából” kimaradtak a honvédelmi radar berendezések. Így az engedélyezésre nem mondható, hogy szabálytalanság történt.
Mit értsünk azon, hogy „köteles sor”?
Image– Azt, hogy milyen létesítményekre – például mobil bázisállomásokra, adóállomásokra, rádiófrekvenciás eszközökre – kell előzetes hatástanulmány – kivéve a honvédelmi célút.
Pedig ennek is benne kéne lennie. Így történhetett, hogy hatósági eljárási oldalról nem volt támadható. Az már más kérdés, hogy az én meglátásom szerint egy rossz megoldás helyett egy még rosszabb született. Egy természetvédelmi okból indokolt változtatás – amely a bánáti bazsarózsa körül kristályosodott ki –, most mintegy 60 ezer embert érint hátrányosan. Ha ezt mérlegre teszem, akkor a Tubes rosszabb megoldás. Mert rátelepíteni egy radart a városra, ez durva.
Pedig a Tubest a köztársasági elnök is „szentesítette”…
– Azt gondolom, hogy a Köztársasági Elnök Úr ebből a szempontból a „sötétzöld” kategóriába tartozik. Nem mérlegelte kellőképpen. Nem kellett volna „szentesítenie”a Tubest. Van, hogy az ember téved…
A Mecsek erdeiről is azt nyilatkozta, hogy elégetik az erőműben…
– Sokat foglalkoztam ezzel a kérdéssel: Mennyi fát vágnak ki, milyen típusút, méretűt? A Magyar Villamos Művek elnöke voltam, amikor valamennyi erdőtulajdonos, legyen az állami, honvédségi, arról tájékoztatott, hogy többletfája van, a tűzifával nem tud mit kezdeni. Később viszont annyi erőmű indult be, hogy nem tudták itthonról beszerezni a szükséges fát. De ez másik vonal. Azok a veszélyek, hogy kivágják a Mecsek, a Mátra erdeit az erdőművek miatt, szerencsére nem valósak.
E téren teljes a zűrzavar, mert a közelmúltban a Demokrata munkatársnője azt írta, hogy elégetik a Bakony erdeit a Vértesi Erőműben. Visszatérve a honvédségre, a felszólalásában azt mondta, hogy felül kellene vizsgálni a HM erdők ügyét.
– Volt egy bizottsági ülés, ahol megkérdeztem, miért van szüksége a honvédségnek annyi erdőre. A rejtőzködés volt az első számú indok. Több mint három hektár jut egy katonára, hogy „elbújjon” – vetettem föl. Erre az volt a válasz, hogy már a NATO tagjai vagyunk. Azt azért nem gondolom, hogy az egész NATO-hadseregnek itt kellene elbújnia. Az a véleményem, hogy ezt a kérdést még nem tekintették át alaposan. Elsősorban a vadászházak miatt lényegesen több erdőt vélek honvédelmi kezelésben, mint amennyi indokolt volna. Lényegében ugyanannyi erdőt kezelnek, mint amikor még sokkal nagyobb hadseregünk volt. Nem gondolom, hogy a honvédelmi tárcának erdőgazdálkodási feladatai kellenének, hogy legyenek. A többi állami erdőben is ugyanúgy el tudnak rejtőzni a katonák. Egy pozitívumot is kell említenem, meglepően jól felépített környezetvédelmi szervezete van a HM-nek. Például a lőtereknél figyelembe veszik a madarak repülési és költési szokásait, ügyelnek az olajszennyezés megelőzésére.
Kiemelkedők a közjóléti, erdei iskolai létesítményeik is…
– Ez mind rendben is van, de az a kérdés, hogy ez kinek volna a feladata. Ennek örülök, de számomra úgy tűnik, mindez „igazolása” annak, hogy ezek az erdők a kezelésükben maradhassanak.
Parlamenti felszólalása valóságos kiselőadásként hangzott. Hogy’ készült föl?
– A Környezetvédelmi Bizottság feladatának tartottam az erdőtörvény megtárgyalását. A törvényalkotás szerintem a koncepció magalkotásával kezdődik, amely rögzíti a célokat, az elvet, amit elfogad a kormány. Amely például tartalmazza, hogy a környezet- és természetvédelmi szempontok milyen súllyal szerepelnek a fagazdálkodás, fakitermelés mellett, vagy azzal szemben. Ezért megkérdeztem a két tárcát, hogy mi a koncepció. Azzal szembesültem, hogy nincs egyeztetett koncepció. Ezt követően meghívtam az összes érintett szervezetet – többek között a honvédséget is –, mondják el, hogy’ látják ezt a törvénytervezetet, például mi a véleményük a falopásról. Az FVM részéről nagyon jól felkészült csapat vett részt ebben, olyan rugalmasak és okosak voltak, hogy szinte már nem is voltak köztisztviselők. Több fordulóban tárgyalt a bizottság, és külön megbeszéléseket is folytattam a résztvevőkkel.
Ennek eredményeként mondhatom, hogy közelítünk a felé, hogy ez egy jó erdőtörvény legyen. Ezeken e megbeszéléseken úgy láttam, hogy tárcák is jobban megértették egymás szempontjait.
A tárgyalások során igyekeztem elfogadtatni, hogy a jogalkotásnak az a módja, hogy mondjuk csütörtökön beterjesztenek egy törvényt, kitűzik hétfői tárgyalásra, közben a kormány nem tárgyalta meg a koncepciót, aztán salátatörvényben egy csomó törvényt összeraknak, nem vezethet el egy jó minőségű törvényhez.
Kezdeményeztem, hogy pihenjen a törvény két hónapot, mialatt lehetne tájékozódni, egyezetni.
A felszólalásában arról is beszélt, hogy nem az erdészektől, hanem a tulajdonosoktól kell megvédeni az erdőt. Még a karvalytőkét is megidézte. Mire utalt ezzel?
Image– Arra gondoltam, hogy nagyon gyors tempóban került magánkézbe az erdők közel fele. Magam annak idején, a kárpótlási törvénynél a Gazdasági Bizottság tagja voltam, tehát láttam, hogy miként születtek a döntések. Szembesültem azzal, például a falumban is, hogy egyik-másik helybelit az elszármazott gyermeke vette rá, hogy kérje csak vissza az erdejét. Sokan egyszeri bevételnek gondolták az erdő megszerzését, hogy majd a fát jól el lehet adni. Az erdő kezelésére, őrzésére egyáltalán nem gondoltak. Kitől is kell megvédeni az erdőt? Egyrészt a fatolvajtól, másrészt a szakszerűtlen kezelőtől. A harmadik lehetőség, amikor valaki csak befektet, és nem fordít gondot rá. Erre céloztam. Sok tisztességes, jól képzett erdész van az országban, nekik nem kell környezetvédelmi hatósági ellenőrzés, mert ők pontosan tudják, hogy az az ő érdekük, ha az erdő jól „működik”. Nem róluk van szó. De vannak olyan tulajdonosok, akik nem ilyenek. Az új  törvény rendelkezik ez ügyben, hisz’ azt mondja, hogy szakképzett erdőkezelőt kell alkalmazni. Aki korábban nem foglalkozott erdővel az nem érti, miért kell ez a biztosíték. Korábbi munkaterületemről hozott példával: egy távközlési szolgáltatótól nem kérdezik meg azt sem, hogy van-e eszköze, pénze stb. Ha van erkölcsi bizonyítványa, kér engedélyt és bejegyzik. Az erdő nem ilyen. A megújuló képessége, vágásfordulója nagyon hosszú, ha egyszer elrontok valamit, nagyon nehezen hozható helyre. Ezért aggódom a szakszerűtlen magánkézbe került erdők miatt.
A most születő törvényt XX. századiként aposztrofálta, de XXI. századira volna szükségünk…
– Arra gondoltam, hogy bár terveket kell készíteni az erdő műveléséhez, de azzal nem foglalkozik, hogy az erdő szén-dioxid elnyelő képességének piaci értéke van. Ha erdőt telepítek, akkor kvótára tehetek szert. A fakitermelés mellett pedig egyre nagyobb jelentősége lesz a pihenési, szociális funkciójának. A XXI. században ennek a sokrétű feladatnak kell megfelelni. A beterjesztett változathoz képest ez a szempont erőteljesebbé vált a törvényben. Még nem hibátlan, de a következő már egészen jó lesz.
Hiányolta felszólalásában az erdészeti hivatalt. Mire gondolt?
– Arra, ami a hírközlésben nagyon jól bevált, és az unióban is ezt másolják szinte egy az egyben: a Nemzeti Hírközlési Hatóságot. Miért nincs nemzeti erdészeti hatóság?
Van ilyen, a leánykori nevén az Erdészeti Szolgálat…
– Én nem arra gondoltam, hogy a minisztérium főosztályához tartozik valahol az alagsorban működő néhány iroda, hanem a státusát illetően tartom fontosnak egy önálló nemzeti erdészeti hatóság létrejöttét. Ennek a vezetőjét a miniszterelnök nevezi ki, és csak ő hívhatja vissza. Megbízatása átível a ciklusokon, nem tartozik a miniszter alá, és rendelkezik egy tanáccsal, amelynek az államtitkári rangú tagjai döntenek az elnökkel együtt. Ehhez csatlakozik egy önfinanszírozó apparátus. Az erdő ügyében is erre gondoltam. Ezt még érlelni fogom.
Ez a gondolat el is vezet a következő témakörhöz: hol legyen az erdészet helye az ágazati struktúrában?
– Azt látom, hogy az egyik tárca mezőgazdasági tevékenységnek gondolja az erdészetet, és hagyományosan az agrártárcánál van. A környezetvédelmi tárca pedig – amely szintén szeretné az egész ágazatot összességében –, erre, szerintem, pillanatnyilag nincs fölkészülve. Ez nagyon jól látszott a viták során. Nem akarok tárcában gondolkodni, mert az a miniszter alkalmasságáról szól. Rendszerben igyekszem áttekinteni, de nincs kiforrott álláspontom. Zavar az a tény, hogy látom, ha megkapná az összes állami erdő felelősségét a környezetvédelem, nem tudna mit kezdeni vele. Egy olyan struktúra kellene, ahol az erdő nem csak fatermelő erőforrás, nem csak séta- és pihenőerdő, nem csak természetvédelmi bemutatóhely, hanem a hármas funkciót egységben kezeli. Ennek garanciája pedig szerintem a független hatóság lehet. Ha volna egy erős erdészeti hatóság, amelynek a vezetője közvetlenül a miniszterelnökhöz van bekötve, akkor a földművelésügy és a környezetvédelem csak a konkrét hatósági munkát végezné, s a nemzeti hatóság a stratégiával, a törvény előkészítéssel foglalkozna. Ez hozna döntést minden olyan fontos kérdésben, amely mindkét tárcát érinti.  (Z.Z.)

No events