ImageBeszélgetés Wisnovszky Károllyal, az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgató-helyettesével – Második rész
„A Forest Focus, erdővédelmi megfigyelő rendszerhez kötődő nemzetközi kötelezettségek teljesítéséből némi forrás keletkezett, amelyet az alaptevékenységek finanszírozására fordíthattunk; Az erdő többcélú funkcióit jobban szem előtt tartó erdőtervek felé kell elmozdulnunk; A társadalom részéről egyre inkább megfogalmazódik az igény, hogy komplex területfejlesztési tervek készüljenek; A Szolgálat kiveszi a részét a jogszabályalkotás előkészítéséből, elkészülhet a kor szellemének jobban megfelelő, a természetszerű gazdálkodást elősegítő jogszabályi háttér; Régi mulasztása az erdészeti igazgatásnak, hogy a sajtómunka nem volt kiemelt program. Arra a felismerésre jutottunk, hogy ki kell alakítanunk az erdészeti sajtómunkát, a Nemzeti Erdőprogramban leírtaknak megfelelően.”

– A színes és változatos magyar erdők közül egy kicsit „kilógnak” az akácosok.
– A erdők többségét nem egyetlen fafajjal írhatjuk le, hanem esetenként nyolc-tízzel. Valóban, van egy fafajunk, az akác, ami nagyon előre tört. Ugyanis vannak olyan területeink, ahol viszont nem lehet a középhegységeinkhez hasonló fafajgazdagságot létrehozni. Ezt a szakmai axiómát el kell fogadnia a társadalomnak. De belátható, hogy egy intenzív vegyszeres kezeléssel művelt mezőgazdasági területen létrehozott akácos is magasabb rendű életközösséget hoz létre, és az extenzivitás felé tett kis lépés is óriási lépés a természetesség irányába, ami javítja a biológiai sokféleséget.
Mindenféle előnyös tulajdonsága van, kitűnő faanyag, tűzifának, kocsirúdnak, partvédő anyagnak és sok másnak kiváló. Gyorsan nő, akik gazdálkodnak vele megszerették, mert jól fel lehet újítani. Nyilván vannak korlátok és olyan körülmények, amik nem engedik, hogy mondjuk a Zalai dombságon, a Zempléni hegységben vagy a középhegységeinkben telepítsük. Ezekről a helyekről radikálisan ki kell szorítani. De azokon a vidékeken, ahol meg kell kötni a homokot, ahol tűzifát kell termelni, ott alkalmazni kell. Az akác, bizonyos nemes nyárakkal a differenciált támogatási rendszerben nagyon gazdaságos. Ezt állami oldalról szabályozni kell, de botorság azt kijelenteni, hogy nem ide való faj és nem szabad ültetni.
– Milyen nyereséges tevékenysége volt a szolgálatnak az elmúlt évben?
– A bevételi előirányzataink teljesíthetetlenek, amelyek – bármennyire igyekszünk is – csak úgy oldhatók meg, ha nagyobb állami megbízásokat kapunk. Ezek részben nemzetközi kötelezettségek teljesítéséből fakadnak, mint amilyen például a Forest Focushoz kötődő erdővédelmi megfigyelő rendszer. E tevékenységek ellátásából némi forrás keletkezett, amelyet az alaptevékenységek finanszírozására fordíthattunk. Ezeket a munkákat nem egyedül végzi az Állami Erdészeti Szolgálat, hanem az ERTI-vel együtt. De elvégzünk olyan tervezési feladatokat is, amelyek összeegyeztethetőek az államigazgatási tevékenységgel. Így jelentős feladatokat végeztünk a Vásárhelyi-tervben. Igyekszünk a kor szellemének és követelményeinek megfelelően a vidék- és területfejlesztésben az erdészeti feladatokat elvégezni. Ezen a téren óriási lehetőségeket látok, amely kitörési pont is lehet számunkra. Ehhez az szükséges, hogy az erdőtervek fogadjanak be olyan szintetizáló adatokat is, mint például a természetvédelem, a turizmus és a területfejlesztés. Ezen túl, még a környezetkárosító objektumok elhelyezését és hatásvizsgálatát is, a javasolt szűrőrendszerrel együtt. Az erdő többcélú funkcióit jobban szem előtt tartó erdőtervek felé kell elmozdulnunk. Ezek a többletinformációk a társadalom számára is elfogadhatóbbá teszik a tevékenységünket, hiszen nemcsak szabályozunk és korlátozunk, hanem a leltár készítésen túl, megmutatjuk azt az irányt is, amely felé az erdő pozitív hatásai, externáliái is megnyilvánulnak, vagyis nemcsak a gazdálkodást tervezzük.
– Az elmúlt évben egy kisebb profiltisztításra is sor került, az Országos Trófeabíráló Bizottság levált az intézményről.
 – Igen. A trófeabírálatot korábban az FVM hivatalok látták el, de nem volt országos szervezet, és 1996-ban – amikor az erdészeti szolgálatot újjászervezték –, ezt a feladatot is ide delegálták. Ez a néhány fős részleg az egyedi elbírálást végezte és a szakmai irányítás, az összegző munka is az ő feladatuk volt. A működtetését vadászati forrásból fedezték. A minőségi vadgazdálkodás érdekében helyre kellene tenni ezt a feladatot véglegesen a jogszabályokban is. Az is kérdés, hogy a vadászati igazgatást milyen keretek között kellene végezni. Jelenleg a halászattal van együtt, korábban az erdészettel közös igazgatás működött. Az erdészeti szolgálat az infrastruktúráját felajánlhatja, de ez a terület már a politikai döntések körébe tartozik. Jelenleg ugyanabban az erdőben egymást kerülgeti az erdészeti és a vadászati hatóság embere.
– Van a szolgálatnak egy kevéssé ismert, de érdekes részlege is, a Térségfejlesztési és Zöldövezet Tervező Iroda, a mely a közelmúltban jelentős szakmai sikert ért el.
– A létszámcsökkentés következtében a központ részeként, kisebb létszámmal igyekszik a terület- és vidékfejlesztés erdészeti szakhatósági munkáját ellátni. Ezek részben harmonizációs feladatatok. Az iroda feladata volt az erdészeti emlékhelyek felvétele, tervezése és leltározása is. Készít erdészeti fejlesztési terveket is. Ezek a munkák általában az erdészeti közjóléti beruházások fejlesztési terveihez kötődtek. Az erdészetben ezt a mérnöki szemléletű, de biológus fejjel gondolkodó, előre látó tervezést már évtizedek óta folytatjuk, s most, láss csodát, ugyanilyen elképzelések köszönnek vissza országos szinten a vidékfejlesztési tervekben. Tekintettel arra, hogy e téren már évtizedes tapasztalataink vannak, e részlegünknek is megvan a létjogosultsága, hiszen kitűnően kapcsolódhatunk az ilyen jellegű tervezési munkákba. Ha bármilyen – önkormányzati, állami vagy magánerdőhöz, az erdei turizmushoz kapcsolódó – EU-s pályázaton akarnak részt venni, ahhoz szükség lesz egy ilyen szintetizáló tervre.
– Az elmúlt évben volt egy sikeres bemutatója a tervezőirodának.
– Igyekeztünk a Belügyminisztérium által megadott feltételek szerint elkészíteni a balatoni területfejlesztési koncepcióhoz az erdészeti tervezést. Fölvettük a kapcsolatot más, e területen tevékenykedő irodákkal, és felajánlottuk a már kidolgozott terveinket. Jó partnerekre találtunk a Balaton környéki területfejlesztési tanácsokban, és a véleményük szerint jól hasznosíthatóak a terveink. Az erdők szolgáltatásainak felajánlásával elősegítettük a területfejlesztési lehetőségeket. Egyre inkább megfogalmazódik, hogy a társadalom részéről megjelenő igényeknek megfelelően komplex területfejlesztési tervek készüljenek.
– A közelmúltban került a szakma nyilvánossága elé az erdőtörvény módosításának tervezete. Ennek összeállításában a Szolgálat is részt vállalt.
– A jogszabály előkészítés minisztériumi feladat, de mint egyetlen szakmai háttérintézmény, és amelynek munkatársai a jogszabály alkalmazás során a különböző esetek ezreivel találkoznak. Megkaptuk a lehetőséget rá, így magunk is megfogalmaztunk változtatási igényeket, és a szabályozottak által felvetett gondokat is. Ennek megfelelően a Szolgálat kiveszi a részét a jogszabályalkotás előkészítéséből. A módosítások előkészíthetik a végrehajtási rendelet változását is. Ezzel elkészülhet a kor szellemének jobban megfelelő, a természetszerű gazdálkodást elősegítő jogszabályi háttér. Az erdő és a különböző erdőtípusok pontosabb és differenciáltabb megfogalmazása elősegítheti többek között a támogatások megszerzését, a közjóléti funkciók elfogadtatását, a szerkezetátalakítás végrehajtását. Szeretnénk, ha az adminisztráció egyszerűsödne, ugyanakkor pontosabban megadná az erdőgazdálkodó fogalmát és meghatározná a felelősségi köröket is. Pontosítani kell az erdővédelmi szempontokat is. Reményeink szerint az erdőgazdálkodó számára egy kicsit liberálisabb, érthetőbb, és az igazgatás számára jobban kezelhető törvény és végrehajtási utasítás lép majd életbe. A liberalizálás nagyon óvatos, mert az erdő érzékeny jószág, és ezért csak nagyon óvatosan szabad fölszabadítani azokat a korlátozásokat, amelyek az adott társadalmi közegben szükségesek. 
– Milyen említésre érdemes események várhatóak ebben az évben?
– A legnagyobb kihívás az, hogy a 2007-től kezdődő EU-s költségvetési időszakban már most megjelent uniós irányelveket hogyan lehet a hazai környezethez adaptálni. Az uniós filozófiában erősödő erdészeti gondolkodásmódot – ezt kifejezi a korábbi vidékfejlesztési rendelet agrárium elnevezése helyett bevett mezőgazdasági és erdészeti megfogalmazás is – hazánkban is meg kell ismertetni és el kell fogadtatni mind a politikával, a szakmai irányítással, mind a társadalommal. Ez egybeesik a nagy ívű erdőtelepítési programmal, amely komoly feladatot ró az erdészeti igazgatásra és az egész erdészeti ágazatra.
Túl kell élnünk a várható igazgatási átszervezést is. Meg kell értetnünk az átszervezés irányítóival, hogy mi a jelentősége az erdészeti igazgatásnak. Mely területekkel rokon, mely területekkel nem lehet összevonni. Ennek keretében várhatóan az állami erdőgazdálkodás is valamilyen más alakulatot ölt. Mindez valószínűleg sok erdész kolléga számára nagy változást jelent, de reméljük, hogy az erdő számára nem jelent majd rossz irányú változást.
– Az erdészeti szolgálatnál több mint egy évszázad alatt fölhalmozódott tudás és információ nemzeti kincsnek tekinthető, és meglehetősen nehezen tárgyiasítható, tehető láthatóvá. Mindezt sem a döntéshozók, sem a társadalom nem ismeri, és nem ismeri el. Ezt a költségevetési elvonások megmutatták. Az „ismeretterjesztés” terén a sajtó segíthet. Milyen rendezvényeket terveznek a közeljövőben, amely a sajtó érdeklődésére is számot tarthat?
– A mi évtizedes léptékben gondolkodó, ugyanakkor kis lépésekkel haladó szakmánk nem találta meg a helyét a sajtó „forradalmasított” világában. Tapasztalhatjuk, hogy a legkülönbözőbb döntéseket a média milyen hatékonyan képes befolyásolni. Mindezt az erdészek is tudva tudják, az Erdészeti Egyesület programjában is szerepel a sajtómunka javítása, ám még a tanulási folyamat elején tartunk. Ráadásul ez komoly pénzkérdés is. A Nemzeti Erdőprogramban már megfogalmaztuk, hogy a tájékoztatás kiemelt feladat. Mindennek mi köztisztviselők is részesei kell, hogy legyünk, egyrészt, amikor adatot szolgáltatunk, amikor beszámoltatnak, másrészt pedig, amikor tájékoztatjuk az erdőgazdálkodókat. Mi ismerjük talán a legalaposabban a szabályozott erdőgazdálkodást, így mit tudjuk az érdekelt közönséget tájékoztatni az eseményekről. Régi mulasztása az erdészeti igazgatásnak, hogy a sajtómunka korábban nem volt kiemelt programja. Ennek az is lehet az oka, hogy egy köztisztviselőnek az államigazgatási rendbe fegyelmezetten beilleszkedve kell dolgoznia. Ezzel együtt arra a felismerésre jutottunk a minisztériumi vezetőkkel egyetértésben, hogy ki kell alakítanunk a saját erdészeti sajtómunkánkat, a Nemzeti Erdőprogramban leírtaknak megfelelően. Ez a kormányhatározat a 2006. évtől bizonyos források mellérendelését is deklarálja. Ennek megvalósulásáról ebben az évben még nem tudunk biztosat. Tekintettel arra, hogy ezt a munkát nagyon fontosnak tartjuk, az FVM Erdészeti Főosztály vezetője az Erdészeti Szolgálatot kívánja ezzel a feladattal megbízni. (Az interjú óta ez megtörtént – a szerk.) A Szolgálat országos hálózati felépítése is predesztinálja erre a feladatra, így alkalmasnak látszik a közönségszolgálat és a sajtófeladatok ellátására. Feladatunk lesz bizonyos források felkutatása erre a célra, és a feladat menedzselése. Össze kell hívnunk a szakmán belül egy olyan szellemi bázist, amelynek tagjai érdeklődnek a téma, a sajtómunka iránt, és ez a csapat kellő szakértelemmel felvértezve elláthatja a médiumokat híranyaggal. Meg kell mutatnunk értékeinket a közönség számára, hogy a társadalmi elismertségünk, és támogatottságunk ezt a – nagy hagyományokkal rendelkező – szakmát megillető helyre kerüljön. Nemcsak a közvéleményt, hanem a politikát, sőt a természetvédelmi szervezeteket is meg szeretnénk győzni arról, hogy amit csinálunk, az számukra is érték. A más szakterületekhez képest kialakult lemaradásunkat be kell hoznunk, és ehhez pénzre, energiára van szükség, hiszen ezt meg kell tanulnunk. Ez feltett szándékunk, és erre a célra forrásokat és energiát fogunk átcsoportosítani. Természetesen addig is kérjük a sajtó érdeklődését és megértő támogatását.
– Erre már csak azért is szükség van, hogy a közvélemény és a döntéshozók megértsék, az erdő nem ingyen van, hanem komoly beruházás, amely a közjót szolgálja.
– El szeretnénk érni, hogy 2 millió hektárt meghaladó magyar erdőknek legalább a közjóléti funkcióira ne csak 100 millió forintot juttasson a költségvetés, hanem nagyságrendekkel többet. Az erdővel kapcsolatos társadalmi elvárások ugyanis szinte fölmérhetetlenek. Szoktam emlegetni a kollégáknak, hogy valószínűleg óriási fölháborodást váltana ki, ha az erdőtulajdonosok egyik napról a másikra sorompókkal elzárnák az erdőket, és belépőjegyet szednének. Becslések szerint 20 milliónál is több látogatót fogadnak napjainkban a magyar erdők. Személyenként 100-1000 Ft-nyi összeggel számolva, körülbelül ekkora támogatásra volna szükség az erdők közjóléti funkcióinak a folyamatos biztosítására. Ezzel lehetne azt az óriási terhelést kiváltani, amit a milliós tömeg okoz a hazai erdőknek. A társadalomnak ellentételeznie kell az erdő létrehozását, gondozását, létezését.
– A közeljövőben milyen eseményre, jelenségre szeretné a Szolgálat fölhívni a sajtó figyelmét?
– Ebben az évben egy felkiáltó jellel kezdünk, és rámutatunk egy – valamennyiünknek fájó – társadalmi problémára, az illegális fakitermelésre. Szeretnénk felhívni a sajtó és rajta keresztül a társadalom, valamint a törvényalkotók figyelmét erre a súlyos – és számos erdőtulajdonost a kétségbe esésbe kergető – gondra. Sokan nem tudják, hogy még a tulajdonos is csak engedéllyel végezhet fakitermelést. Ennek fényében ez az erkölcsi, szociális probléma, enyhén szólva nem illik bele az erdőigazgatás szabályozási rendjébe. A 10-20-30 éves korban kivágott állomány, azon túl, hogy ellopják a fát, a fanövedék termelésével még évtizedekig gyarapíthatta volna a tulajdonos vagyonát. Ennek az óriási gondnak természetesen vannak szociális és kriminális vetületei is. Erről a bonyolult kérdéskörről tartunk egy tanácskozást, ahol az erdészeti igazgatás részéről elmondjuk az általunk elképzelt megoldási javaslatokat. (A tanácskozás sikerrel és nagy sajtóvisszhangot kiváltva lezajlott – a szerk.) Az év hátralévő részében természetesen a további gondokat okozó várható kártételeken, például a gyapjaslepke túlszaporodásán kívül, szeretnénk a szakma szépségeit, értékeit is tematikusan bemutatni.
– Ha már szóba került az engedély nélküli fakitermelés, el kell mondanunk azt is, hogy a hazai erdőkből évek óta nem vágják ki a Szolgálat által engedélyezett mennyiséget.
– Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. A biológiai, természetvédelmi szemlélet azt tartja, hogyha az erdőt otthagyjuk, akkor is nő magától, aztán összedől, majd megújul, akkor sem éri a természetet kár. Ha viszont akár az energiamérleg szempontjából, akár a megújuló nyersanyag szempontjából vizsgáljuk az erdő szerepét, akkor feltétlenül veszteségként kell elkönyvelnünk, ha hektáronkénti 20 millió forint elkorhad. Ennek a veszteségnek a pótlására évtizedekig kell várnunk. Ez alapján az erdő megújítható erőforrását veszni hagyni, nemcsak hiba, hanem bűn. Az erdőgazdálkodás a természetbe való beavatkozásnak egy nagyon enyhe formája, hiszen az évszázadok óta kezelt kultúrerdők igénylik a szakértő erdőművelő közreműködését. A nem kezelt erdőkben gyakran azért marad ott a fa, mert a sok tulajdonos által birtokolt osztatlan közös tulajdon az akadálya az állomány szakszerű gondozásának. Az ilyen területeken nagyon jó volna, ha egymásra találna az erdő és a tulajdonosa. E téren az erdészeti igazgatásnak nagyon korlátozottak a lehetőségei.
– Az Állami Erdészeti Szolgálat országos szervezet, várható-e a területi szerkezet változása?
– Az alapvető geomorfológiai és területi adottságoknak felel meg a Szolgálat területi felépítése, és nem a közigazgatási rendszer szerint szerveződik. Más az alföldi húsz éves vágásfordulójú nyáras, mint a középhegységek 120 éves vágásfordulóval jellemezhető örökerdeje. Az erdészeti szakigazgatás a szakmai követelményekhez igazodott. Az informatikai rendszerünk ma már szinte bármilyen erdővel kapcsolatos adatot rendelkezésre tud bocsátani. Amennyiben megvalósul a regionális közigazgatási rendszer, a Szolgálat viszonylag könnyen tud majd alkalmazkodni. Hangsúlyozni szeretném, hogy az erdő egyetemleges érték, nem köthető közigazgatási határokhoz, nem tehető ki helyi érdekek befolyásának, még regionális szinten sem. Sem az erdő jótékony hatásai, sem az erdőt érő károsítások nem ismernek régió határokat, de még országhatárokat sem.
– Milyen reménykeltő fények sejlenek a szakma számára az alagút végén?
– Hiszem, hogy ma már nemcsak az országnak, hanem az Európai Uniónak is szüksége van arra az információs adatbázisra, amely kiszolgálja a szakmai döntéseket. Ennek alapjai rendelkezésre állnak az Állami Erdészeti Szolgálatnál, ezért a szervezet fenntartandó, technikailag javítandó. Mi, ha kell, meg tudjuk jeleníteni háromdimenziós formában a hazai erdőket, és meg tudjuk mondani, hogy az ország bármelyik pontján az erdő milyen fafajokból áll, hány éves és milyen egészségi állapotú az állomány. Összességében tehát nem gondolom, hogy alagútban vagyunk, hiszen arra az információra, aminek a birtokában vagyunk, vagyis hogy mi van a hazai termőföld egyötödén, szüksége van mind az egyéneknek, mind a döntéshozóknak. Mi tudjuk megmondani, hogy az erdő, ez a korlátozott tulajdon mekkora biológiai, gazdasági és szociális értéket jelent. A jelenlegi helyzetet egy fejlődési folyamat nagyon nehéz szakaszaként értékelem. Az ország költségevetési helyzetével szorosan összefügg a Szolgálat működési lehetősége is. Bízom benne, hogy megtaláljuk ebből a rossz helyzetből a kiutat. Azt a példát szoktam felhozni, hogy egy kilométer autópálya árából olyan erdészeti igazgatást lehetne felépíteni, amely hosszú távon megoldást nyújtana. Az ágazat számára az EU is jelentős kitörési lehetőségeket nyújt, és ez a nemzetközi megítélésünket is javítja. Büszke vagyok a kollégák szakmai, nyelvi felkészültségére és az ambícióikra, hiszen számosan közülünk Brüsszelbe is ki akarnak jutni.
– Köszönöm a beszélgetést.

Z. Z.

No events