ImageAz új felújítási rendszert égtájorientált felújításnak neveztük el. A felújítási rendszer ökológiai szempontból is előnyös, mert teljesíti az elegyesség, a vegyeskorúság, az állandó erdőborítottság, valamint a genetikai sokféleség követelményeit.
Nagy titokban megjelent egy kitűnő könyv a bükkösök felújításáról.

Ráadásul szamizdat kiadványról van szó, hisz’ nem hivatásos kiadó tette közzé, hanem afféle saját kiadású kötetről van szó.
Török András erdőmérnök, a korábbi Állami Erdészeti Szolgálat Veszprémi Igazgatóságának munkatársaként a fejébe vette, hogy tapasztalatait papírra veti.
A történet az ezredfordulóra nyúlik vissza. Akkor jelent meg az Erdészeti Lapokban a szerző dolgozata az égtájorientált felújításról. A tanulmánynak híre ment, s amikor 2001. júniusában a IUFRO – az Erdészeti Kutatóintézetek Nemzetközi Szervezete – koordinátorai hazánkban jártak, a külföldi szakemberek saját szemükkel is meggyőződhettek Török András elmélete gyakorlati megvalósításáról és bizonyításáról. A szerzőnek írt levelükben Renate Prüller és Othmar Gries hálásan köszönték a teória gyakorlati bemutatását a szakmai kiránduláson.

Bükkösök erdőfelújítása az égtájorientált felújítási rendszer tükrében
– A könyvben egy erdőtipológiai alapon nyugvó erdőfelújítási rendszert mutatok be, és annak ökológiai, és ökonómiai elemzését végzem el – kezdi a szakember.
– A hagyományos felújítási rendszereknél a bontás hatására a nedves erdőtípusok könnyen elvizesednek, a szárazak pedig tovább száradnak. Mindkét esetben megakadnak a felújítás folyamatai. Az előbbi esetben az elszaporodó magaskórók, az utóbbiban, pedig a vízhiány, és az anyaállomány fokozottan jelentkező konkurenciája vet gátat az újulat fejlődésének.
Az erdőművelők a felújítás tempójának helyes megválasztásában látták a megoldás kulcsát. Ezért a nedves erdőtípusok felújításánál lassú, óvatos, a szárazaknál, pedig gyors felszabadítást javasoltak. A gyakorlat számára azonban ez nem bizonyult hatékony módszernek. Ezért egy olyan felújítási rendszert dolgoztunk ki, ahol nem a felújítás gyorsítására, és lassítására helyeztük a hangsúlyt, hanem helyette az állományszerkezet megváltoztatása által, a bontási irány, mérték, és mélység célirányos megválasztásával olyan habitat módosításokat kívántunk előidézni, ami a jól újuló üde erdőtípus irányába mutat. Az új felújítási rendszert égtájorientált felújításnak neveztük el.
– Ennek lényege az erdőtípusok optimalizálása már az első belenyúlásra. Ezt száraz erdőtípusok esetén déli irányú, az árnyékzóna határáig tartó egyenletes, nedves erdőtípusok esetén pedig északi irányú, az árnyékzónán túlnyúló területrészek egyenlőtlen bontásával értük el a kelet – nyugat irányú támadóvonalakból kiindulva.
Az elmélet igazolására kísérleti területeket állítottunk be a Bakonyerdő Zrt Farkasgyepűi Erdészete területén. A kísérletekből levont következtetések igazolták az elmélet helyességét. Az erdőtípusok optimalizálása, mind a száraz, mind a nedves erdőtípusok esetében megvalósult úgy, hogy a legtöbb makk is a számára legideálisabb környezetbe, az üde erdőtípusú területrészre hullott. Ezek a területrészek a nedves erdőtípusok bontása esetén az elvizesedett árnyékzóna mellett, attól északra – ott, ahol a nap sugarai először érték el a talajfelszínt – száraz erdőtípusoknál, pedig az árnyékzónán belül alakulnak ki.
A felújítást a továbbiakban az üde erdőtípusú sávokban megjelent, és kellően megerősödött újulat végvágásával folytatjuk. Nedves erdőtípusok felújításánál a végvágott lékek peremi részein keletkeznek újabb, és újabb felújult területrészek, amit egy lépcsőben felszabadítunk. Ezek felújítása tehát, eltekintve az első egyenlőtlen bontástól a lékek szegélyi területein megjelenő, s szabadon vándorló újulat végvágásaira alapul. Száraz erdőtípusok felújítása ettől eltérő módon megy végbe. Itt az újulat a megjelenése után nem vándorol, hanem újabb, és újabb déli irányú, árnyékzónányi bontásokkal, és végvágásokkal tovaterjesztésükről gondoskodni kell. A száraz erdőtípusok visszanedvesítése erőteljes bontással elérhető, mert a transzspirációs felületet így kellő mértékben le tudjuk csökkenteni, az evaporációs veszteség viszont elenyésző, mert az árnyékzónába csak a felkelő, és a lenyugvó nap sugarai jutnak be. A felújítási rendszer szórvány magtermésekre alapoz, ami a mindig jelenlévő szegélyek révén kellő mennyiségű újulatot biztosít a fák makkterítettségi határáig, mintegy fél, egy fahossznyi távolságra.
– A felújítás szempontjából két zóna, az aktív és passzív zóna különíthető el.
Az aktív zóna: Ez tulajdonképpen a rendszer motorja, ami állandó változásban és mozgásban van, a tulajdonképpeni felújítási sáv.
A passzív zóna: Ebben a zónában viszonylagos a nyugalom, itt beavatkozást nem végzünk, ennek következtében állomány szerkezete és erdőtípusai többé-kevésbé változatlanok. Ez nem más, mint a felújítani kívánt öreg állomány.
A két zóna szoros kölcsönhatásban van egymással. Egyenlőtlen bontásokon alapuló felújítási rendszerek esetében kapcsolatuk tartós és harmonikus. Az aktív zóna vándorlása, vándoroltatása során, vertikálisan és horizontálisan tagolt, biológiailag sokszínű utódállományt hoz létre, mely elegyetlen foltoktól mentes. Mivel a természet erői érvényesülnek, elegyarány szabályozó tisztítást nem kell végezni. A passzív zónában kialakulhatnak elvizesedett területrészek magaskórós növényzettel, de ápolás itt sem szükséges, mert ezek előbb-utóbb bekerülnek az aktív zónába, ahol ezek a fajok eltűnnek. Kiküszöbölhető a bükkmakktermés ciklikusságából adódó ellentmondás, hisz a felújítási rendszer szórvány magtermésekre épít.
 – A felújítási sávok vándorlásának, vándoroltatásának köszönhetően az égtájorientált felújítás egy lapos, átmérőfüggvényű törzsszámeloszlási görbét eredményez, ahol tér, és idődimenzió által meghatározott olyan szerkezeti struktúrák alakulnak ki, amelyen a rendszer térbeli mintázatának sajátosságai lépten-nyomon tetten érhetők. Megszüntetésük alsószintű gyérítéssel sem lehetséges, mert azok térben elkülönülve jelentkeznek a felújítási sávok vándorlása, vándoroltatása miatt.
– A felújítási rendszer ökológiai szempontból is előnyös – hangsúlyozza Török András –, mert teljesíti az elegyesség, a vegyes korúság, az állandó erdőborítottság, valamint a genetikai sokféleség követelményeit. Ugyanakkor gazdaságos is, mert a felújítás sávjában csak olyan növényfajok jelennek meg, mellyel szemben mind a főfafaj, mind az elegyfafajok optimálisan társulásképesek, így az ápolás elhagyható. Alkalmazása elegyes állományok kialakulásának kedvez, melyek kevésbé érzékenyek az abiotikus, és biotikus károsítókra, és így az ökonómiai kockázat is  kisebb. Az elegyfafajok ezen kívül jótékony hatást gyakorolnak az állományklímára, a talajra, és az erdőre, mint biotópra, de egyáltalán nem elhanyagolható a főállomány minőségére és értéknövelésére való hatás sem.
Az elmúlt évtizedben a Farkasgyepűi Erdészet területén 223,5 hektárra terjesztettük ki az égtájorientált felújítási rendszert, és alkalmazása révén megoldódtak az elvizesedett, régóta szünetelő felújításuk problémái is.          

Végezetül engedtessék meg egy kis kommunikációs appendix. Miben különböznek – többek között – a természetvédők és az erdészek? Kedves Kollégák, például abban, hogyha egy ilyen értékes kiadvány megjelenik a természetvédő barátaink köreiben, azonnal beindul a kommunikációs gépezet, a médiumok visszhangozzák, egymást érik a könyvbemutatók, roadshow-t szerveznek a szerzőnek, az internetes fórumok erről szólnak. A terjesztést pedig hivatalos megrendelések támogatják. De ha egy erdészeti témájú kötet lát napvilágot, komoly nyomozó munkába telik, amíg kideríthetjük a szerző ki- és hollétét, a kiadót, a beszerzési lehetőséget. Ha van egyáltalán. Mert ezek a kis példányszámú, de nagy jelentőségű művek hajlamosak örökre eltűnni a piacról.

És még valami. Ha egy könyvet el akarunk juttatni az olvasóhoz, nem árt, ha egy pillantással felmérhető, megjegyezhető címet találunk. De ez már csak egy mellékes PR-szempont.
Aki siet, az Stubán Zoltán osztályvezetőnél (Bakonyerdő Zrt) némi készpénz ellenében még szert tehet rá.

Z.Z.

No events