ImageAz „Ehető Erdőkertek” (Edible Forest Gardens) Dave Jacke kétkötetes alapműve, mely részletesen áttekinti és vizsgálja az erdei életközösségekről kialakult fő koncepciókat.
Az erdők a természetben stabilak, termékenyek és változatosak. Az erdőkert ugyanúgy nő ahogy az erdő, ugyanazon elv alapján működik, ám az erdőkert nem feltétlenül kert az erdőben, erdei környezetben.

Az erdőkertészkedés úttörője, Robert Hart a következő hét szintet határozta meg, melyek együttesen alkotják az egészséges erdei ökoszisztémát:
A koronaszint: A fák és a cserjék az erdőkert gerince. A legmagasabb fák alkotják a koronát. Táplálkozásra alkalmas gyümölcsfák jelentik a jó választást.
Alsó koronaszint (az alacsony fák szintje), alkalmas törpe gyümölcsfák és csonthéjasok telepítésére.
Cserje szint olyan fásszárú növények számára nyújt életteret, mint a málna.
Lágyszárúak szintje az évelő zöldségfélék és lágyszárúak szintje.
Függőleges dimenzió pedig a kúszónövényeknek és a szőlőtőkének biztosítja a megélhetést.
A felszín fölötti réteg, a 15 cm-nél nem magasabb kúszónövényeknek alkalmas (földieper).
Gyökérzóna a gyökérnövényeknek, például a sárgarépának, céklának, articsókának megfelelő.
Ha az erdő megnő, változnak a növények is, ahogy a természetben.  Olyan növényeket kell választani, melyek „bennszülöttek”, jellemzőek a vidékre.
A „köztes” gazdálkodás Ausztráliában népszerű termesztési módszer, és Amerikában is egyre nagyobb teret nyer. A „fogyasztható” erdei kertek megbízható tárgyai a mérsékelt égövi, az elképesztően termékeny ökológiai kerttervezésnek.
Az „Ehető Erdőkertek” kétkötetes alapmű, mely részletesen áttekinti és vizsgálja az erdei életközösségekről kialakult fő koncepciókat, továbbá a mérsékelt övezetben lehetséges természetes kertészkedés igényeihez igazítja az elgondolást. Az első kötet az erdőkertek vízióját vetíti elénk, és magyarázza az ilyen kerteket működtető ökológiai törvényszerűséget. A második kötet magas szintű ökokertészkedéshez nyújt ismereteket, olyan tudást közvetít, melynek birtokában másként tekintünk a növényekre és a környezetre, mint azt korában tettük.
A permakultúra (Permanent Agriculture) Ausztráliából indult, Bill Mollison nevéhez fűződik. A gazdálkodási forma alapelve a minimális külső energia és anyagfelhasználás, a gazdálkodás színhelyeinek, tájolásának, kialakításának a lehető legésszerűbb megvalósítása (például a ház tájolása, a vízfelületek kihasználása, a belső udvar, a zöldséges, a gyümölcsös, a szántók elhelyezése).