Dr. Fodor (1882-ig Mayerhoffer) László 1855. január 25-én született Szakolcán, Nyitra megyében. Középiskolai tanulmányait szülővárosának gimnáziumában, majd Pozsonyban a Királyi Katolikus Gimnáziumban végezte.

1873-ban kitüntetéssel érettségizett. Ez időre már beérett a Magyar Tudományos Akadémia (1830) matematikus tagjainak ama törekvése, hogy a matematika oktatás színvonalát emeljék és meginduljon a matematikai élet hazánkban. Két központ alakult ki: Budapest és Kolozsvár. Fodor László már Budapesten az 1871-ben alapított műegyetemen kezdhette meg felsőfokú tanulmányait, melyeket egy év elteltével a bécsi műegyetemen folytatott. Először mérnöki szakon tanult, később
pedig mennyiségtant és ábrázoló geometriát hallgatott. 1878-ban Bécsben, majd 1883-ban Budapesten szerzett középiskolai tanári oklevelet mennyiségtanból és ábrázoló geometriából.
A besztercebányai főgimnáziumnak 1878-1883 között helyettes-, majd 1883. májusától rendes tanára volt.
Rajzoló geometriát, díszítményes rajzot és szabadkézi rajzot tanított. Feladatának tekintette a tárgykör színvonalas tanítását, figyelembe véve a művészeti jellegű kívánalmakat is. Több, a középiskolások számára készült tankönyve származik ebből az időből. Ezek egy részét társszerzővel írta.
A kolozsvári egyetemen doktorált matematikából, kísérleti fizikából és elméleti asztronómiából. 1887-ben bölcsészeti doktorrá avatták. Ebben az időben jelent meg „A körkonoid metszetei lappal” című munkája (Kolozsvár, 1886). Ebben a konoid-, azaz kúpfelület síkkal való metszeteit osztályozta.
1887-ben a selmeci főiskola ábrázoló mértan vezetője, Pöschl Ede nyugdíjba ment. A megüresedett helyre Fodor László is pályázott és nyert.
A Bányászati és Erdészeti Akadémián az ábrázoló geometriát és grafosztatikát, elemző mértant, térképrajzot és szabadkézi rajzot tanított, először II. osztályú rendes tanárként és királyi bányatanácsosként. Előadásait lebilincselő közvetlenséggel tartotta, kedvet ébresztett az általa tanított tantárgy iránt. Az ábrázoló geometriából írt tankönyvek mellett foglalkozott gyakorlati kérdésekkel is. 1894-ben jelent meg Hermann Emil
Szilárdságtan című könyve, melyben a grafosztatika részt írta.
Nagy szerepet játszott az akadémia átszervezésében.
1904-ben a 3 éves akadémia 4 tanéves főiskola lett, az intézmény élén igazgató helyett a rektor állt. 1904-ben I. osztályú rendes tanárrá és királyi főbányatanácsossá nevezték ki és ő lett az 1904/06. tanévekben a főiskola első rektora, 1906-1908 között prorektor volt. 1904-ben elkerült az ábrázoló mértan tanszékről a gömbháromszögtan és az analitikus térgeometria, valamint a grafosztatika. A megmaradt tananyag így is két féléves volt.
Mint a főiskola vezetője, igen nagy felelősséget érzett a magas színvonalú oktatás fenntartásáért. A Bányászati és Kohászati Lapokban 1905-ben jelent meg cikke „A selmecbányai m. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola tanári emlékirata a főiskola székhelyének áthelyezése tárgyában” címmel, melyben többek között ezt írja: „A főiskola feladata eszerint lerakni azt az alapot, mely a későbbi gyakorlati ismereteknek biztos látással való megszerzésére és tudatos fejlesztésére képesít. Minél erősebb, minél szélesebb az alap, annál biztosabb, annál tágabb a rajta nyugvó épület: minél többet képes a tudományos kiképzés a főiskolán nyújtani, annál élesebb lesz a szemünk, tágabb
a látókörünk, biztosabb az ítéletünk és termelékenyebb az alkotóképességünk. Más szóval, a tudományos nevelésnek a főiskolán többet kell felölelnie, mint amennyit
a későbbi speciális tevékenység megkíván.”
A főiskola 1905/06-os tanévbeli helyzetéről is írt cikket: ...a Főiskola eredményei megállják helyüket a budapesti Műegyetem vonatkozásában is.. Ebben a cikkben értesít egy 40 fős könyvtári olvasóterem megnyitásáról is a főiskolán. Az 1910/12. tanévben ismét a főiskola rektora, majd 1912-1914-ben prorektora.
Selmecbánya társadalmi köreiben is betölt köztiszteket, mint például a Katolikus Egyházközség elnöke, az Atlétikai Klub ügyvezetője, a Pisztolylövészeti Egyesület
elnöke.
1919-ben a cseh megszállás miatt a főiskola, vele együtt Fodor László is elhagyja Selmecbányát. 1919-1922 között Sopronban a Károly laktanyában működött a főiskola méltatlan körülmények között. 1922-ben helyezték el a főiskolát a Katonai Főreáliskola épületeiben. Az 1923/24-es volt utolsó tanéve. 37 esztendeig vezette az ábrázoló geometriai tanszéket. A soproni időszakban már egy tanársegéd is segítette munkáját,
Stasney Albert m. kir. főmérnök.
Fodor László 1924. augusztus 17-én halt meg Sopronban, Budapesten temették el.
A hazai ábrázoló geometriai oktatás úttörője volt. Tankönyvei némelyikét húszszor adták ki és idegen nyelvre is lefordították, sokáig használták a főiskolai és középiskolai oktatásban. Nagy tanáregyéniség, pedagógus és közlendőjét tisztán, érthetően megfogalmazó, teremtő ember volt.
Szo nov. 24 @10:00 -
Egy nap a madarakért