2014. december - A szándékok tükrében - az év nemzetközi erdészeti eseményei

A márciusi lapszámban alkalmam volt beszámolni néhány, az erdészet szempontjából jelentősnek ígérkező nemzetközi eseményről. Ezek között szerepelt az ENSZ tárgyalássorozata a 2015 utáni fenntartható fejlődési célok megfogalmazásáról, ahol az erdészet kezdetben a figyelem középpontján kívül rekedt. Az előkészítő tárgyalások júliusban véget értek, az erdészet szempontjából sikerrel. Hosszas egyeztetés és számos ország összehangolt lépéseinek eredményeképpen végül a kezdetihez képest sokkal kiegyensúlyozottabb dokumentum jött létre, amely az erdők szerepét is elfogadható módon tárgyalja.
A tagországok 17 célban állapodtak meg, amelyből a 15. a szárazföldi ökoszisztémákkal, így az erdőkkel is foglalkozik. A cél ezen ökoszisztémák védelme, helyreállítása, a velük való fenntartható gazdálkodás előmozdítása, a fenntartható erdőgazdálkodás, a sivatagosodás elleni harc, a termőföld leromlásának megállítása és megfordítása, és a biodiverzitás csökkenésének megállítása.
Ezen a tág célon belül három alcél közvetlenül is érinti az erdőket. Közülük az első azt irányozza elő, hogy mindez megvalósuljon 2020-ra a szárazföldi és édesvízi ökoszisztémák, különösen az erdők, vizes élőhelyek, hegyvidékek és száraz élőhelyek esetében, összhangban az érvényben lévő nemzetközi egyezményekkel. A második alcél szerint 2020-ig valamennyi erdőben elő kell mozdítani a fenntartható erdőgazdálkodást, meg kell állítani az erdőterület csökkenését, a degradált erdőket helyre kell állítani és egy később megállapítandó százalékkal globálisan növelni kell az erdőtelepítést. Egy másik alcél szerint jelentős forrásokat kell fordítani a fenntartható erőgazdálkodásra, a fejlődő országokat pedig ösztönzi kell annak megvalósítására, beleértve az erdők megőrzését és helyreállítását is.
Természetesen a többi, a biodiverzitásra, génkészletekre, sivatagosodásra, inváziós fajokra, vagy a vadászatra és vadkereskedelemre vonatkozó alcél nagymértékben érinti az erdőt is. Ezen túlmenően megjelenik az erdő a vizekre vonatkozó 6. célban is, ahol az egyik alcél a vizekhez kötődő ökoszisztémákkal foglalkozik, beleértve a hegyvidékeket és az erdőket is, elismerve az erdőknek a vízgazdálkodásban betöltött szerepét.
Mindez jelentős előrelépés a korábbi állapothoz képest, annál is inkább, mert az erdők a fenntartható jövőről szóló jelentősebb döntésekben rendre „elfelejtődnek" vagy háttérbe szorulnak. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a fenntartható fejlesztési célok jelen állapotukban még csak javaslatok, és nagyon sok múlik azon, hogy az ENSZ Közgyűlés vitája során változnak-e, és pláne azon, hogy elfogadásuk esetén mennyire lesz majd erős a szándék a megvalósításukra.
A szándék lehet az összekötő kapocs a következő eseményhez, a szeptemberi Klíma-csúcshoz is. A kétségkívül az egyik legtöbb állam- és kormányfőt valaha is megmozgató eseménnyel sokat foglalkozott az írott és elektronikus sajtó. Az értekezlet konkrét jelentőségét nehéz megítélni, mert elsődleges célja a szándék, sőt az elkötelezettség deklarálása volt, részben mert a klímával kapcsolatos nemzetközi döntések elsősorban a vonatkozó egyezmény döntéshozó testületeire tartoznak.
Erdészeti szempontból azonban különösen érdekes a „New York Deklaráció az Erdőkről' című dokumentum, amelyet a csúcs alkalmából fogadtak el. Kétségkívül nagy jelentősége van annak, hogy egy ilyen szintű konferencián az erdők ügyét napirendre lehetett tűzni, és olyan ambiciózus célokról sikerült megállapodni, mint a természetes erdők fogyási ütemének felére csökkentése 2020-ig, és teljes megállítása 2030-ig, a mezőgazdasági művelésbe vonás okozta erdőirtás teljes kiküszöbölése 2020-ig, vagy 150 ezer ha degradált terület helyreállítása 2020-ig (ez egyébként a már 2011-ben elfogadott Bonn Challenge) és további 200 ezer ha helyreállítása 2030-ig. Számos más cél is megfogalmazódik a dokumentumban, ezek azonban bár nemesek, inkább tekinthetők szándéknyilatkozatnak, mint konkrét vállalásnak.
Minden előremutató elem ellenére is kételyeket vet fel a deklarációval kapcsolatban, hogy az ENSZ 193 tagállamából csupán 35 írta alá (Európából Belgium. Dánia, az Egyesült Királyság. Észtország. Franciaország, Hollandia, Litvánia, Németország, Norvégia, Szlovénia, valamint az EU) és hiányoznak az aláírók közül olyan országok, mint Brazília vagy Oroszország (ugyanakkor az is igaz, hogy több mint száz, a magán-, illetve a nem kormányzati szektorba tartozó szervezet is csatlakozott az aláírókhoz). Többen kritikaként fogalmazták meg a deklarációval kapcsolatban, hogy a már meglévő megállapodásokhoz, az azok alapján folyó munkához való viszonya nem teljesen tisztázott, és kidolgozásának módja nem volt kellően átlátható és nyílt ahhoz, hogy sok ország magáénak érezze. Kétségkívüli eredmény azonban, hogy néhány ország jelentős és új pénzeszközöket ajánlott fel a kitűzött célok eléréséhez.
Talán még mindig a szándék lehet a kapocs a következő hírhez is. Az európai erdészeti egyezmény dolgában nem született előrelépés 2014-ben. Bár eredetileg május végéig meg kellett volna tartani az ezzel foglalkozó miniszteri konferenciát, egyeztetett szövegtervezet hiányában erre nem kerülhetett sor. Az egyezmény szakmai tartalma tiszta, de a megfelelési szabályokra és a működtetésre vonatkozó álláspontok jottányit sem közeledtek, sem informális egyeztetéseken, sem pedig a spanyolországi Cuenca-ban novemberben tartott értekezleten.
A miniszteri konferencia időpontja 2015 októbere, de hogy pontosan mi lesz a napirendje és mi történik az egyezménnyel, azt az elkövetkező értekezleteken kell kialakítani, melyek közül a soron következő januárban lesz. Nagy kérdés, hogy van-e elég erős szándék ahhoz, hogy az egyezményt a holtpontról kimozdítsa. Ha nincs, akkor ez valószínűleg befolyásolja majd Európa álláspontját a 2015 utáni időszak erdészeti célkitűzéseit meghatározó tárgyalásokon.
Az ENSZ Erdészeti Fórum munkaterve szerint ugyanis 2015-ben, amikor a jelenlegi ciklus véget ér, döntést kell hozni arról, hogy milyen legyen a folytatás, milyen szervezeti keretek között és milyen céllal foglalkozzon a fórum, vagy annak utóda az erdőkkel. Az erdészeti egyezmény 1992 óta „lóg a levegő ben", de ez idő alatt sem elérni, sem félretenni nem sikerült, bár szándék volt mindkettőre. 1999 és 2005 után most harmadszor kell a merre tovább kérdésre választ adni. Az elmúlt két alkalommal csak abban sikerült egyetérteni, hogy szükség van egy globális erdészeti testületre, mely ez erdőket a maguk teljességében tekintve hoz politikai döntéseket, de a feladatot és szerepet illetően nagyon is eltérőek voltak vélemények, és azok ma is.
Azért olyan nehéz kérdés ez, mert számos ország és térség ódzkodik attól, hogy a gazdasági fejlődést, vagy annak a lehetőségét befolyásoló kötöttségeket, kötelezettségeket vállaljon. Különösen igaz lehet ez azon országok esetében, amelyek a fejlődés olyan szakaszában járnak, amelyet mások már maguk mögött tudnak, és akik számára ilyen kötöttségek a fejlődésük hasonló szakaszában még nem léteztek.
Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a helyzetet, akkor a kérdés így hangzik: El lehet-e várni egy országoktól, hogy gazdasági vagy egyéb célból ne csökkentse az erdők területét most vagy a jövőben, amikor mások ezt már 2-300 éve megtették? Ha pedig nem, akkor milyen kompenzációs mechanizmusokra van szükség ahhoz, hogy ez legalább részben elfogadhatóvá váljon, és ki finanszírozza ezeket. Természetesen a kérdés a valóságban sokkal összetettebb, de az igaz, hogy eddig a célok és források közötti összhang vélt vagy valós hiánya és a kérdés megválaszolására vonatkozó szándék különbözősége bizonyult leginkább megosztónak a tárgyalásokon.
Január elején lesz a harmadik, utolsó előkészítő értekezlet, amely a végül a Fórum elé kerülő javaslatokat lesz hivatott megfogalmazni. A már lezajlott két értekezlet zömében az eddigi időszak tanulságainak elemzésével és alternatívák felvázolásával telt, és mindig újabb kérdések vetődtek fel a várható hatásokat és következményeket illetően. Ez kétségkívül megalapozott gondolkodásra és kellő körültekintésre utal, de ugyanakkor az is látszik, hogy ezen az úton sokáig tart eljutni az érdemi döntésig.
Megnyugtató választ tehát eddig még nem sikerült találni, csak időt nyertünk a kereséshez. Azt azonban nem tudhatjuk, hogy meddig lehet keresni a választ annak a veszélye nélkül, hogy esetleg mások máshol megtalálják. A klímaváltozással kapcsolatos tárgyalások például gyakran érintik az erdők ügyét, és ha az ottani megállapodások kellően  nagy  és  hatékony  pénzügyi eszközökkel társulnak, kérdésessé vállhat, hogy van-e szükség és lehetőség, és főleg szándék egy önálló erdészeti egyezmény kidolgozására.
Végezetül, bár nem tartozik a „szándék" gondolata köré csoportosított hírekhez, a 14. Erdészeti Világkongresszusra szeretném felhívni a figyelmet. A kongresszus az erdőknek egy kívánatos és élhető jövőbeni szerepét, az ahhoz való hozzájárulását igyekszik körüljárni, „Erdők és emberek: befektetés a fenntartható jövőbe" jelmondatával.
A közelmúltban jelent meg a felhívás a kongresszus honlapján (www.fao.org,7 forestry/wfc/87584/en/) tanulmányok és poszterek készítésére a hat fő témában:
•   Erdők a társadalmi-gazdasági fejlődésért és élelmezésbiztonságért
•   Az erdők szerepe az állékonyság fokozásában
•   Az erdészet és más földhasználati ágak integrálása
•   A termékfejlesztés és fenntartható kereskedelem előmozdítása
•   Az erdők monitoringja a megalapozottabb döntések érdekében
•  Javuló irányítás és tudásbővítés
A szervezők 2015. január 30-ig várnak javaslatokat, vázlatokat, melyek alapján 2015. február 15-ig választják ki a publikálásra és esetleg a kongresszuson való előadásra érdemes témákat és szerzőket.
Tekintettel arra, hogy a szervezők akár tízezer résztvevővel is számolnak, egy ilyen rendezvényen előadást tartani kétségkívül soha vissza nem térő alkalomnak ígérkezik. Jő lenne, ha a korábbi kongresszusokhoz hasonlóan most is jelentős lenne a magyar hozzájárulás. Csóka Péter - FAO Erdészeti Főigazgatóság, igazgató-helyettes

No events