b_150_150_16777215_00_images_stories_Kikicsoda_bedoalbert.jpgk.jpg
2014. december  - Megemlékezés Erdélyben

Szép teljesítménye volt az erdélyi és a magyarországi erdészek összefogásának az a szakkonferencia, amelyet a Kovászna megyei Arcus községben (egykor Háromszék vármegye, Árkos) az ugyancsak egykori Szentkereszty-kastélyból kialakított Európai Tanulmányi Központban bonyolított le az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Erdészeti Szakosztálya, valamint az Országos Erdészeti Egyesület Erdélyi Helyi Csoportja (OEE-EHT).
Az említett szakosztály konferenciáinak sorában ez már a XIV. volt, a témája pedig: „175 éve született Bedő Albert, a székely erdész".
Ugyanis ,.a legnagyobb magyar erdészként" tisztelt dr.h.c. kálnoki Bedő Albert erdőmérnök (1839-1918) a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, földművelésügyi államtitkár, országgyűlési képviselő, az OEE titkára, az „Erdészeti Lapok" szerkesztője a közeli Sepsikőröspatakon született unitárius lelkészi családban és az ugyancsak közeli Kálnok község temetőjében van eltemetve - saját kívánságának megfelelően -édesanyja, dr. Bedő Lajosné szül. Jancsó Anna sírjának szomszédságában.
A konferencia résztvevőinek nagy többségét a térségben az állami erdőgazdálkodásban és erdészeti-faipari privát vállalkozásokban dolgozó, magyarul jól beszélő erdészkollégák alkották. Magyarországról egy autóbusznyi szakmai csoport vett részt Lomniczi Gergelynek, az OEE főtitkárának vezetésével, amelyben több szervezet is képviseltette magát. Szakszervezetünk részéről Berénvi Gyula főtitkár, valamint dr. Király Pál, az „ERFA Híradó" mb. szerkesztője vett részt a rendezvényen.
Mivel Árkos ugyancsak messze van, a magyarországi csoport utazását hatékonyan segítette elő a NAIK-ERTI Püspökladányi Kísérleti Állomásának személyzete, élén dr. Csiha Imre állomásigazgatóval. Az ország különböző részeiről érkező résztvevők itt gyülekezhettek, hogy egy együtt töltött baráti este után innen startoljanak a közös útra.
Elöljáróban közbevetve még megjegyezzék azt is, hogy három héttel a Bedő-konferencia előtt ugyanebben a kastélyban bonyolították le a IV. Székelyföldi Vadásznapokat a három székely megye vadászainak közreműködésével.
Ezen is voltak magyarországi résztvevők; pl. itt tüntették ki dr. Senyén Zsolt miniszterelnök-helyettesünket a Venator Terrae Siculorum Érdemrend gyémánt fokozatával. Dr. Kun Edit, a „Nimród Vadászújság lapigazgatója, természetfestő pedig alkalmi kiállítást rendezett a kastélyban szép alkotásaiból.
A fővédnök a megyei tanácselnök volt
A szakkonferenciát Szakács Sándor oki. erdőmérnök, a bevezetőben említett szakosztály elnöke és egyben a helyi csoportnak is elnöke nyitotta meg. Köszöntőt mondott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, a rendezvény fővédnöke, továbbá Ugron Ákos Gábor, Földművelésügyi Minisztériumunk erdészeti ügyekben (is) illetékes h. államtitkára, valamint dr. Köllő Gábor, a kolozsvári központtal működő EMT elnöke.
A köszöntők elhangzása után hat előadásra került sor. Dr. Király Pál azt világította meg közelebbről, hogy Bedő miként került közeli kapcsolatba az 1860-as években az Egyesülettel és az „Erdészeti Lapok"-kal; Lomniczi Gergely pedig már egyesületi munkásságának folytatását mondta el. Dr. Oroszi Sándor DSc, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum fő-muzeológusa Bedőre, mint székely származású erdészeti politikusra, továbbá az erdélyi erdőkre és a korabeli erdőgazdálkodásra koncentrált.
Andrésiné dr. Ambrus Ildikó, a Bedőről elnevezett ásotthalmi Erdészeti Szakiskola igazgatója a XIX. századi alapfokú szakoktatás megteremtőjeként mutatta be Bedőt. Dr. Borovics Attila, a NAIK-ERTI igazgatója pedig mint erdésztudóst, a Magyar Állam erdőségeiről készült nagy monográfia megalkotóját.
Végül - sorrendben utolsóként - Kisgyörgy Zoltán geológus mérnök, jelenleg háromszéki újságíró és helytörténész adott átfogó képet Bedő szülőföldjéről, szűkebb pátriájáról, igen élvezetes, ízes retorikával.
Az ünneplés folytatása Káinokon
Az előadások elhangzása után az emlékezők gépjárműveken a közeli Kálnok községbe utaztak. Ott a község főterén áll Bedő mellszobra, szép csiszolt vörös kőből készült oszlopra állítva.
Ez a szobor annak az eredetinek a másolata, amely Sopronban a Nyugatmagyarországi Egyetem rektori épületének aulájában áll, amely Kisfaludi Stróbl Alajos jól sikerült, élethű alkotása. Andrésiné dr. Ambrus Ildikó erdőmérnök múlhatatlan érdeme, hogy egy szép, szabad térre is kihelyezhető (csapadékvíztől nem korrodáló) kópia készüljön róla és az el is jusson erre a térre és fel is kerülhessen arra az oszlopra. Az, hogy Bedő emlékével halála után kilenc évtizeddel ez megtörténhetett, méghozzá Romániában - egy csoda! (Bedőnek még Budapesten, a Kossuth téri Agrárpanteonban sincs szobra, annak a minisztériumi épületnek az árkádjai alatt, amelyben valaha földművelésügyi államtitkárként dolgozott!)
A szobornál - amelynél a község lakossága is szép számban összegyűlt - a helység polgármestere, Kisgyörgy Sándor mondott szép emlékbeszédet. (A polgármester úr „amúgy civilben" történetesen erdésztechnikus.) Öt követően a Bedőről elnevezett helyi népiskola kis tanulói adtak szép és kedves, szavalatos-énekszámos műsort, a tanító néni vezénylete mellett. Közülük került ki a szobor díszőrsége is. Egy leányka tartotta a magyar trikolort; egy székely népviseletbe öltözött, jó muszklis, tömött kis legényke pedig a székely zászlót, katonásan, szoborszerű feszes mozdulatlansággal. A közönség ugyancsak didergett a hirtelen jött hideg őszi szélben, de a kis székelynek a szeme se rebbent, csak az. arca piroslott, mint az alma.
Ott nyugszik a csöndes unitárius temetőben
A főtéri ünnepség után az emlékezők egyre duzzadó serege az unitárius temetőhöz vonult, hogy az ottani régi, szép kazettás mennyezetű templomban emlékező istentiszteleten vegyen részt, amelyet Szabó Adél nagytiszteletű asszony celebrált, közben elgondolkodtató szentbeszédet tartva.
(Érdekessége volt ennek a felvonulásnak, hogy a helyi fúvószenekar adta hozzá a kíséretet, többek között az „Édes Erdély, itt vagyunk!" refrénű, valaha közismert indulót is játszva, amelyet itthon, az anyaországban már aligha hallhatunk.)
A szertartás végeztével a különböző szervezetek képviselői elhelyezték az emlékezés virágait a legnagyobb magyar erdész egyszerű sírján, amely a temető bejárata és a templom közvetlen közelében van. A kegyeletes aktus végét a Magyar és a Székely Himnusz eléneklése jelezte.
Végül a polgármester úr megmutatta azt a helyet a temető szélén, ahol egy Bedő-emlékszobát kívánnak építeni és berendezni, lehetőleg úgy, hogy Bedő születésének 180. évfordulójára elkészüljön.

Tanulmányút Kovászna (Háromszék) megyében
A konferenciához egynapos szakmai tanulmányút is csatlakozott, autóbusszal lebonyolítva. Ennek keretében a résztvevők ízelítőt kaptak az egykori Háromszék, ma Kovászna megye természeti és kulturális-történelmi értékeiből. Az idegenvezető útimarsall szerepét a már említett Kisgyörgy Zoltán látta el, aki hatalmas helyismerete és élvezetes beszédstílusa révén valóban emlékezetes élménnyé tette ezt az utazást, amelynek főbb stációi a következők voltak.
A „rétyi nyír": egy homokbuckás területen álló, megkapó látványt nyújtó elegyetlen, idős nyíres, benne egy jókora 1. világháborús magyar honvéd hősi emlékművel.
Zágon, a Mikes grófok múzeumnak berendezett ősi kastélya, benne többek között meglepően szép és értékes Tolnay Klári és Kiss Manyi emlékkiállítással.
Kovászna, a megyeszékhely főterén az un. pokolsárral. Ez nem más, mint egy nagy kúthoz hasonló medence, amelyben posztvulkanikus geotermális utóhatás következtében vizes iszap - vagy, ha úgy tetszik: iszapos víz - pezseg, időnként gejzírszerűen magasba szökellve. A főtér másik felén egy kis forrásházikóban a kénes ásványvíz korlátlanul fogyasztható.
Kézdivásárhely főterén az 1848/49-ben itt tevékenykedő ágyúöntő Gábor Áron kalandos sorsú szobrának történetét ismerhettük meg.
Zabola, Mikes-kastély. A nevezetes nemesi család reprivatizáció keretében kapta vissza a szép kastélyt és földjeinek, erdeinek nagy részét. A kastély és a gazdaság rekonstrukciója folyamatban és biztató állapotban van. Szíveslátásként elfogyasztott ebéd után a társaság vetítettképes előadáson keresztül kapott betekintést a kb. 3.000 hektáros erdőbirtokon folytatott magas színvonalú erdőgazdálkodásba. Amelybe éppúgy beletartozott a kötélpályás kiközelítési-kiszállítási technológia mesteri alkalmazása, mint pl. az állandó dolgozókról történő szociális gondoskodás.
A XIV. EMT-OEE konferencia résztvevői Árkosról nem csak hasznos tudnivalókkal, hanem szép élményekkel is gazdagodva tértek haza. A rendezvény ugyanakkor jól szolgálta az anyaországi és az erdélyországi kollégák közötti barátság erősítését is. Király Pál

No events