Hétről hétre sok száz műkedvelő és profi terepmotoros bünteti hazánk védett természeti területeit, gyakorlatilag minden következmény nélkül. A nemzetipark-igazgatóságok természetvédelmi őrszolgálata, ha beleszakad, sem képes kipaterolni az illegális behatolókat, és ennek már határainkon túl is híre ment. A hatóság és a természetkárosítók csatájának már áldozata is van. A Bükk az illegális motorozás Mekkája.
A Bükkszentkereszt-Lillafüred viszonylat elsőrangú túraútvonal, könnyű ízelítő abból, amit a Bükk a kirándulóknak kínál. Amikor az erdő közepén a motorok üvöltése először zúzza szilánkosra a csendet, még csak arra gondolunk, hogy pechünkre biztos egy megyeszerte kiplakátozott terepmotorversenyt keresztezünk, és ha kiterítenek, az a mi hibánk lesz. Egy ideig csak a gépek morcos hangja ér el hozzánk, aztán három sárga folt tép el egymás után a párhuzamos ösvényen. A gyanú, hogy a nemzeti park belterületén talán mégsem rendeznek motokrossz-bajnokságot, néhány kilométerrel később érik bizonyossággá, ahol az útkereszteződésben természetvédelmi őrök várakoznak. Pongrácz Ádám és négy társa az utóbbi fél évben munka- és szabadnapjain próbálja megcsípni azokat, akik számára a Bükki Nemzeti Park (BNP) védett élővilága csak egy pompás díszlet, ahol száguldozni lehet. "Három-négy éve kaptak rá néhányan, ma már legalább száz-százötven motoros jár ki a szezonban rendszeresen. Védett réteken gázolnak át, felszántják az erdőt." A kis gépektől a nagy teljesítményű, sokmilliós motorokig minden előfordul, a jellemzően tizenöt és negyven közötti motoros gerillák zöme műkedvelő, de a természetvédelmi őrök szerint versenyzők is edzenek itt. A megyei jampecek és profik mellett már Szegedről, Debrecenből, Gyöngyösről, sot Budapestről is érkeznek vidám kompániák, ahol az utánfutókon cipelt motorok bázishelye aztán Felsőtárkány, Dédestapolcsány, Ózd, Miskolc, esetleg Kazincbarcika. A szezon lassan körbeér, és természetesen mindig vannak új trendek is: idén télen motoros szánok is felbukkantak a jelzett ösvényeken, és mostanában robusztus négykerekű motorokra, úgynevezett quadokra (homokfutó) pattannak azok, akiknek az őrök szerint "az utóbbi időben túl sok pénze lett". A száguldók által feltépett utakon gyors az erózió, és nem csak az állatvilág menekül, rendszerint a bokorban kötnek ki a kirándulók is. "A Tar-kőre mentünk fel az ösvényen, amikor két motoros jött szembe. Ha nem megy egyikünk jó tíz méterrel előttünk, és nem ordít nagyot, nem tudtunk volna a gyerekekkel elugrani" - meséli feldúltan Peták Mihály. A Bükk szerelmesei körében óriási a felháborodás, és nem mindig a természetjárók húzzák a rövidebbet: egy vérmes természetű nyugdíjas nemrégiben faragott botjával segített le egy motorost az ülésből. A helyzet pacifikálása érdekében a BNP munkatársai rendszeresen járőröznek, de még ahhoz is túl kevesen vannak, hogy a legfontosabb pontokon egyszerre ott legyenek (lásd keretes írásunkat).
Lillafüreden, a büfésoron rendszám nélküli terepmotor parkol, gazdáját hiába keressük. Egy lángossütő szerint ősztől tavaszig szinte mindennap megfordulnak itt jó étvágyú, fülig poros vagy sáros kuncsaftok. Amíg a tejfölös-sajtos végére érünk, Miskolc felől ketten húznak el Eger felé nem aszfaltra tervezett sporteszközzel. Dr. Sziklavári Istvánné, a Miskolci Motocross Szövetség elnöke is lilla-füredi lakos. "Mi a motorsport krossz szakágát gyakoroljuk, ahol kizárólag kiépített pályán érdemes edzeni, így semmiképp nem mennénk erdőbe. Kizárt, hogy közülünk valaki erre vetemedjen." A klub elnök asszonya a kialakult helyzetért Miskolc város vezetését hibáztatja, mert szerinte hiába kérlelték az önkormányzatot, hogy jelöljön ki egy pár hektáros külterületi telket, amelyet ők és a terepversenyeken induló, úgynevezett enduro szakág tagjai is szívesen használnának. Meglévő pályájuk Miskolc szélén ugyanis kicsi, nincs rajta se víz, se villany, és az endurósok sem tudják használni. "Noszvaj közelében is lehet edzeni, de az túl messze van. Miskolctól 25 km-re most próbálunk építeni egy új pályát mindenkinek, ahol lesz infrastruktúra is, jövő tavasszal már szeretnénk ott versenyeket is rendezni."
Ettől azonban a Bükk erdői még nem lélegezhetnek fel - vélik a nemzeti park illetékesei. "Fogtunk olyan srácot, aki azért járt ide, mert a pályákért fizetni kéne." A Bükk-fennsík peremén, Répáshuta közelében Kovács Péter polgári természetőr épp egy motorost terel vissza az országútra, a fejkendős vezető a sorompót kikerülve a betonozott erdészeti úton szerette volna barátnőjével átszelni az erdőt, "mert olyan feelinges". "Kisiskolás csoportot vittem tavaly a tanösvényen, amikor három motorosba botlottunk, és nekem kellett a gyerekeket leterelnem az útról, nem álltak félre. A Népek tavasza túrán vagy száz gyereket vittünk, és akkor is mi spricceltünk szét. Sajnos az itteni srácok is egyre inkább belebolondulnak ebbe, kijönnek az ócska motorokkal, és hiába vitte el az egyiket a rohammentő, nemrég már megint kint láttam."
Répáshután, a templom előtt helyi fiatalok motorokon ülve erdei útvonalakat ajánlanak, környékbeli ismerőseik nevét diktálják le, akikhez talán csatlakozhatunk, ha az ismeretlen terepen nem akarunk egyedül kepeszteni. Aggodalmunkat, miszerint őröket láttunk a susnyásban, eloszlatják. "Ne izgulj, nem tudnak elkapni."
"Ezek fantomok" - fakad ki Becsei Ferenc, az igazgatóság természetvédelmi őrszolgálatának vezetője. A természetvédelmi őrnek ugyanolyan jogosítványai és eszközei vannak, mint egy rendőrnek, és a motort mint deliktumot az eljárás végéig visszatarthatja, de ehhez előbb el kell kapni az illetőt. Bár az elmúlt év során sikerült hat szabálysértő alól kivenni a lovat, ez még aligha szegi kedvét a többieknek. "A motorosok jól ismerik egymást, ha valahol ellenőrzést látnak, értesítik a többieket. Általában pedig eszük ágában sincs megállni, amikor a kollégáim leintik őket, megfordulnak, eltűnnek, és a rendőröknek sem engedelmeskednek. A legnagyobb baj az, hogy nem lehet azonosítani őket. Ezek a motorok általában közúton nem is használható sporteszközök, ezért nincs rendszámuk sem. Hogy jelentsünk fel valakit az alapján, hogy sárga motoron ült és piros volt a bukósisakja? Amíg halálra nem gázolnak valakit, nem fog történni semmi" - jósolja.
Az ország különféle védett természeti területein, kedvelt kiránduló célpontok körzetében naponta történnek hasonló esetek. A terepmotorok mellet egyre több quad, sufniban tuningolt autó és milliós terepjáró bukkan fel, újabban pedig már a Lajtán túlról érkeznek olyanok, akik otthon nem engedhetik meg maguknak, hogy a zöldben tomboljanak. Bár a hivatalok előtt évek óta ismert jelenségről van szó, még sincs semmi biztató fejlemény. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium turisztikai ügyekért felelős főosztálya korábban már lobbizott az ügyben az illetékes hatóságoknál, amikor az turisztikai érdekeket kezdett sérteni. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala egy ideig azt hihette, hogy talált megoldást. Előbb tavaly nyáron tárcaközi egyeztetésen, majd idén januárban levélben kezdeményezte a Belügyminisztérium (BM) közjogi helyettes államtitkáránál, hogy egy jogszabály-módosításon keresztül a sportcélú járművek (terepmotorok, vízi járművek) esetében is tegyék kötelezővé a forgalmi rendszám vagy más azonosító jelzés (lajstromszám) használatát, máskülönben képtelenek felvenni a harcot a betolakodókkal. A BM azzal vetette el az ötletet, hogy elvben egyetért, de erre egyik tárcának sincs meg a hatásköre, a nemzetipark-igazgatóságok oldják meg maguk a feladványt. A belügy ezenfelül még azt ajánlotta, hogy kategorikus tiltás helyett az érintettek vegyék fontolóra a terepmotorozás meghatározott helyen és feltételekkel történő engedélyezését, mivel a műfaj egy nálunk is egyre népszerűbb sport- és szabadidős tevékenység.
Magyarországon három-négyszáz aktív motokrosszversenyzőt jegyeznek, emellett műkedvelőként több ezren hódolnak a sportágnak. Hermann Henrik, a Magyar Motocross Szövetség (MMSZ) elnöke szerint előbb-utóbb mindenki a tilosban köt ki, azért, mert az országban nincsenek edzésre kijelölt pályák. "Indokolt lenne, ha legalább a hivatalos versenyek területén lehetne korlátozott létszámban és időben gyakorolni. Hiú ábránd ugyanis, hogy az illegális motorozást adminisztratív eszközökkel fel tudják számolni. Nem levadászni kéne a motorosokat, hanem le kéne ülni tárgyalni. A hatóságokban kevés a kompromisszumkészség." Az MMSZ elnöke jellemzőnek tartja, hogy a nemzeti parkok őket még soha nem keresték meg, bár elismeri, hogy eddig ők sem léptek.
A késő délután is Bükkszentkereszt és Lillafüred között aszalódó természetvédelmi őrök a kereszteződés környezetét még korán reggel kötelekkel körbefonva csapdává alakították. Aki erre jön, azt lestoppolják, mögé kerülnek, és megmutatják neki a kötélzetet, nem akarják ugyanis, hogy bárki balesetet szenvedjen. Másfél óra múlva végre feltűnik a zsákmány. "Ezek kishalak" - sóhajtanak, amikor a köhögő robogó és a viharvert 350-es Jawa eléjük ér, ezeken a gépeken itt nem lehet száguldozni. A két miskolci fiatal megbánást tanúsít, és az adatok felvétele után nem kell gyalog hazamenniük. "Nem szokott ilyen simán menni. Volt, aki nekem ugratta a motorját, de megkaptam már azt is, hogy legközelebb eltemetünk."

Linder Bálint

Az üldöző boly
"A különféle technikai sportok és szabadidős tevékenységek illegális gyakorlása nem szorítkozik a Bükk védett területeire. Kisebb mérvű, de hasonló problémával szembesül például az Aggteleki, a Balaton-felvidéki és az Őrségi Nemzeti Park" - mondta a Narancsnak dr. Temesi Géza, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatala erdészeti, vadászati és őrszolgálati osztályának vezetője. A Kiskunsági Nemzeti Park (KNP) homokbuckái miatt főleg autós körökben népszerű. A KNP rendőrökkel közös akciójában legutóbb a pusztaszeri tájvédelmi körzetben, Sándorfalvánál krimibe illő üldözés végén fogott el egy házilag tuningolt, rendszám nélküli autókból álló konvojt, de a Duna-Tisza közén szolgálatot ellátó huszonöt őr általában csak nyomokat szokott találni. "A probléma jelenleg szinte kezelhetetlen" - mondta Szilágyi Gábor, a KNP igazgatója. "Nálunk is napi feladat a motorizált természetkárosítók üldözése, főleg Budaörs, Nagykovácsi, Piliscsaba, Pilisszántó környékére járnak sokan. Munkatársaim állandó veszélyben dolgoznak" - panaszolja Dobos Antal, a Duna-Ipoly Nemzeti Park (DINP) igazgatóság őrszolgálatának vezetője, akinek egyik beosztottját márciusban elgázolták, amikor ketten egy quadot próbáltak igazoltatni. A vezető nem állt meg, és manőver közben elsodorta egyiküket, a szerencsétlenül járt őrnek úgy tört el a karja, hogy azóta többször kellett műteni, a mai napig munkaképtelen, és az elkövető sem lett meg. A hatóság gyakran az interneten keresztül próbálja lépéshátrányát ledolgozni, a DINP-ben is így szereztek tudomást egy illegális terepjáróversenyről Budaörsnél, az eset nyomán legalább sikerült a terepjárósokat képviselő országos szövetséggel kiegyezni. Egy internetes oldalon mi is rábukkanunk egy vállalkozásra, amely quados túrát kínál a Velencei-hegységbe óránként tízezer forintért. Az angol és német nyelven is hozzáférhető site-ra kedvcsinálóként fotókat is felpakoltak, az egyik csoportképen a társaság tagjai a védett pákozdi ingóköveknél néznek a kamerába. Dobos Antaltól megtudjuk, hogy ezt a céget már rajtakapták, levideózták, megbírságolták, és kitiltották a védett területről. A hatóságok korlátozott lehetőségei olyannyira közismertek, hogy egy ideje vállalkozók ráálltak arra, hogy főleg osztrák és német turistákból csak ezért Magyarországra látogató csapatokat cipelnek a Börzsönybe. Olyan embereket, akik otthon nem merik megengedni maguknak, hogy védett erdőben motorra vagy quadra üljenek.

Az őrség panasza
A hazai tíz nemzetipark-igazgatóságnál összesen 230 állami természetvédelmi őr dolgozik, így egy főre óriási, mintegy 400 km2 működési terület jut. "Az egyre több természetkárosító hatás miatt az lenne ideális, ha meg lehetne duplázni a létszámot" - mondta dr. Temesi Géza, míg mások szerint legalább hatszáz emberre volna szükség, különös tekintettel arra, hogy a különféle uniós kötelezettségeink teljesítése miatt az országos jelentőségű védett területek nagysága 1,2 millió hektárral nő a következő években. Nincs olyan nemzeti park, ahol elég lenne a természetőr, pedig számos helyen önkéntesek is besegítenek. Létszámfejlesztésre sehol nincs pénz, sőt a nemzeti parkok örülhetnek, ha jövőre nem kell megválniuk néhány munkatársuktól. Egy forrásunk szerint a jövő évi költségvetési irányelvekről szóló kormányhatározat értelmében a nemzetipark-igazgatóságoknak a 13. havi fizetés kötelező kifizetése mellett 6,5 százalékos bérfejlesztést kéne végrehajtaniuk, ám ehhez nemhogy fedezetet nem rendeltek, hanem általánosan 5 százalékos elvonásra lehet számítani. Ezt csak elbocsátásokkal lehet kigazdálkodni, miközben a természetvédelmi őrszolgálatok felülről szóbeli ígéretet kaptak arra nézve, hogy a költségvetési megszorítások következményei őket fogják a legkevésbé érinteni.

Linder Bálint

<<Vissza

No events