2020. június 19. - A kiskorúak vadászatokon való részvételét szeretné ellehetetleníteni az ukrán „zöldlobbi”

Lassan megszokhatjuk, hogy Ukrajnában – dacára a sokkal égetőbb politikai-gazdasági problémáknak – a vadászat kérdése is egyre komolyabb hullámokat vető kérdéskörré válik. A megerősödő „zöldlobbi”nem tétlenkedik, gondoljunk csak a lapunkban nemrégiben bemutatott új vadászati, vadgazdálkodási törvénycsomagra, amely egyértelműen az üzleti érdekeltségek és az át nem gondolt, mondvacsinált környezetvédelmi kérdések talaján akarja ellehetetleníteni sokak sportját, életformáját. Nemrégiben ismét belengetett egy vadászati törvénymódosítást a Verhovna Rada, amely a jövendő nimródok életét keseríti majd meg. Ez év május 29-én került ugyanis beterjesztésre a 3563. számú törvénytervezet, amely, elfogadása esetén, előírja, hogy fiatalkorúak még kísérői minőségben sem vehetnek részt ukrajnai vadászatokon. Az ukrán vadásztársadalom egy emberként hördült fel a törvénytervezet miatt. Annak beterjesztőjét, Olekszandr Dubinszkijt, a parlament költségvetési- adó- és vámpolitikáért felelős bizottságának elnökhelyettesét pedig a keresetlen szavakkal küldték el melegebb éghajlatra.
Első olvasatban bizony jogosnak tűnhet a tiltakozás, hiszen ha azt nézzük, Széchenyi Zsigmond, az egyik legnagyobb magyar vadászati szaktekintély, hat évesen lövi első nyulát, és kedvenc ifjúsági regényünk a Tüskevár hőse, Tutajos sincs még 14 éves, mikor nyári ludat lő. No és itt egy közelebbi példa: György herceg, II. Erzsébet angol királynő dédunokája nemrégiben édesapja mellett 8 esztendősen, kísérőként vett részt élete első, a királyi család fotósa által is megörökített, protokoll vadászatán.
Az ukrán kiskamaszok akkor ezek szerint éretlenebbek és megbízhatatlanabbak, mint a magyarok és britek, vagy valami más van a háttérben?
A kérdést megvilágítandó megpróbáltuk illő távolságtartással körbejárni a témát, hogy jogos-e a törvénytervezet indoklása, miszerint a vadászat és az azzal járó – nevezzük nevén a dolgot – ölés, tényleg károsan befolyásolhatja-e a kiskamaszok lelkivilágát. Elsőként Győrffy Ágnes beregszászi mentálhigiénés szakembert kérdeztük meg.
– Elsősorban had szögezzem le – kezdte a specialista – hogy a Semmelweis Egyetem mentálhigiénés szakán szerzett diplomámat Ukrajna nem ismeri el, tehát „csak” mint magánember mondhatok véleményt. Nem mehetek el szó nélkül a vadászati tevékenység kapcsán érzett averzióim mellett, én ugyanis nem szeretem a vadászatot. Elismerem, hogy szükség van rá, és sokaknak örömet okoz, de személyesen nem kedvelem ezt a sportot. Ugyanakkor a törvénytervezettel sem értek teljesen egyet. A baj ugyanis nem az, hogy egy kiskamasz apja vagy rokona, ismerőse oldalán részt vesz a vadászaton, hanem, hogy vajon milyen példát lát ott. Ne feledjük, hogy a filmek sem értelmetlenül kapnak korosztályos besorolást, hiszen egy 6-12 esztendős gyerek esetében a jó és a rossz példa is rendkívül ragadós. A sajtó híradásaiból ismerve az ukrán vadászati kultúrát és a fegyverrel történő visszaélésekről szóló tudósításokat, azt kell mondjam, ma Ukrajnában egy vadászaton a gyermek az esetek többségében semmi jót nem tanulhat, tehát semmi helye ott. Ellenben, amennyiben a kissrác vagy a kisleány egy nyúl vagy fácánvadászaton azt tapasztalja, hogy felelősségteljes közegbe került, ahol megtanulhatja az élet értékét és a fegyver veszélyességét, ahol fegyelemre és önkorlátozásra szorítják – csak támogatni tudnám a gyereket részvételét a vadászatokon. Ha a fiatalok a vadászat kapcsán meg tudnák tanulni azt, amit a régi falusi nénikék és bácsikák adtak át az utódoknak, hogy a húsigényünk végett még a levágni való disznóval, csirkével is tisztelettel kell bánni, hogy minél kevesebb fájdalmat kell nekik okozni, és a vadászat veszélyes üzem, amelyen kötelező a szabályok maximális betartása – pártolni lehetne a 14 év alattiak vadászaton történő részvételét.
Sajnos ma Ukrajnában még nem tartunk itt,
és ezért – hangsúlyozom szerintem – elsősorban nem a gyerekeket kellene eltiltani a vadászattól, hanem a vadászatokon kellene megteremteni azt az angol, német és magyar minta szerint kialakítandó, felelősségteljes, természet- és hagyománytisztelő közeget, amelyik pozitívan befolyásolhatja a kiskorúak szellemi-lelki fejlődését, de ez túlmutat az én szakterületemen.
A vadásztársadalom, ha lehet, még az eddigi törvénytervezeteknél is elkeseredettebben fogadta a gyermekek vadászatokról történő kitiltását. Eduard Vaszilcun, az Ukrán Vadász és Horgásztársaságok Egyesületének nagyszőlősi járási fővadásza például egyenesen a „zöldlobbi hazaárulását” gyanítja a háttérben.
– Szeretném aláhúzni, hogy amióta világ a világ, a vadász apukák arra érett gyermekei Ukrajnában mindig részt vehettek a társas vadászatokon. Ennek pedig így is kellett lennie, hiszen igazán jó vadászok nem úgy születnek, hogy elmegyek letenni a vizsgát, megkapom a vadászengedélyemet és onnantól vadász vagyok. A vadásszá válás egy hosszas tanulási folyamat, amit gyermekkorban illő elkezdeni.
Ugyanakkor egyértelműen a szülő kötelessége az, hogy csemetéje pozitív élményekkel gazdagodjon és megfelelő érettséget elérve vegyen részt első vadászatain.
Ahhoz pedig, hogy az ukrán vadásztársadalom fel tudjon zárkózni az európaihoz, igenis a legfiatalabbaknak is lehetőséget kell biztosítani. Nézze csak az angol példát, hiszen Britanniában nemhogy részesei lehetnek a gyerekek a vadászatoknak, hanem akár nyolc évesen, az értük felelősséggel tartozó felnőtt kontrollja mellett, vadat is elejthetnek. Gyakorlatilag egész iparág épült a gyerekvadászokra, a rájuk szabott könnyű fegyverektől, lőszerektől kezdve a vadászruházatig! De ne menjünk annyira messzire, hiszen annak idején az Izsevszki Fegyvergyár legendás egycsövű sörétes puskáját, az IZS-18-at, „Junior” változatban, 20-as kaliberben és rövidebb, könnyebb ágyazattal is gyártotta – kimondottan a tizenévesekre gondolva.
A zöldek most a vadászat veszélyeire és a gyerekek lelki, szellemi fejlődésére hivatkozva próbálják átverni ezt a törvénymódosítást, de ebben sincs igazuk. Nem kérdés ugyanis, hogy a gyermek mindenkinek a szeme fénye, és ennek következtében biztos, hogy a vadász apuka vagy hozzátartozó maga is igyekszik a lehető legjobb példával szolgálni csemetéje számára, minek következtében lesz egy visszacsatolás. Gyermekek jelenlétében a vadászok is jobban odafigyelnek a balesetvédelmi és vadászetikai szabályok betartására.
Az újabban tapasztalható ukrajnai vadászellenesség mindezt nem akarja elfogadni, de szerintem van itt más is a háttérben.
– Nevezetesen….
– Arra gondolok, hogy a Verhovna Rada „sötétzöldjei” mára valóságos „ötödik hadoszlopként” igyekeznek megosztani az ukrán társadalmat. Az etnikai, vallási, gazdasági és politikai téren amúgy is erősen fragmentálódott ukrán társadalmat igyekeznek újabb törésvonalak mentén megbontani, hogy e téren se legyen társadalmi egyetértés. Bocsásson meg a szóért, de én egyértelműen hazaárulónak tartom azokat a politikusokat, akik a jelen nehéz és bonyolult gazdasági-politikai helyzetben hirtelen a jelenlegi és jövendő vadászokban kezdik láttatni a társadalmi bajok okozóját, ahelyett, hogy felismernék: az ukrajnai vadászok mélyen elkötelezettek az európai kulturális értékek iránt, melyekbe a vadászati hagyományok is szervesen beletartoznak.
Ma Ukrajnában több mint egymillió fegyvertartó, és több mint 300 ezer vadász van, akiket mélyen sért a 3563. számú törvénytervezet. Legtöbbünk azt szeretné, hogy a magyar, német vagy angol minta szerint zajlódjanak vadászataink. Olyan teríték-adatokkal és olyan elegánsan és fegyelmezetten megrendezett vadászatokkal bírjunk, mint ők. Ehhez viszont a legifjabb generáció megnyerésével vezet majd az út, amit most igyekeznek ellehetetleníteni. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy az ukrán vadásztársadalom, a családtagokat is beleszámítva, több mint egymillió embert jelent, és ahogy azt országos szervezeteink már publikálták: érdekeink és fejlődési lehetőségeink védelmében készek vagyunk elmenni a demokratikus polgári érdekvédelem legvégső határáig.
Matúz István

 

No events