2020. január 30. - Számos állat, növény és kórokozó utazik a madarak gyomrában, testén

A szakemberek régóta sejtik, hogy a vonuló madarak élőlényeket is szállítanak magukkal. A feltételezésből bizonyosság lett: mára tudjuk, hogy emberre is veszélyt jelentő vírusokat is terjeszthetnek, de szerepüket a közelmúltig alulbecsülték. A kórokozók egyike a madárinfluenza-vírus, de vajon más baktériumok és vírusok is utaznak a madarakkal?
Charles Darwin volt az első, aki feltételezte – és később be is bizonyította –, hogy a vonuló madarak különböző élőlények magjait, petéit, tojásait is szállíthatják. Ezzel a kérdéskörrel később a brit botanikus, Henry N. Ridley is foglalkozott – azt sejtette, hogy a Magyarországon is előforduló vízi rucaöröm nevű haraszt vízimadarakkal is terjed.
– Ha a madarak általi terjedésre gondolunk, akkor legtöbbször az úgynevezett epizoochória jelenségére asszociálunk. Ez az a laikusok által is jól ismert folyamat, amikor a madarak lábára, csőrére tapadt sárban vagy a tollazatukhoz ragadva szállítódnak a növények és állatok. Azonban az utóbbi időben megjelent tanulmányok nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az endozoochór terjedésnek. Ennek lényege, hogy a madarak elfogyasztják a növények magjait, valamint az állatok petéit, és ezek életképesen haladnak át a bélcsatornán, miközben nagy távolságokat leküzdve szállítódnak egyik helyről a másikra – tudtuk meg Lovas-Kiss Ádámtól, az Ökológiai Kutatóközpont Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoport munkatársától.
A kutatócsoport tagjai korábban a Tisza-tavon és a Balatonnál vizsgálták a tőkés récék magterjesztését. A kutatás során 22 növényfajhoz tartozó több mint 1300 magot találtak az ürülékmintákban. Az egyik növény éppen az a vízi rucaöröm volt, amelynek az ilyen módon való terjedését Ridley közel száz évvel korábban feltételezte, a világon elsőként szolgáltatva bizonyítékot arra, hogy a páfrányok spórái is túlélhetnek a madarak bélcsatornájában. De ez és az ehhez hasonló kutatások nem csak az alapkutatási eredmények szempontjából érdekesek. Nemcsak azért, mert esetleg egy régi hipotézist sikerül bizonyítani, hanem mert felhívja a figyelmet arra is, hogy milyen kevés ismeretünk van arról, hogy mi mindent képesek az élőlények ilyen módon terjeszteni, és hogy milyen sokféle élőlény képes túlélni a vándorló madarak emésztőrendszerén történő áthaladást.
Az említett kutatócsoport egyik fő kutatási alanyai a vízimadarak. Ezek a madarak annak ellenére, hogy vizes élőhelyeken tartózkodnak, nemcsak vízi, hanem szárazföldi fajokat is képesek terjeszteni. Növények esetében már tudjuk, hogy egyes fajok akár egy hétig is életben maradnak a tőkés récék tápcsatornájában. A parti madarak közé tartozó kis lile egyedein kimutatták, hogy bizonyos magok akár 13 napig is képesek túlélni az emésztőrendszerben. Ezek a madarak a vándorlás során ezer kilométernél is nagyobb távolságot megtehetnek, ez idő alatt nagyon sok élőlényt képesek magukkal vinni. Az egyik rekorder a kis goda, amely nyolc nap alatt több mint 11 ezer kilométert repülhet.
A kutatócsoport azt is kimutatta, hogy bizonyos esetekben a kifejlett egyedek akár élve átjuthatnak a madarak tápcsatornáján. Ilyen fajok például a kagylósrákok vagy a kolumbiai vízidara. Ez utóbbi egy növény, amely egy milliméternél is kisebb, és akvaristák hozták Európába; komoly gondot okoz az Európában őshonos közönséges vízidarának.
– A vízimadarak tehát az emberiség szempontjából nagyon fontos ökoszisztéma-szolgáltatást végeznek, hiszen az egyéb állatok és növények ilyen módon történő terjesztése rendkívül hasznos számunkra. Gondoljunk csak bele, mennyire lassú lenne egy bolygatott vagy megsemmisült (felperzselt) élőhely regenerálódása az efféle terjedés nélkül! De megemlíthetjük azt is, hogy ezzel folyamatosan frissül a terjesztett élőlények genetikai állománya, kevésbé lesznek belterjesek. Természetesen ennek a folyamatnak van árnyoldala is, hiszen nemcsak az ember számára hasznos fajokat, hanem inváziós fajokat vagy károkozókat is terjeszthetnek – érvel Lukács Balázs, a kutatócsoport tagja.
A különböző gerinces állatokról emberekre terjedő, szakszóval zoonotikus fertőzések globális léptékű egészségügyi kockázatokat is jelenthetnek. Vincze Orsolya szerint ilyen fertőzések például a több mint 11 ezer emberéletet követelő, 2013–2016 között tomboló ebolajárvány, a HIV vagy az A típusú influenzavírusok által okozott járványok (például a madárinfluenza).
A vadon élő madarak kulcsfontosságú szerepet játszhatnak a zoonotikus betegségek terjesztésében. Ennek kiemelkedő komponense lehet például a madarak vonulása, amely a lokális elterjedésű kórokozók nagy léptékű terjedését segítheti elő. A szállításban a madarak a vírusok, baktériumok köztes gazdáiként (nyugat-nílusi vírus), vagy a köztes gazdát képviselő ízeltlábú paraziták szállítójaként vesznek részt (a Lyme-kórért felelős Borrelia burgdorferi baktériummal fertőzött kullancsok terjesztése). Az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa szerint vonulása során számos madárfaj több ezer kilométert tesz meg, átszelve az ország- és kontinenshatárokat, szervezetükben pedig baktériumokat, vírusokat, parazitákat vagy akár különböző gyógyszerekre rezisztens szervezeteket szállítva.
A 2019 decemberének közepén megjelent Vuhan koronavírust szintén zoonotikus fertőzésnek tekintik. A koronavírusok családja számos vírust foglal magában, amelyek jelenlegi tudásunk szerint csakis emlősöket és madarakat fertőznek, légúti megbetegedéseket idéznek elő. A koronavírusok családjába tartozik például a 2002–2003 között majdnem globális méretű járványt előidéző, több száz halálos áldozatot követelő SARS-vírus (súlyos akut légzőszervi szindróma vírusa), ez áll a Vuhan koronavírushoz genetikailag a legközelebb. A SARS denevérekben fordul elő, és a kutatóknak sikerült is beazonosítani azt a denevérpopulációt, ahonnan az embereket érintő járvány elindulhatott. Nem bizonyított, de feltételezhető, hogy a Vuhan koronavírus szintén denevérekből indult ki és terjedt át emberekre. Kicsi a valószínűsége, hogy a madarak ebben a járványban szerepet játszhattak.
A zoonotikus betegségek túlnyomó többsége vadon élő állatokra vezethető vissza, sokszor azok vadászatára és fogyasztására. Vincze Orsolya szerint ezért nem a vadállatokat kell hibáztatni, sokkal inkább az embert. Ennek köszönhetjük az ebola, a HIV és a jelenleg fenyegető Vuhan koronavírus emberekre való átterjedését. Az efféle kórokozók átterjedését lassíthatja a vadhúsok fogyasztásának korlátozása és a zárt rendszerű állattartás.
Ötvös Zoltán