b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_asszonyok2018.JPG
ForestPress fotók

2018. március 18. - Itt: GPS 47° 23’ 46.1 ”N 18° 21’ 28.7 ” E

Senki ne dőljön be a keresőoldal találatának, bennünket nem a bivalyok érdekelnek.
Ez a – ma már nem létező – Kápolnapuszta a halottairól híresült el.
1945. március 16-án a 2. ukrán front felderítő zászlóalja a település felnőtt férfi lakosságát kivégezte. Ez a borzalom egyike volt a magyar holokausztoknak.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_siroki2018.JPG
Gántot elhagyva, jobbra indul egy földút, azon kell a kápolnapusztai emlékhely felé igyekezni. Az út egy vizesárokkal nehezített, de a FEP-es kolléga bíztat, bátran eresszük neki a kocsit. Valóban, a víz nem mély és a meder szilárd. Ezután néhány kilométer kövesút következik, amely nyáron sokkal barátságosabb lehet.
1790 óta járták ezt az utat a Kápolnapusztán lakó svábok.
Akkoriban 16 ház állt a településen, a hívek száma pedig 101 fő volt. Ez családonként több mint hat lelket jelent. 1930-ban Kápolna már csak 62 főt számlált.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_spanyi2018.JPG
Spányi Antal püspök mondott imát


1944 őszétől a település körüli erdőkben szovjet felderítők jelentek meg, akik a Vértes alatt húzódó síkságon a német és magyar hadműveleteket távcsővel figyelték. Attól kezdve rendszeresen mentek élelmet szerezni, és vérfürdővel fenyegettek, ha elárulják őket. Az ott élők 1944 karácsonyáig hallgattak. Az oroszok búvóhelyként elfoglaltak egy vadászházat és elhajtottak egy borjút. Az állat gazdája a nyomokat követve rátalált a rejtekhelyre, és ezután jelentették a történteket a csendőrségnek. Egy német páncélossal érkeztek a csendőrök, akiknek az érkezését nem várta meg a négy szovjet férfi és egy rádiós nő, hanem elmenekültek. A szovjet parancsnokot azonban elfogták, és a németekhez szállították kihallgatásra. A rutinos férfinak azonban sikerült megszöknie, és átjutott a Csákvártól nyugatra húzódó frontvonalon a szovjet alakulatokhoz.
Ebből lett a baj.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_sirok2018.JPG
A településen megjelent a 2. ukrán font felderítő zászlóalja és a visszaemlékezők szerint minden 15 év feletti férfit agyonlőttek. A legfiatalabb 20 éves a legidősebb több mint 70 éves volt.
A szovjet parancsnok utasítására keresték az „árulókat” és idősebb Právetz Antalt, aki a csendőröket elvezette a búvóhelyükre.
Idősebb Právetz Antal egykori csákberényi erdész volt, egy több nemzedékes erdészdinasztia első tagja. 1893-ban nevezték ki uradalmi erdőőrnek Gánt-Kápolnapusztára. Nősülése után, 1900-ban Csákberénybe került, s ettől kezdve, 1943-ig itt szolgált uradalmi erdő- és vadőrként. Csak egy megszakítás volt munkájában, amikor az első világháborúban harcolt négy évig, főleg az olasz fronton. Szolgálati ideje 50 év volt, mindvégig a Vértesben. 82 éves korában hunyt el Csákberényben.
Róla nevezték el a Csákberény körzetében lévő úgynevezett Právetz-gyalogutat, amely ma is őrzi emlékét. Ő kezelte a Csonkabükk pagonyt, ahol a vadászatot és az erdészetet egyaránt művelte.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_kunm2018.JPG
Kun Miklós: Sztalin tudhatott a szörnyűségről

Több mint fél évszázadig homály fedte a település szörnyű sorsát. A történtekről a túlélők nem mertek, de nem is akartak beszélni.
A háború után a falu teljesen elnéptelenedett, az életben maradt asszonyok, lányok elköltöztek rokonokhoz. Az 50-es években az ott maradt 4-5 család Gántra vagy más szomszédos községekbe költözött. Kápolnapusztának végül már csak egy lakója maradt, aki 1980-ban hunyt el.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_redl2018.JPG
Spergelné Rádl Ibolya

A csöndet 1979-ig semmi nem törte meg, csupán az, amikor Rockenbauer Pál és csapata elvetődött Kápolnapusztára a „Másfélmillió lépés Magyarországon” című tévéfilmjük felvételei során. A Vértesről szóló epizódban meglehetősen nagy teret szenteltek az akkor már csak három házból álló településnek és egyetlen lakójának. Ám a filmben nem esik szó a borzalmas történetről.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_emlekkereszt2018.JPG

1993-ban oldódott a szomorú szájzár, akkor a temetőben emlékkeresztet állítottak. A helyszínen felállított emléktáblán egyrészt idősebb Právetz Antal és több szemtanú visszaemlékezéseiből összeállított történet olvasható, valamint látható rajta a falu korabeli képe, amelyre a házak mellé felírták az ott élők és az áldozatul esettek neveit.

Kocsis Mihály, a Vértesi Erdő Zrt. korábbi vezérigazgatója, aki missziójának tekintette a nemzeti emlékhelyek és kulturális értékek megőrzését, egy ott elhangzott későbbi beszédében megígérte: ez a temető sohasem lesz elhanyagolt.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_koszmacsek2018.JPG
Ezt a hagyományt folytatja Macsek Lajos vezérigazgató is, így a Vértesi Erdő Zrt. és Gánt Község Önkormányzata szervezésében 2018. március 17-én, Kápolnapusztán megemlékezést tartottak a 2. világháborúban tragikusan elhunyt kápolnapusztai lakosok tiszteletére.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_virag2018.JPG
A megemlékezésen beszédet mondott Kun Miklós történész, és az áldozatokért imádkozott Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke. Az elhunytakra emlékezett Spergelné Rádl Ibolya, Gánt polgármestere.

b_150_150_16777215_00_images_stories_verteserdo_kapolnap_koszgant2018.JPG
Az ünnepség végén koszorút helyeztek el Gánt és a környező települések vezetői, a pártok és civil szervezetek, a gánti német nemzetiségi önkormányzat képviselői, valamint a Hagyományőrző Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend képviselői is. (zé)

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

No events