2008. feb 8. - Új monográfia jelent meg vidékünkről – Gömör és Nógrád határán Jelen sorok írója bevallja: elfogult, ha a Karancs-Medves-vidékről esik szó. Nem véletlen, hiszen szülőföldjének vallja ezt a vidéket, úgy a ma már Salgótarjánhoz tartozó Andrásfalvát, mint őseinek néhány lakóhelyét, a Karancsberényhez tartozó Aranyipusztát, vagy a határ túloldalára eső Tajtit.Sok száz kirándulás, fotós túra, vadászat őrzi írásaiban, fotóin és a emlékezetében a táj, az élő- és az élettelen természet szépségeit, jó néhány ember barátsága köti ide, közöttük olyanoké is, akik már a túlvilágról nézik, mit tesznek éppen ezen a tájon az utódok. Elfogult hát ezzel a vidékkel szemben – de, aki csak egyszer is látta a Karancsot vagy a Medves-fennsíkot, Fülek várát vagy a Szilváskő bazaltorgonáit, beszélgetett az itt élő palócok közül bárkivel, vagy megízlelte a környék valamelyik jellegzetes fogását, az bizonyára megbocsátja a dolgot!
Legelőször azért nézzük az – egyáltalán nem száraz – tényeket! A Bükki Nemzeti Park és a szlovákiai Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet munkatársainak együttműködéseképpen az elmúlt húsz esztendő kutatási eredményeit sikerült összefoglalni a vaskos, csaknem 400 oldalas, kivehető mellékletként részletes térképpel is ellátott kötetben. A munka az Interreg III. programban, Magyarország és az Európai Unió támogatásával valósulhatott meg – a remények szerint rövidesen elkészülhet a monográfia szlovák nyelvű változata is, hiszen a fordítás már készen van. Számos publikáció látott napvilágot erről a vidékről, de ennyire részletes, alapos és összefoglaló munka még nem készült, legalábbis olyan, ami több témakört is átölel. Emlékeztetőül említést érdemel, hogy 2006-ban jelent meg a Karancs-Medvesnek mind a két oldalára kiterjedő botanikai kutatások eredményeit közlő monográfia, a magyar mellett kiegészül szlovák, angol és latin részekkel is.
Érdemes megemlíteni, hogy a tanulmányok sorát tartalmazó kötet a szerkesztő Kiss Gábor mellett három társszerkesztő – Baráz Csaba, Gaálová Katarína és Judik Béla –, valamint 42 szerző munkájának eredménye és csak a lektorok száma tíz. Emellett készültek még térképmellékletek, angol és szlovák nyelvű fordítások, fotók – mindezt összefogni, megszervezni és a megjelenítés előtt egységessé tenni nem lehetett egyszerű szerkesztői feladat... A kötet kiadója a Bükki Nemzeti Park, felelős kiadóként Duska József igazgató jegyzi ezen monográfiát.
Maga a kötet három nagy alaprészre osztható: külön fejezetet kap benne a természet világa, a táj- és kultúrtörténet, valamint a természetvédelem múltja, jelene és jövője. Bizonyára a sorrend sem véletlen, hiszen a természet a maga folyamataival az egész Földön az első volt, korábbi, mint az ember, az utolsó csokorba szedett természetvédelem pedig éppen a fejlődéstől igyekszik megóvni azon értékeket, amelyek még megmaradtak.
A természet világa című rész a vizsgált terület fekvését, helyzetét, földtani felépítését vizsgálja, az ősmaradványok, az ásványtani jellemzés, a domborzat, a felszínformák és felszínfejlődésük ismertetésével. Szó esik a vidék barlangjairól, az éghajlati, a vízföldtani és vízföldrajzi viszonyokról, a víztani értékekről, a talajokról. Igen fontos, ráadásul a kívülálló számára is könnyen megfigyelhető témát jelent a növényvilág, a növénytani értékek bemutatása, hasonló jelentőséggel bír az állatvilág is.
A táj- és kultúrtörténet jelentős témája az őskori és a történelem előtti korszakának régészeti leletei – bár a vidék az őskőkortól lakott, igen kevés a lelet. A kötetben szó esik a középkori várakról, a vidéket lakó palóc népcsoporttól, a Medvesalja gyűjtögető gazdálkodásáról, a népi vallásosságról, az építészeti hagyományokról és emlékekről, a mondákról, az erdőgazdálkodás történetéről, mind a Karancs-Medves, mind a Cseres-hegység területéről. Hasonló tanulmány olvasható utóbbi vidék mezőgazdaságáról, valamint a bányászat és az ipartörténetről. Külön munka tartalmazza az egykori keskeny nyomtávú vasutak leltárát, a turizmus történetét és az antropogén tájalakítás hatásait.
A természetvédelem múltja, jelene és jövője című részben kapott helyett a tájvédelmi körzeten kívül eső, egyéb védett területek és értékek listája, a magyar és a szlovák tájvédelmi körzetek kapcsolatáról és együttműködéséről szóló tanulmány is. A vidék földtani képződményeit külön összefoglaló táblázat mutatja be, az államhatár és az eligazodás miatt szükséges volt a településnevek mutatójának elhelyezésére is.
A tudományos munkát a szükséges összefoglalók egészítik ki. Az új monográfiának hasznát látja mindenki, aki ezen a tájon él, vagy érdeklődik értékei, szépsége iránt. Egyrészt a schengeni határnyitás lehetővé teszi az átjárást, ami mind a turisztika, mind a tudományos kutatás szempontjából rendkívül hasznos – gondoljunk csak Somoskőre! Az országhatárral kettévágott várhegyen az Árpád-kori erődítmény, a világritkaság bazaltömlés, a Petőfi-kunyhó nehézség nélkül látogatható, magyar területen pedig nemsokára elkészül az Ipoly Erdő Zrt. vadasparkja – egyetlen kicsiny terület is rendkívül sok látnivalót kínál hát – valóságos esszenciáját ennek a szépséges vidéknek!
A kötet segít abban is, hogy eligazodjunk ezen a ma már átjárható határral kettévágott, igen szép vidéken. Azt pedig, hogy a természetben járva milyen fű, fa és virág, pillangó, bogár és madár kerül elénk, legalább alapfokon csak illene tudni! Akárcsak azt, hogy kik éltek egykor ezen a tájon, miféle történelmi tetteket vittek véghez, mik azok a mesék és mondák, amelyeket reánk hagytak, szintén fontosak! A leglényegesebb pedig az, hogy miképpen őrizhetjük meg azokat az értékeket, amelyeket még meg lehet menteni, legyenek azok a természet, a történelmi múlt vagy a szellem kincsei – merthogy ezektől válik gyökérré a felszínes kapcsolat és szülőfölddé a lakóhely.
No events