2013. július 16. - Az erdő, ugye, nem más, mint ’A rengeteg’: azaz, rengeteg fa-, meg más növényféle, és rengeteg állatfajta rengeteg sok példánya, továbbá, rengeteg mély valami is, aztán - kifelé jövet belőle - a közepétől már mindegyre kevésbé rengeteg és mély, örökzöld, vagy vál-tozó szín-kavalkád, télen-nyáron. Emberemlékezet óta.
Ám, sokkal kevesebb ember foglalkozott -mondjuk- 300 éve az erdőrengeteggel, mint a ma élő rengeteg emberből sokan, akik mind-egyre, és felháborodottan is foglalkoznak sokat rendre, -vélhetőleg e foglalkozásukon túl- háborítatlan erdőrengeteggel, mert, hogy ren-geteg helyen már csak inkább kifelé tudnak jönni belőle (de kijönni, a belőle és a kere-setükből élők, azért jóval kevesebben tudnak!). És főleg, hogy ez a kifelé jövés, lehetőleg minden időben látványos, tetszetős, magas, árnyékot adó, stb., fák alatt ringassa jártában az erdőrengeteg rengeteg egyszerű, pór kijáróját, más szóval: pórul járóját. Mondják, egyfajta folyamatos erdőborítás lenne az, ami bejöhet ennek a lélekemelő kijövésnek, vagy, a ma ide-gen nyelvi divatjához idomítva, mondom én: all-age-woods’ (röviden: aaw). Ezt a típusú er-dő fizimiskát rengeteg erdész, erdőjáró termé-szetkedvelő és -műkedvelő szajkózza nap, nap után, és közben is, ámde elég keveset tudunk az erdőt másként járók népesebb táborának azon szemléletéről, amelyet nézvést, a szakmai éleslátásunkat optikai csiszolódásnak vethetjük alá.    
Mert, mit is mondanak a sitt-orzók, a mindenféle bontási hulladékot az erdőben orvul lerakók, pl.!? Nem mást, mint hogy nekik a folyamatos sitt leborítás és a rejtő, folyamatos erdőborítás, egylényegűen hajtja a malmukra a vizet (ez a vízhajtó viszont nem gyógyhatású a rengetegre). És, hogy mindig legyen elegendő, hozzáférhető és üres lék!
Vagy, pl., vegyünk pedánsan tiszta kezű, egyes cukrászokat, ugye! ’Fekete-erdő’ tortászokat, a schwarz-waldereket, akik a lejárt érvényű, ap-rólékos munkával készített kis remekeikkel, hasonlóan nagy értékek alapját, Fekete erdőik tortalapját borítják folyamatosan a szóróra, mint ahogy, pl., spessartista erdészek, akik ér-tékes rönkjeinek erdeje borítja folyamatosan az árverési placcot. Csak vegyék-vigyék foly-ton-folyvást, a leborult tortavégét neki (a nem-zeti dohányboltok trafikosainál meg: ’a lebo-rult szivarvégét neki!’ a helyes, ami a folytonos csikk-erdő borítás elvárását illetheti)!    
Még számos erdőkerülőt lehetne e helyen felhozni, helyettük talán helyesebb, ha folya-matos borítással leplezzük a véleményerdőt, nehogy bárki is eltévelyedjen benne.        Apatóczky István

No events