Most ismét együtt mennek át az erdőn,
halk már a lábuk, nem roppant galyat.
Elöl tízéves kicsi lány, utána
mythologikus nagyanyám halad.

Különös szárnyak rebbennek a fákon,
lenn bársonyhátú, barna gomba vár.
Fény gyúl a gyermek encián-szemében:
Ismerlek, gomba, ismerlek, madár.

Szivárványos gyík futkároz nyomukban
s aranyló, óriási rézfutók.
Fekete tyúkot lelnek hangyabolyban,
babona-értők és titok-tudók.

Ahogy haladnak csillagos mohában,
nagy odvas szemmel bámulnak a fák.
Tisztáson a dongós harangvirágok,
mint a halálharangok, akkorák.

Most lejtenek. A lejtőn túl: ködös rét,
bokros homályban fénytelen patak.
Merülnek már és gombával, virággal
a réti ködbe beleomlanak.

 

No events