Völgyek felett hangos torokkal
üzenhet a vadásztülök.
Békét kötök az állatokkal,
az erdővel kibékülök.
Rejtőzve már többé nem állok
zsákmánnyal csábító lesen.

Márciusi szalonka-párok
suhanjanak szerelmesen.
Jöhet a bükkös karcsu vadja,
a lenge-lányos őz-alak,
nem puska-dörrenés fogadja,
csak egy szelíd "nem bántalak".
Völgyben, vadonban, rónaságon
a békesség bolyong velem.

Csak egy öröm van a világon
s ez az öröm fegyvertelen.
S a régi őz, ki annyi vérrel
pirosított havat, mohát,
s reám nézett rémült szemével,
a régi őz is megbocsát.