Széles szeleket
    az ég tereget;
kibomlik a fény lobogója.
Tapsos levelek
    csapnak tenyeret;
 fellép a Nap a magas dobogóra.
Láng jegenyék
    friss lelke ég,
kifeszítik az égre az út-szált,
és sorakozva
    mennek a dombra,
s kivágják az égre a harsona hurrát!
Himnuszokat énekelők,
        mennek a felkelt tájak előtt; madarat csalogat zokogásuk.             Viharban vezérek.
    A szelekbe tévedt
 bokrok bodorodnak utánuk.
Szítja az álnok
szél bennük az álmot:
üvölteni, fájni,
    a fényre kiválni!
–Gyökerüknél fájnak az árkok.
     Gyönyörű göngyölű
fátylakban az akácok, az áldott arák,
    mennek a mennynek elérni a fényre kitárt kapuját.
Fésülve a fűzek,
    az aranyhajú szüzek;
rajtuk a rügyek arany könny e patak;
    hegedűlik
a fejfákra kottázott dallamokat.
Parti angyalraj:
    égtüzü hajjal
tettenérve remegnek a nyírfák;
    térdeik közt
feszített ki a szél sikolyos hintát.
A büszke ekék
    tekintete ég,
s a gazok gyökerét szaggatva vonulnak.
Utánuk örök
    sorban a zömök
    barázdák egymás vállára borulnak.
Esküre ujjak:
    a fényre kinyúlnak,
fogadalmat súgnak, a hű buzaszálak;
s a tavasz írt
    jelszavait
egekre terítve a vadludak szállnak.

 

No events