"Zeusz trónja" és "Bolygónk tüdeje" –Vojnits András két könyvérőlVojnits András neve nem csak szűkebb szakterületének, a zoológiának művelői között cseng ismerősen. Szenvedélyes utazó, napjaink egyik legismertebb magyar Afrika-kutatója. Szerzője számos sikeres könyvnek, többek között az "Utazás a rejtelmes Kelet-Afrikában"(1990) és az "Afrikai levelek" (2002) című útleírásoknak. Műveiben a nyilvánvaló tárgyi tudást kiváló, fanyar humor fűszerezi, tartalmas és élvezetes olvasmánnyá téve azokat. Alakja rendszeresen feltűnt az 1988. évi Magyar Tudományos Afrika Expedíció történéseit megörökítő "Száz évvel Teleki után" című filmsorozatban is.
2004-ben a Kossuth Kiadó „Fókuszban a Föld” című sorozatában két könyve is megjelent. A „Zeusz trónja” című munka a Föld hegységeivel, a „Bolygónk tüdeje” pedig a Föld erdőségeivel foglalkozik. Mindkét könyv nagyalakú (A4), gazdagon és kiváló színvonalon illusztrált, tartalma mellett vizuális értékei okán is figyelemre méltó. Túlzás nélkül állítható, hogy felveszik a versenyt bármely nagyhírű európai vagy amerikai kiadó hasonló jellegű kiadványaival.
A „Zeusz trónja” áttekinti a hegységek keletkezésének folyamatait, az őket kialakító és formáló erőket. Segítségével képzeletbeli utazást tehetünk a Kárpátoktól az Andokon és az Etióp-magasföldön át a Himalájába. A könyv (illetve a szerző) érdeme, hogy lapjain nem csak magukkal a hegyekkel, hanem az ott élő növényekkel, állatokkal és emberekkel is találkozhatunk. Így igen tartalmas és „ízletes” elegyét kapjuk a geológiának, ökológiának, botanikának, zoológiának és a néprajznak, hogy csak a főbb összetevőket említsük. A könyv önálló fejezetet szentel a Mount Everest meghódításának. A „Zeusz trónja” Erőss Zsolt, a Mount Everest első magyar megmászójának előszavával kezdődik. Kiváló választás Õ, az előszó szerzőjeként, hiszen aligha van magyar ember, aki nála jobban tudhatná, hogy a hegyeket mennyire kell tisztelni…
A „Bolygónk tüdeje” tisztelgés az erdők sokfélesége előtt. A sokféleség előtt, mely az erdők megjelenésében, struktúrájában, életközösségeiben, egyaránt megnyilvánul. A könyvet lapozva egyaránt eljuthatunk trópusi esőerdőkbe, babérlombú erdőkbe, eukaliptuszosokba, a tajgákra vagy éppen a királyréti bükkösökbe. Lapjain találkozhatunk többek között ragadozó növényekkel, orchideákkal, jázminnal, szádorgóval, gorillával, falakó viperával vagy pávaszemes lepkével, kabócával, feketeharkállyal, fúvócsöves maláj vadásszal, nyersgumi csapolókkal és szénégetőkkel is. Velük, és még sok-sok más érdekes növénnyel, állattal és emberrel, akiknek a léte az erdők sorsán áll vagy bukik. Azoknak az erdőknek a sorsán, amiknek jövője pedig a mi kezünkben van….
A szerző külön figyelmet szentel annak a vitathatatlan ténynek, hogy az erdő és az általa nyújtott javak meghatározó szerepet játszottak és sokhelyütt játszanak ma is az emberek létfenntartásában. Jól érzékelteti azt az összetett szerepet, küldetést, amit az erdők napjainkban be kell, hogy töltsenek. Nem kerüli meg azt, a szintén vitathatatlan tényt sem, hogy az ember mostanság mintha nem érezne mindenkor kellő felelősséget az erdők sorsa iránt.
A könyvben önálló fejezet foglalkozik a faóriásokkal, famatuzsálemekkel, illetve a fák mitológiai, spirituális szerepével. „Régen az öreg, göcsörtös, az emberi sorsot szimbolizáló fákat mindenütt megbecsülték. Igaz, akkoriban még az idős embereket is tiszteletben tartották…” – írja Vojnits András, és mondandójával aligha lehet vitába szállni.
Ajánlom e két könyvet jó szívvel mindazoknak, akik természetes környezetünk, a hegyek, erdők, állatok, növények iránt érdeklődnek. Aki szeretik a szép könyveket, akik szánnak rá időt, hogy az elolvasás után is időről időre újra átlapozzanak egy-egy arra méltó kötetet. Mindkettő egyaránt tartalmas, gondolatébresztő, szemet gyönyörködtető, élvezetes, a könyvespolcok fő helyeire illő darab.
Dr. Csóka György