Megjelent Szy Ferenc Vadászéletem Kanadában című könyveA cím szűkíti a könyv lapjain olvasható tartalmat, hiszen az elénk táruló történet inkább tekinthető önéletrajzi írásnak, semmint vadászkalandok gyűjteményének.
A tanulmányait Selmecen kezdett erdőmérnök apa öt fia közül Ferenc választotta ezt a pályát. Az egykor Magyarországhoz tartozó Lakompakon született, majd Trianon után a kishazát választva Lentiben telepedtek le. Itt szerezte első csúzlis, légpuskás, flóbertes élményeit. Ahogy a nagykönyvben meg van írva. Persze, könnyű volt neki, abban az időben még vadászhattak fürjre, fajdra, még átjárt a medve a Felvidékről és marokszám szedhették a hóvirágot meg a kockás liliomot.
A falusi gyerekektől tanult pecázni, de gyerekbaráti társaságához tartozott a későbbi világhírű közgazdász, Lámfalussy Sándor is. A középiskolai éveiben Dombóvárra költöző ifjú ezen a környéken lövi első nyulát, rókáját, borzát, majd a jó érettségi eredményének jutalmául első őzbakját.
1941-ben iratkozik be a soproni alma materbe, ahol saját bevallása szerint a téli vadászatok néha felülírták a vizsgaidőszak tanulmányi kötelezettségeit is. 43-ban, egy téli vadászaton „vadászkirály” is lesz: 47 nyulat lő. 44-ben elkezdi a 13 évig tartó szalonkázást, amiről 56-ban kell lemondania – egy életre.
A háborús években a fegyveres szolgálatot is a vadászat jelenti számára, ’45 februárjában még 23 nyulat lő, márciusban szalonkázik, majd októberben, Tolnában meglövi első bikáját.
Diplomát szerez és elhelyezkedik Borsod megyében. Sopronba már családosan érkezik, és egyetemi tanársegéd lesz. Itt éri a forradalom.
A többi már kanadai vadászat.