1998. november 20. - A Környezetvédelmi Bizottság elnöke aktuális zöld-ügyeinkről Illés Zoltán előadásában utalt arra, hogy a környezetvédelem területén az államigazgatási struktúrát és az alá-fölé rendeltségi viszonyokat világossá kell tenni. Arra kértük, lapunk számára fejtse ki gondolatait!
- Elsősorban a Környezetvédelmi Minisztériumra és annak szervezettségére gondolok. Az elmúlt időszakban ugyan születtek olyan döntések, amelyek indokoltak voltak, mint pl. a területfejlesztés leválasztása és az egyprofilú környezet- és természetvédelmi minisztérium kialakítása, melyben a két terület egyforma súlyt képvisel. Ugyanakkor más tárcák és a környezetvédelem kapcsolata még a formalitások tekintetében is sok kérdőjelet hagy.
– Egyes tárcák fontosabbnak tartják szerepüket másokénál, és mondjuk a pénzügyeken keresztül érvényesítik ezt?
– Ha összehasonlítjuk az egyes tárcák költségvetését, láthatjuk, hogy a környezetvédelemé a legkisebb. Ebből következtethetünk a súlyára is. Azzal nincs gond, hogy egyes tárcák dominanciája érvényesül, ha elismerik a környezetvédelem fontosságát. Most már láthatók ennek jelei, hiszen az új pénzügyminiszter, Járai Zsigmond lelkesen támogatta a termékdíjak emelését. Ezek nyilván többletforrást jelentenek a költségvetésnek, de remélhetően visszakerülnek majd a környezetvédelemhez. Ezen túlmenően arra is gondoltam a struktúrajavítással kapcsolatban, hogy föl kell számolni a meglévő párhuzamosságokat. A környezetvédelmi problémakör ugyanis 3-4 tárcához tartozik: az ipari szennyezés a gazdasági tárcához, a közlekedési a KVHM-hez, a levegőé az egészségügyhöz. Az államigazgatás egyszerűsítése érdekében, ezeket össze kéne vonni. Nem csökkenteni kellene a szervezeteket és a költségeket, hanem koncentrálni. Az államigazgatásban világos alá-fölérendeltségi viszonyokat kell kialakítani, és így a feladatok koncentrációja a hatékonyság növelését fogja eredményezni. Meg kell erősíteni a területi szerveket is. Megengedhetetlen, hogy egy több megyében illetékes felügyelőségen, a hulladékügyekkel csak három munkatárs foglalkozzék. A feladatok követelik meg, hogy jól hierarchizált, a hatásköröket világosan elkülönítő szervezet jöjjön létre. Remélhetően előbb-utóbb kialakul mindez.
- Előadásában arról is beszélt, hogy a gazdaság szereplői és a környezetvédelem között érdekközösségnek kell kialakulni. Sokan azt gondolják, mindez csak utópia.
– Nem hiszem, hogy utópia. Véleményem szerint az a legjobb „együtt élés", amikor az érdekek mindkét fél részéről tisztázottak. Az egyik oldalról adottak a környezetvédelmi prioritások - mondjuk a veszélyes hulladékok kérdésköre. A másik oldalról pedig azok a gazdasági szereplők, amelyek éppen a veszélyes hulladékokkal vannak összefüggésben. E témában, szinte átláthatatlan, hogy milyen engedélyeket és milyen célból adtak ki. Véleményem szerint, rengeteg megalapozatlan engedélyhez jutottak hozzá azok, akik ilyen hulladékok szállításával, elhelyezésével vagy hatástalanításával foglalkoznak. Úgy gondolom, hogy egy biztosítási rendszeri kellene kialakítani. A biztosítók gazdasági érdekeltségüknél fogva szereplőivé válnak ennek a rendszernek. Törvény írná elő, hogy azok, akik ilyen tevékenységet folytatnak, kössenek biztosítást. Csak ennek alapján kaphatnának megbízást erre a szolgáltatásra. Ezenkívül az is fontos, átlátható legyen azok köre, akik ezzel a tevékenységgel foglalkoznak, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amikor egy vállalkozás tönkremegy a veszélyes hulladék pedig ott marad gazdátlanul. Az is várható, hogy ennek hatására bizonyos tőkekoncentráció megy majd végbe a vállalkozók körében. Ennek tükrében már egyáltalán nem illúzió, hogy á gazdaság szereplői és a környezetvédelem között kialakuljon egyfajta érdekközösség. Ezen túl számos nyugati példát lehetne még fölsorolni.
– Sokak szerint az emberiség sorsát befolyásolja a gazdasági növekedés. A mi jelenlegi érdekeink azt diktálják, hogy növekedjék a gazdaságunk. Más vélemények szerint viszont korlátot kell szabni a gazdasági növekedésnek. Mi az ön álláspontja?
– 1972 - a Római Klub jelentése óta tudjuk, hogy a növekedésnek nem lehet a csillagos ég a határa…
– Tehát nem lehet érték és cél a növekedés…
– Pontosan. Ez nem azt jelenti, hogy nincs szükség befektetésekre és beruházásokra, de mindig hosszú távra kell gondolnunk, és szem előtt tartanunk a különböző erőforrások – tenger és más természeti szépségek – megóvását.
– Mivel Pest megye mindkét oldalát mossa a Duna, néhány kérdésem a folyóval kapcsolatos. Mi várható a hágai döntés végrehajtása ügyében?
– A hágai, döntés nagyon egyértelmű, és alapot ad arra, hogy mindkét ország betarthassa. A tárgyalásoknak egyértelműen a vízmegosztásról kell folyniuk. Mivel Szlovákia lemondott a csúcsra járatásról, nincs szükség sem a Dunakiliti duzzasztóra, sem a dunakanyari gátra. A két félnek tárgyalnia kell a döntés értelmezéséről, arról, hogy mennyi a szükséges vízmennyiség a természeti környezet megvédéséhez. A szakértők szerint ez az átlagos vízhozam 60-65 százaléka. Magyarországot a víz 50 százaléka illeti meg, ami ugyan kevesebb az előbbi értéknél. Mi ezt a mennyiséget a Szigetközi ökorendszer életének fenntartására szeretnénk fordítani. A Duna az év mintegy 17 napján ezen a szakaszon nehezen hajózható. A folyó vízállása soha nem csökken 2,1 méter alá. Összehasonlításul a Rajna-Majna-csatornán a hajók merülési mélysége 1,9 méter. Ebből az következik, hogy nem a folyókat kell az uszályokhoz alakítva mélyíteni, hanem fordítva.
– A közeljövőben Dömös térségében, a mederben sziklarobbantást terveznek. Ezt hogy' értékeli?
-A dömösi sziklapad sem okoz akkora gondot, hogy ezt robbantással kellene mélyíteni. Ez nem jár akkora haszonnal, amekorrát remélnek tőle. A nagymarosi gát munkagödrét és a terület rehabilitációját ugyanaz a cég végezte, amelyik a robbantással foglalkozik. Úgy tűnik, hogy ez a tevékenység a világ egyik legjobb üzlete. Jobbról is, balról is nekik fütyül a rigó. Ráadásul az illetékes vízügyi igazgatóság folyamatosan ad ki mederkotrási engedélyeket, holott ezt nem szabadna megtennie. Nagyon erős gazdasági csoportok érdekeltek ugyanis a betongyártásban. A másik oldalon ugyanakkor több száz millió tonna betonhulladék elhelyezéséről kell gondoskodni. Nálunk megoldatlan ennek újrahasznosítása, holott ezzel részben kielégíthetnénk a betongyártás kavicsigényét, és megvédhetnénk a folyók medrét.
– Megyénk nyugati sarkában, Pusztazámor határában a közeljövőben
indul egy óriási hulladéklerakó építése az FKF Rt. beruházásában. A hulladékdepónál nem fog osztályozó működni. Megengedhető-e ez napjainkban?
- Felháborítónak tartom, szűklátókörű és szakmailag megalapozatlan döntésről van szó véleményem szerint. Akár akarjuk, akár nem, még a mi életünkben be fog telni ez a hulladéklerakó is. A főváros vezetése nemcsak kihelyezte a gondokat Pest megyébe, időben is eltolta a megoldást. A hulladék-elhelyezés gondját regionális szinten, egész Magyarországra vonatkozóan meg kell oldanunk. Arról nem is beszélve, hogy például az üdítőitalokat gyártó cégek műanyag palackokba töltenek, holott az üveget sokkal többször lehetne újratölteni. Ezeken a gyártmányokon nincsenek termékdíjak. Ebből az következik, hogy nagy mennyiségű csomagolóanyag és egyéb hulladék önti el az országot, ami ráadásul a következő nemzedékre marad. Ezért is tervezem, hogy a nem környezetbarát csomagolóanyagok termékdíját törvényi úton megemeljük. Zétényi Zoltán
Olvasóink értékelése: 5 / 5
