Az első, hogy azért is örülök ennek a törvénynek - és azt gondolom, nemcsak én örülök, hanem az erdészeti szakma is örül -, mert sajnálatos módon az erdészet és az erdőgazdálkodás egy kicsit mostohagyermeke a magyar közigazgatásnak, akár pedig az ezzel foglalkozó minisztériumon belül sem foglalta el azt a helyet, ami őt illeti.
Említették már képviselőtársaim, hogy a területek mintegy 20 százaléka erdő; most már több mint 20 százaléka, hiszen tavaly vagy tavalyelőtt léptük át, és történt meg az a nagyon szép kis ünnepség, amelynek keretében megünnepeltük azt, hogy Magyarország területeinek több mint 20 százalékát erdő borítja. Emellett a régi struktúrában nem volt egy helyettes államtitkár, az új struktúrában sincsen megfelelő helye. Sokszor az embernek az az érzése, hogy egy állattenyésztési ágnak vagy egy növénytermesztési kultúrának nagyobb lobbiereje van, mint az erdészeti szakmának, ez pedig, azt gondolom, hogy rendkívül súlyos, még akkor is, ha az erdészet igazából tényleg egy hosszú távú tevékenység, és a következményei nem annyira kitettek a természeti körülményeknek, és nem kell a napi gazdálkodásba ilyen szinten tűzoltásszerűen beavatkozni, hanem kifejezetten egy hosszú távú gondolkodást igényel, a hosszú távú szempontok viszont Magyarország lakói szempontjából legalább olyan fontosak vagy talán még fontosabbak, mint a gazdálkodási tevékenység egy-egy éves tevékenységét vizsgáló kérdéskör. Tehát megfelelő súlyát, szerepét kellene megadni az erdő védelmének és az erdőgazdálkodásnak, ez ma nincsen meg. Mind a minisztériumon belül, mind pedig a közigazgatáson belül ezt erősíteni kellene.
Az erdészetnek és általában az erdőknek három funkcióját szokták felsorolni: az egyik a gazdasági, a másik a közjóléti, a harmadik pedig a védelmi funkció. Ezeknek az arányait meg kell találni. A közjóléti nyilvánvalóan mind a 10 millió embernek az életminőségét javítja, az, ha tisztább a levegő, ha megfelelő helyen el lehet menni kirándulni. A védelmi funkcióra gondolunk akkor, amikor például a szélviharok esetén nemcsak a gyümölcsfák - Szabolcsban ez gyakori volt -, hanem az erdősávok is képesek megakadályozni azt, hogy nagyobb károk legyenek, és termőtalajt hordjon el a szél messzire. Ugyanakkor a gazdasági funkcióról sem lehet megfeledkezni, különösen a mai világban. Ezek kiegyensúlyozott képviselete egy törvényben mindenképp meg kell hogy valósuljon. Azt gondolom, hogy Magyarország híres a tartalmas erdőgazdálkodásáról és az erdészeti kultúráról szerte a világban, nagyon remélem, hogy ez a törvény ezt a hírnevünket tovább tudja erősíteni, és erre jó esélyt is látok.
A harmadik megjegyzésem az erdészeti szakmára vonatkozik, aminek kapcsán a hatósági jogosítványok és a finanszírozási feltételek tekintetében is pozitív előrelépéseket kellene tenni. Itt az integrációs tevékenységre gondolok elsősorban, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy az erdőtulajdonosok nem mindegyike erdészeti szakember. Sőt nagy része nem az. Ugyanakkor az erdők gondozása, megfelelő tisztítása, ápolása, a kitermelések szabályozása és elvégzése nagyon komoly szakmai hozzáértést igényel, és azon területeknél - a magán-erdőgazdálkodókra gondolok elsősorban, különösen az osztatlan közös területekre - az erdészek sokkal hatékonyabb fellépésére lenne szükség.
Minél inkább be kellene vonni az erdőterületeket az integrációba. Tehát azt, hogy erdészek erdészeti szemmel is, szakmai beavatkozási lehetőségekkel is figyeljék az erdők állományát, annak az egészségét, annak a gyarapodását, és a megfelelő munkák elvégzésének érvényt tudjanak szerezni. Tehát az erdészeti típusú tevékenységet anyagilag is megfelelően ösztönözni kell, és hatósági szempontból is, azt gondolom, hogy megfelelő jogosítványokkal kell ellátni. Ez közös érdek lenne, ez az egész ország érdeke lenne, bizonyos szempontból az egész országot meg kell védeni a szakmai hozzá nem értéstől és az esetleges tulajdonosi túlkapásoktól is.
A negyedik kérdés a fafajpolitika, amely tekintetében túlkapások voltak az elmúlt évtizedekben. Voltak divatok, hogy fenyvesíteni kell, aztán a cellulózgyártás miatt a nemes nyárok kerültek rendkívüli mértékben előtérbe, és ma pedig az a legfontosabb üzenet, hogy az őshonos fafajták telepítését kell támogatni.
Én ezt el is tudom fogadni, ám nem szabad átesni a ló túloldalára. Ilyen értelemben például magam is mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei képviselő, el kell hogy mondjam, hogy az akác bár nem őshonos, de ma már olyan mértékben szervesült a hazai tájban, és olyan hihetetlen pozitív adottságai vannak, mind a homok megkötésében, mind pedig egyébként a kemény fa mint gazdasági előny tekintetében, különösen olyan területeken, ahol egyébként más fafaj nem terem meg megfelelően vagy nem tud akkora hozamot hozni, hogy igenis ebben kompromisszumokat kell tudni kötni.
Azt is el kell mondjam egyébként, hogy igazából a telepítések legnagyobb része két megyében van: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében és Bács-Kiskun megyében, ahol a termőhelyi adottságok olyanok, hogy igazából más növénykultúra nem tud kellő jövedelmezőséget produkálni. Tehát ezek egyébként szegényebb megyéknek is mondhatók. Az én megyém a legszegényebb megye, és itt tényleg ösztönözni kellene ezeknek a rossz termőhelyi adottságoknak, a tíz aranykorona alatti termőhelyeknek - és nem ritka a 3-5 aranykorona - a betelepítését, hiszen a növénykultúrában való állami vagy uniós támogatás egy zsákutca ezen területeknek, hiszen nem tud olyan hozamot biztosítani, amely hosszabb távon nyereséges gazdálkodást tenne lehetővé, és nem lehet mindenhol halastavakat kialakítani, és nem lehet mindenhova szuperintenzív vagy intenzív gyümölcsösöket telepíteni.
Ha nem lehet, akkor tudomásul kell venni, hogy az erdőtelepítések fokozottabb támogatása, különösen ezen területeken igenis indokolt lehet, hiszen jövedelmező tevékenységet hosszú távon leginkább erdőtelepítésekkel és erdősítésekkel lehet elérni ezeken a területeken.
Tehát kiegyensúlyozott fafajpolitikára lenne szükség, és kiszámítható és hosszú távú politikára lenne szükség. Egyébként ebben vannak előrelépések. A kevésbé ültetvényszerű telepítések ösztönzése, a nemes nyár helyett, mondjuk, a szürke nyár vagy az őshonos nyárfajták telepítésének és az elegyítésnek az ösztönzése, ami ma már minden erdőtelepítésnél szinte követelmény, és ami nagyon fontos, hogy ne homogén legyen egy faállomány, hiszen annál kiszolgáltatottabb a természeti károknak, annál kevésbé szolgálja hosszú távon azokat a népjóléti és közjóléti funkciókat, amelyekkel az erdők bírnak.
Azt gondolom, hogy néhány anomáliáról is mindenképpen beszélni kell. Egyrészt említettem, hogy a minisztériumon belül nincsen megfelelő súlya az erdőknek, másrészt pedig nagyon súlyos visszaesés történt az erdőtelepítések kapcsán. Korábban, az ezredfordulón is, amikor én magam államtitkárként is szolgáltam, 15-17 ezer hektár telepítése valósult meg egy évben. A legutóbbi évben 4200 hektár, miközben ennek az indoka, mint ahogy említettem is, megvan, és az uniós támogatás lehetővé tenné azt, hogy kellő ösztönzéssel és megfelelő források bevonásával ezek a telepítések megvalósulhassanak.
Miért történt ez a drámai visszaesés, hogy negyedére csökkent a telepítések mértéke? Két ok miatt. Az egyik, hogy a telepítési támogatások fajlagosan visszaestek, ezért már anyagilag nem kellően ösztönzők a telepítés megtétele érdekében, a másik ok pedig egyértelműen a minisztérium, ezen belül az MVH mulasztása, amely mind az elbírálás, mind pedig a kifizetések tekintetében nagyon súlyos késedelmeket produkál, és emiatt a gazdálkodók nem tudnak tervezni a telepítések tekintetében.
Egyrészt óriási problémának látjuk azt, hogy bár az erdőtelepítési pályázatokat május 31-ével be kell nyújtani, és szeptember 30-ával el kellene bírálni, ez nem történik meg nagyon sok esetben. Tavaly sem történt meg, és tavalyelőtt sem történt meg. Hogyan lehet így felkészülni egy őszi telepítésre, amikor egyébként már nyáron talaj-előkészítést kellene végezni, és szeptember-októberben pedig el kellene végezni magát a telepítést? Be kellene szerezni a szükséges szaporítóanyagokat, legyen az akár mag vagy legyen az akár csemete; be kellene szerezni, ha szükséges, a kerítéshez a póznákat és a huzalokat, és el kell végezni a megfelelő lépéseket. Sajnálatos módon ez még a szeptember 30-ai elbírálás esetén sem oldható meg teljes biztonsággal, különösen, ha mondjuk, nagyobb esőzések és olyan körülmények vannak, amelyek egyébként is a telepítéseket a természeti körülmények folytán is nehezítik.
Ha ez a helyzet, akkor érthetetlen, hogy az elbírálások nem történnek meg, mondom, nemhogy augusztus végével, még szeptember végével sem, hanem október-novemberre kitolódnak. Emiatt teljes a bizonytalanság, hogy most nyer az a pályázat vagy nem nyer az a pályázat, és ha nem nyer, akkor nyilvánvalóan ez óriási anyagi feszültségeket és a telepítési kedv csökkenését idézi elő. A kifizetések kapcsán is nagyon súlyos problémák vannak. A tavalyi évi első kivitelek tekintetében a törvényi határidők ellenére, a törvényben meghatározott határidők ellenére mindmáig nem történtek meg az elbírálások és a kifizetések. Nagyon nehéz így a telepítési kedvet fenntartani; nagyon nehéz így az erdősültséget növelni; nagyon nehéz így az egyébként is nehéz helyzetben lévő gazdálkodók erdőgazdálkodását megfelelően ösztönözni és segíteni.
Arra kérem a minisztériumot, hogy haladéktalanul tegye meg ezeket a lépéseket, mert egy dolog a törvényi keret, de ha nincsenek meg a megfelelő támogatási lehetőségek, és a támogatási feltételeket nem tartják be a minisztérium oldaláról, akkor bizony nagyon súlyos következményei lehetnek ennek már középtávon is.
A lopás tekintetében, említették már ezt képviselőtársaim, hogy súlyos problémák vannak. Ez a válság sajnos ezeket a problémákat fokozza. A törvény lehetőségét, azt gondolom, hogy ki kell maximálisan használni a fa, a tulajdonosok és a közjóléti funkció miatt az egész magyar népesség szempontjából, hiszen a lopások rendkívül súlyos károkat okoznak, és a helyreállításuk pedig megint csak nagyon komoly anyagi erőforrásokat igényel. Nemcsak lopások vannak, hanem nem szakszerű kitermelések is vannak. Ebben a tekintetben is azt gondolom, hogy szükséges fellépni, sokszor a tulajdonosok ellenében is. Azért van a hatóság, hogy ezeket az intézkedéseket megtegye és megtehesse.
Nem beszéltek a képviselőtársaim egy olyan konfliktusról, amelyet én utoljára, a 6. pontban említenék; nevezetesen, hogy az erdőgazdálkodók és az erdészek és a vadgazdálkodók, illetve a vadászok között azért érdekkonfliktus van. Ma a károk, az erdőkben esett károk jelenetős része vadkár formájában történik meg, amelyben az erdészeknek és az erdőtulajdonosoknak nincsen kellő biztosítéka a vadászokkal és az erdők javainak haszonélvezőivel szemben való fellépés tekintetében. Tehát sokkal jobban kell védeni az erdők minőségét akár a vadászok vagy a vadászati szabályozás ellenében is, hiszen ma azt kell látni, hogy a vadászoknak általában sokkal hatékonyabb és erősebb lobbija van akár a magyar parlamentben, akár a magyar társadalomban. Az erdészek ilyen tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak, de amennyiben érdekkonfliktus van, mert sok esetben érdekkonfliktus van, akkor igenis az erdészeti szempontokat, legyenek azok akár környezetvédelmi megfontolásból, akár legyenek azok gazdasági megfontolásból, támogatni és védeni kell.
Mindezek figyelembevételével örülök annak, hogy elérkeztünk idáig, hogy átfogó törvény születik az erdő védelméről, az erdőről és az erdőgazdálkodásról, és javaslom, hogy ezeket a szempontokat a törvényalkotás folyamán vegyük figyelembe, amelyeket elmondtam, és olyan törvény születhessen, amely méltó ahhoz a hagyományhoz, amely a sok évszázados és világhírű magyar erdészeti kultúra és az erdőgazdálkodás tekintetében Magyarországon megvan.
Ehhez kívánok mindenkinek sok szerencsét és sok sikert és olyan módosítókat és olyan törvényt, hogy mindannyian büszkék lehessünk arra, hogy ennek a parlamentnek a tagjai lehetünk, amely egy olyan törvényt hozott, amely előremutató és évtizedes távlatban is kiállja az idő próbáját.
Köszönöm szépen. (Taps.)
MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz) felszólalása az erdőtörvény általános vitájában, 2009. február 17-én
- Főszerkesztő
- Erdészet
- Találatok: 1430
Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A következőkben hat pontban sorolnám fel azokat a legfontosabb kritériumokat, észrevételeket, amelyek az erdőgazdálkodásról, az erdő védelméről szóló törvény kapcsán megfogalmazhatók.