Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, triviális megállapítás, hogy az erdő a legösszetettebb, legváltozatosabb szárazföldi életközösség, s éppen ebből fakadóan minden más természeti erőforrásnál többet ad az embernek. Napjainkban legértékesebb adományai: az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése, a biológiai sokféleség védelme, a fa mint megújuló nyersanyag és energiaforrás biztosítása, a vidéki lakosság munka- és megélhetési lehetőségeinek javítása, a termőtalaj, a mezőgazdasági területek és az ivóvízbázisok védelme, az ország lakossága testi-lelki felüdülésének biztosítéka.
Ki mondaná meg azt, hogy ezek közül vajon melyik a legfontosabb? Hiszen a vidéki embernek más, mint a városinak. Az ingatlanbefektetőnek és a munka után pihenni vágyó embernek szintén mások a szempontjai. Egy azonban a legtöbb esetben közös: mint minden természeti erőforrás, az erdő esetében is a maga legnagyobb hasznára a saját igényei szerint a legtöbbet akarja kivenni ebből a forrásból. Ennek érdekében az erdők legnagyobb részén gazdálkodunk, valamilyen emberi tevékenységet végzünk. Ha azonban ezt hosszú távon akarjunk folytatni mindenki legnagyobb megelégedésére, ennek egyetlen módja lehetséges: a fenntartható fejlődés és a fenntartható művelés.
Amit apáinktól kaptunk, legalább azt adjuk tovább unokáinknak - tartja az ősi bölcsesség, tehát, hogy rövid távú céljaink ne veszélyeztessék sohasem a jövőt. A nemzeti erdőprogram, amelyet 2004-ben fogadott el a parlament, ennél sokkal ambiciózusabb célt tűzött ki: közel 700 ezer hektár telepítését, ami Magyarország erdővel való fedettségét 20 százalékról 27 százalékra emeli.
Hozzászólásomban öt témáról szeretnék röviden szólni: a törvényjavaslat egyeztetéséről, előkészítéséről, az erdőfelújítás garanciarendszeréről, az erdő üdülésre, szórakozásra, sportolásra való igénybevételéről, az erdészeti szakszemélyzetről és az erdővédelmi szolgálat szerepéről. Mindenekelőtt szeretném megköszönni a magam részéről is az előkészítésben részt vevő minden szereplő munkáját, különös tekintettel a Vidékfejlesztési Minisztériumban dolgozók munkáját.
Annyiban mindenképpen egyetérthetünk, hogy ez a törvény XXI. századi lesz, hiszen éppen ebben a században születik meg. Bízom benne, hogy a hosszú egyeztetési folyamat, amely 2005-ben indult, meghozza azt az eredményt, hogy a törvény módosítások után ugyan, de valóban a XXI. század emberét szolgálja, hiszen az előkészítés során törekedtek a minél szélesebb körű egyeztetések elvégzésére a gazdálkodók, a civil szervezetek és az erdészeti igazgatás körében. Jellemző volt, hogy sok ellentétes vélemény és állásfoglalás érkezett, amelyek nagy terjedelműek voltak. A legnagyobb ellentét a gazdálkodók és a civil szervezetek között alakult ki. A civil szervezetek szeretnének beleszólni az erdőgazdálkodásba úgy, hogy az egyes eljárásokban ügyféli jogosultságot igényelnek maguknak, míg a gazdálkodók ezt sérelmezték, mondván, az ő gazdálkodási területükön, az ő pénzükből ne akarjon senki természetet védeni. Úgy gondolom, ebből is látható, hogy az álláspontok igen messze voltak egymástól. Ezt az ellentétet fel kellett oldani a kodifikáció, a normaszöveg megszületése során, de úgy érzem, hogy a benyújtáskor végzett egyeztetéseken is sikerült közelíteni egymáshoz a rendkívül szélsőséges álláspontokat.
Az erdőtörvény normaszöveg-tervezetével a gazdálkodók több ponton nem értettek egyet, mivel a gazdálkodási viszonyaikba való indokolatlan beavatkozást láttak benne. Itt nyilvánvalóan az egyéni vagy kiscsoportos érdek, valamint a közérdek összeegyeztetését kellett hatékonyan megoldani, ami alapvetően mindkét fél részéről a másik szempontjainak világos ismeretét követeli meg. A gazdálkodók a természetvédelemmel kapcsolatban szerzett eddigi rossz tapasztalataik miatt kerülni akartak minden olyan megfogalmazást, ami magában hordozza a természetvédelem térnyerését eredményező értelmezés lehetőségét, ebből adódóan - s a mai vitát is hallva - az az érzésem, hogy sok-sok apró módosító javaslatot várhatunk e témakörben.
Nagy jelentőségű ütközési pont volt az erdőfelújítás garanciarendszerének a léte és módja. A magán-erdőgazdálkodók érdekképviseletei az első egyeztetéseken elutasították mindenféle garanciarendszer bevezetését, mivel álláspontjuk szerint az erdészeti hatóságnak utólagos szankciórendszerrel kell biztosítani az erdők felújítását, nem alkalmazható a megelőzés jellegű pénzeszközlekötés. A későbbiekben azonban körvonalazódott, hogy már a kisebbségi tulajdoni hányad - ami 25 százalék -, a tulajdonosi akarat kinyilvánítása esetén is kötelező lehet a pénzügyi garancia letétele az erdőgazdálkodó számára. Ez abban az esetben különösen fontos, amikor az erdőtulajdonos és az erdőgazdálkodó személye elválik egymástól; valljuk meg őszintén, sok ilyent látunk a magán-erdőtulajdonosi körben. A pénzügyi garancia nyilvánvalóan a tulajdonos érdekeit hivatott védeni. Természetesen a korábban már gazdálkodói hiba miatt szankcionált erdőgazdálkodók esetében kötelezően írja elő a törvény a garancia adását, amiben teljes volt az egyetértés.
A következő terület, amiről szólni szeretnék: Nógrád megyében, ahol élek, sok negatív visszhangra talált az erdőben való sportolás, különös tekintettel a technikai sportokra. A külföldiek által szervezett kvad- és terepmotorversenyek, de nemegyszer a hazai versenyzők is károsítják az erdőt, és zavarják a vadat, zavarják az ott élő apróállatokat. Úgy érzem, sikerült egy olyan szabályt létrehozni, amely kiszorítja az erdőből a technikai sportokat, míg az erdőtalajt ugyan károsító, de az erdő közjóléti szolgáltatásainak kihasználása érdekében támogatható tevékenységet - így a lovaglást, a kerékpározást - az arra kijelölt útvonalakra kell terelni. Természetesen az ilyen útvonalak kijelölését ezzel együtt meg kell valósítani.
Az erdőgazdálkodó és az erdészeti hatóság közötti közvetítő szerepét egyre növekvő súllyal az erdészeti szakszemélyzet fogja ellátni. Az ő munkájukra rendkívül nagy szükség van, hiszen államtitkár úr expozéjában is hallhattuk, hogy 250 ezer hektár magánerdő gazdálkodásba való bevonása a legsürgősebb feladat. Esetükben kötelezően előír a törvény több, a gazdálkodás szakszerűségét, jogszerűségét biztosító elemet. Ilyen például a tudomására jutott adatváltozásról az erdészeti hatóság értesítése, a zöldkártya kiadása. A szakszemélyzet felelőssége tehát nagy, ezért az annak működését engedélyező igazolvány visszavonásának lehetőségét is biztosítani kell a hatóság részére.
Az erdő őrzése tekintetében az erdőgazdálkodó kötelessége az erdőt ért károkozás haladéktalan bejelentése az illetékes rendőri szervnek, valamint az erdészeti hatóságnak. Többen szóvá tették ma a falopásokat. Tekintettel azonban arra, hogy az erdőgazdálkodó erőforrásai messze nem elégségesek a megelőzésre és a kárelhárításra, valamint az erdő védelme a társadalom érdeke is, az illegális fakitermelések visszaszorítása, valamint - hogy mást is mondjak - az erdőtüzek megelőzése, hatékony oltása, valamint más károsítások kezelése érdekében az állam erdővédelmi őrszolgálatot hoz létre. Ez új elem a korábbi erdőtörvényhez képest. A bizottsági vitában is többen beszéltünk erről, többen érintették ezt, és úgy érzem, hogy kicsit szkeptikusak vagyunk. Egy kis létszámú rendvédelmi koordináló szerv jön létre az erdészeti szakigazgatáson belül, amely minden erdővel kapcsolatos károkozás megelőzésében és a kárelhárításban központi szerepet fog játszani, s az erdő esetében ellátja a szabálysértési jogkört is.
A működés alapelve az, hogy ehhez a szervhez érkeznek az információk, akik az adott erdőkárosítás szempontjából leghatékonyabb közreműködésre képes rendőrséggel, tűz esetén a tűzoltósággal vagy a katasztrófavédelemmel, más esetekben pedig a polgárőrséggel vagy más őrszolgálatokkal felveszik a kapcsolatot, és a terepen azokkal együttműködve megteszik a szükséges intézkedéseket. Ez a szervezet tehát nem magas létszámmal, nem erődemonstrációval lép fel, hanem megfelelő koordinációval. A már meglévő erőforrások - amiről Jakab úr is beszélt -, a meglévő szervezetek bevonásával, azok koordinálásával tud igazán jelentős tevékenységet kifejteni. A siker kulcsa tehát nem abban van, hogy önállóan milyen hatékonyan működik, hanem abban, hogy hogyan tud együttműködni az erdő védelmében érdekelt szereplőkkel.
Én az együttműködésre helyezném a hangsúlyt, és a törvény is ezt célozza. Igaz, ez nekünk, magyaroknak mostanában nem nagyon sikerül, de bízom benne, hogy az erdészeti szakszemélyzetnek, az erdővédelmi őrszolgálatnak, az erdőt helyben megvédeni akaró embereknek ez sikerülni fog.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
Az erdőtörvény általános vitája 2009.02.17-én