Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hálás vagyok a sorsnak, hogy az MDF kap utoljára szót, mert így mindenkit meghallgathattam. Medgyasszay képviselő úr, amikor elkezdte, az én húrjaimat pengette, mert a lírai történelmi visszatekintés megfogott, erre nekem is van néhány mondatom. Ugyanakkor azzal is tökéletesen egyetértek, hogy a fenntartható fejlődés első igazi megvalósítói az erdészek voltak, most is úgy gondolom, hogy az erdészek. Nem az erdészektől kell megvédeni az erdőt, hanem esetenként a tulajdonosoktól.
Amikor a felszólalók arról beszéltek, hogy az állami tulajdonban lévő erdő jobb helyen van környezetvédelmi, erdőgazdálkodási szempontból is, akkor azt is mondták, hogy nem mindig van jó helyen a magántulajdonban lévő erdő, mert a tőkének sajátos tulajdonságai vannak, olyan csúnya szót mondok, hogy karvalytőke is juthat erdőhöz, és ez ellen kell a törvény. Tehát azért kell szabályoznunk, és azért kell új törvény, és Jakab képviselő úrral tökéletesen egyetértek, XXI. századi törvény kell.
Én úgy érzem, hogy ez a törvény a XX. század végi törvény. Miért gondolom? Azért gondolom, mert amikor egy nagy változáson megy át a világ, nagyon lassan tudatosul annak a jelentősége, hogy az erdő szerepe a fahozamon túl többirányú, nagyon megnőtt a közjóléti szerepe és a védelmi szerepe is. Csak az utóbbi években szembesültünk azzal, hogy egy erdő szén-dioxid-elnyelő képessége forintosítható, támogatásban forintosítható. Szén-dioxid-kvótát kapok, hogyha plusz erdőterületet hozok létre, és ennek következtében, amikor azt a szót használják az erdészek, hogy hozam, akkor - én most tudom, mert ki lettem oktatva - ők faköbméterre gondolnak, fára gondolnak. Én meg azt gondolom, hogy ezt a fogalmat, nem tudom én, jóléti hozammal vagy valamilyen bővített fogalommal kellene leírni, mert legalább olyan anyagi érték a közjóléti erdő, legalább olyan érték a szén-dioxidot elnyelő erdő, mint a fatermelő erdő. Tehát, amikor hozamtervről beszélünk, akkor én azt szeretném, hogy egy XXI. századi törvényben már egy új fogalom legyen. Azt is megértettem, hogy évszázados a beidegződés ez ügyben, de talán más szóval ezt meg lehetne oldani.
Hogy a történelmi visszatekintéshez kapcsolódjak, bölcsházai Belházy Emilnek Az erdőrendezéstan című 1895-ös kézikönyvéből egy mondatot felolvasok, azt mondja: "Azon mennyiséget, mely bizonyos idő alatt kihasználtatik, hozamnak, éspedig, ha területre vonatkozik, hozamterületnek, ha pedig fatömegre vonatkozik, fahozamnak vagy fatermelésnek nevezzük." Én azt gondolom, hogy ez a XIX. század. A XX-ra egy új hozamfogalmat kellene megtenni, mégpedig ezt ki kellene bővíteni a közjóléti funkciókkal is. Tulajdonképpen, amiben én úgy érzem, hogy másképp látom, másképp látjuk ezt a törvényt, az tulajdonképpen ez a része a törvénynek.
De ha már a hozamot említettem, elmondanám azt a - talán a részletes vitára vonatkozó - mondókámat, ami úgy szól, hogy a lokális hozamok szabályozva vannak a törvényben. Azt mondja, hogy regionálisan a hozamokat meg kell tervezni, jóvá kell hagyni, és nem foglalkozik az országos hozammal, magyarul, nem egyesíti ezeket. Én azt gondolom, hogy a lokális maximumok összege nem egyezik az országos optimummal, tehát nem tartom helyesnek azt, hogy országos optimumot nem kell kialakítani, hogy nem kell a két tárcának - a földművelésinek és a környezetvédelminek - ezt a hozamot folyamatosan, országos szinten is egyeztetni, illetve jóváhagyni. Tehát én ez irányban azt gondolom, hogy módosító indítvány formájában lépni kellene, illetve remélem, hogy ha ez bekerül, akkor ezt a kormány megfontolja, és támogatni fogja.
(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A másik probléma az MDF szerint, hogy az erdőpolitika szintjén nem történt meg az egyeztetés a tárcák között. Amikor a környezetvédelmi bizottság tárgyalta a törvénytervezetet, akkor abban a hiszemben és azzal a szándékkal tartottuk általános vitára alkalmasnak, hogy azt az ígéretet kaptuk, hogy a tárcák - a környezetvédelmi és a földművelési - a másfél hónap alatt egyeztet. Mivel bent van a törvény, egyeztetési kényszer van, és olyan módosítókkal jönnek be, ami azokat a problémákat orvosolja, amelyeket a környezetvédők kifogásolnak. Mellesleg meg kívánom jegyezni, hogy szerintem nem az a baj, hogy a természetvédők, az Országos Környezetvédelmi Tanács beleszól az ügybe, énszerintem az a baj, hogy az erdészek nincsenek a tanácsban. Nem tudom miért nincsenek a környezetvédelmi tanácsban erdészek. Tehát én nem arra hivatkoznék, hogy azért ne legyen amott se, mert emitt nincs, hanem oda is be kell menni. Nekem nagyon jó tapasztalataim vannak az ügyben, hogy az erdészek sokkal nagyobb tapasztalatokkal rendelkeznek a környezetvédelem területén, mint bárki is gondolná.
Kormányzati szinten a konfliktusnak, azt gondolom, az a tárgya, hogy az FVM-nek van egy erdőpolitikája, ő fában, hozamban, gazdasági funkciókban gondolkodik. A KvVM-nek van egy természetvédelmi erdőpolitikája, itt a biológiai változatosság, az erdők védelme van előtérben. A PM-nek egy gazdasági erdőpolitikája van, és a honvédelmi tárcának, gondolom, honvédelmi erdőpolitikája. Azt nem tudom, hogy van-e, a bizottsági ülésen nem tudtam meg, de hátha államtitkár úr tudja, hogy hány katona jut egy hektár honvédség által kezelt erdőre, vagy most már megfordítanám, mert annyiban okosodtam, hogy hány hektár jut egy katonára. Tehát nem tudom, nem találtam azt, hogy miért is van ennyi sok erdő a honvédelem területén. Nyilván régen sokan elbújtak az erdőben, meg voltak lőterek, én azt hiszem, hogy ez ügyben egy felülvizsgálat nem ártana.
Az igazi gond az, és én azt gondolom, hogy ez későbbi konfliktusok tárgya is lesz, hogy az erdészeti eljárásokban hol, mikor, milyen szakhatósági engedélyt kell kapni, hogy szól bele a természetvédelem, azaz ki ellenőrizze a természetvédelmi kezelő által betervezett erdőtervi előírások végrehajtását, végrehajthatóságát védett természeti területen, Natura 2000-ek területén. Végtelen a konfliktusok sora, mert nincs egyértelműen meghatározva, illetve nem egységes az értelmezés abban, hogy hol, ki és miért felelős. Azt gondolom, hogy az egész törvénytervezetnek ez a legnagyobb hibája. Orvosolható, hiszen van idő, úgy tudom, hogy ma nem zárjuk le a vitát, tehát még van lehetőség arra, hogy módosítókkal tisztázzuk ezeket a kérdéseket.
A védett természeti területen lévő erdőknél, amire külön törvény vonatkozik, nem a fenntartható erdőgazdálkodás a cél, vagyis nem az erdőtörvény alapján határozzák meg a kezelés célját. A fenntartható használat eltérő értelmezése is sajnos megjelenik a törvényben. Az erdőtörvény és a természetvédelmi törvény időnként ellentétben van, és hivatkozások vannak arra, hogy a természetvédelmi szempontokat figyelembe kell venni, de azt gondolom, hogy a védett és a nem védett természeti területen lévő erdőknél nem azonos a mérce. Védett természeti területen a védelmi rendeltetés mellé nem adható gazdasági rendeltetés, mert alapvetően ellentétes a természetvédelmi célkitűzésekkel.
Nem hinném, hogy minden erdőnek védettnek kellene lennie, de azt gondolom, hogy szabályozás szempontjából világosan szét kell választani az erdők funkcióját. A körzeti erdőtervi előírásokat is e kezelési tervek előírásai alapján kell elkészíteni. Azzal ellentétesek nem lehetnek. Magántulajdonú erdőnél, ha a tulajdonosnak nem védettként kerül birtokába az erdő, a közcél úgy érvényesíthető, a természetszerűség felé való elmozdulás úgy segíthető elő, ha kedvező támogatást ajánlunk meg neki. Úgy mondta az egyik képviselő úr, hogy a veszteségét valahogy kompenzálni kell. Nyilván a Natura 2000-nél elvileg tisztázva van a kártalanítás mértéke, keletkezésének megállapítása, vagy pedig az a megoldás, hogy az állam felvásárolja és kisajátítja ezeket a területeket. Azt hiszem egyébként, az lenne kívánatos, hogy minél nagyobb állami tulajdonban lévő erdők legyenek, és ezen belül érvényesüljenek a természetvédelmi kezelési tervek alapján készült erdőtervi előírások, ezen keresztül az állami akarat.
Védett erdőknél nem lehet biztosítani a gazdasági és közérdekű haszonvételek együttes érvényesítését, itt az arányt meg kell találni, ki kell alakítani. Védett természeti területen lévő erdőknél akkor kerülhet szóba erdőtervi előírás, ha az eszközként segíti a természetvédelmi cél elérését.
A nemzeti parkok által gondozott erdők megítélésében az MDF-nek az a véleménye, hogy a természetvédelmi erdőkezelést teljesen helytelen a nem védett területeken folytatott erdőgazdálkodás mutatóival értékelni. Más a kettő célja és eredménye is. A védett természeti területen lévő erdőben végzett szakmai munka egyetlen mércéje a természetvédelmi közcélú szempontok szakszerű érvényesítése, ez a hagyományos erdőgazdálkodás ma alkalmazott mutatói alapján nem mindig értékelhető.
Álláspontunk az, hogy ez a törvényjavaslat alapvetően alkalmas arra a célra, amire született, és sok kérdést kezel. Bennem felmerült az a gondolat más szakmákból eredően - és ez, ha van ilyen, nem hivatalos MDF-es álláspont -, hogy ha van Energiahivatal, ha van Hírközlési Hivatal, miért nincs egy ehhez hasonló erdőhivatal. (Gőgös Zoltán: Van.) Az a kis csepp, arra gondoltok? (Gőgös Zoltán: Nem olyan kis csepp, csak a Magosz sokallja.) Sokallja. Akkor visszavontam ezt a kérdést. Jó, hogy ezt magánmegjegyzésként mondtam. Akkor csak az a kérésem, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos módosító indítványokat a kormány mérlegelje, lehetőség szerint a világos- és középzöldeket fogadja be, és akkor a Magyar Demokrata Fórum is tudja támogatni az előttünk lévő törvényjavaslatot.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
Az erdőtörvény általános vitája (2009.02.17.)