Szalay László vezérigazgató beszéde Bujákon – 2013. október 23-án

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!     Mindig őszinte örömmel teszek eleget a hasonló meghívásoknak, és őszinte örömmel tölt el a tudat, hogy erdőgazdaságunk területén ilyen megható eseményre kerülhet sor.
Buják és környéke a Budapesti Erdőgazdaság területének egyik gyöngyszeme. A csodálatos táj, a gyönyörű népviselet, mind hirdeti, hogy itt a kultúrájukra, hitükre, hagyományaikra büszke, erős emberek élnek. Ennek a múltat, vallást, ősöket, hagyományokat tisztelő szemléletnek a megnyilvánulása ez a kereszt, melyet mindannyiunk örömére ma felállíthatunk. Szeretettel, és tisztelettel emlékezünk arra, hogy valamikor a múltban – nem is volt az olyan régen – őseink ezen a helyen kereszteltek, eskettek, temettek. A néphagyomány ma ezt a helyet kedvesen csak Káponkának emlegeti. Az unokák, dédunokák hite, minden nehézség ellenére átmentette ennek a helynek a történetét és emlékét. Ez a hely és az itt álló kereszt hirdeti ezentúl a környék népének és minden erre járó idegennek, hogy minden nehézség, szegénység, ínség és háború ellenére ennek a vidéknek a lakossága, szorgalommal hittel és sok munkával élni akarással átlendül a nehézségeken, újra és újra a jövőbe tekint. A hitet, szeretetet és reményt generációk őrzik és adjak tovább az utánuk jövőknek.
Most a kereszt avatásakor meg kell említenünk, hogy Buják és környékének a lakosai a távoli múltban mindig menedéket, hitet, oltalmat és reményt találtak az ódon falak között. E helyen az 1700-as évek végén, és az 1800-as évek elején, Gutten plébános idejében, még szép kis templom állott. Az elmúlt századok majdnem eltörölték az ősi templom nyomát és emlékét, de az egyházközség tagjainak hála, a régi kereszt még sokáig hirdetni fogja a község és népe hitét és az elődök iránt érzett megbecsülését, szeretetét.
Mi, erdészek is a megbecsülésünket, hálánkat fejezzük ki az egyházközségnek a kereszt felállításával, de egyben kötelességünknek éreztük, hogy méltó környezetet teremtsünk az emlékhely kialakításakor. Az erdei emlékhely kialakításával nem titkolt célunk rámutatni, az erdő értékek őrzője, de a vidéki emberek fontos élettere is egyben.
Őszintén remélem, hogy ezen a gyönyörű környéken még sok hasonló esemény fog történni, amely majd az utódoknak üzen a múltból a jövőbe, hogy kitartással, szorgalommal, összefogással és békével, minden nehézséget át lehet hidalni, túl lehet élni és a generációkról generációkra mentett tudás és hit átsegíti a következő korosztályokat is a nehézségeken.
Köszönöm, hogy meghallgattak.