A Népszabadság 2007. július 6-i számának vezércikke arról ír, hogy a pécsi szocialisták mellett immár a helyi Fidesz is visszaküldené a déli lokátort a Zengőre.
Az időről, időre felbukkanó ötlet lebegtetését akár a zöldek megosztását célzó taktikai húzásnak is vélhetnénk, ám tegyük fel, hogy komolyan gondolják. Ebben az esetben viszont szeretnénk a feleket arra emlékeztetni, hogy a zengői lokátor ötletének elvetését nem csupán a közvélemény nyomása meg pár száz bánáti bazsarózsa testi épsége, hanem a Magyar Köztársaság Alkotmánya, valamint az uniós irányelvek indokolták. A közvélemény, a tiltakozások és az akciók csupán érvényt szereztek a tájvédelmi körzet alkotmánybírósági határozattal biztosított védettségének.
2005 őszén, amikor Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bejelentette, hogy a mecseki lokátor a Tubesen épülne meg, a Védegylet a Zengő-koalíció négy másik tagjával közösen nyilatkozatot tett közzé, amelyben az új helyszínt tudomásul vettük. Ennek feltételéül azonban azt jelöltük meg, hogy a jelenlegi útfelület a természeti környezet rovására nem bővülhet, és kizárólag a honvédség által jelenleg kezelésben álló területet használhatják. A lokátor megépülését ezen felül abban az esetben tartottuk elfogadhatónak, ha az engedélyeztetési eljárást nyitottabban, demokratikusabb, átláthatóbb módon fogják végezni, mint ahogy azt a Zengő esetében és más katonai beruházás kivitelezésénél tették. http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=331
2006 februárjában azonban a Pécsi Önkormányzat úgy minősítette át a lokátor helyszínéül kiszemelt területet, hogy közben több ponton sértette az önkormányzati és az építési törvényt, illetve a magyar jogrendnek is részét képező Aarhusi Egyezményt, amely a környezeti vonatkozású közügyek átláthatóságát, a beleszólási jogot és jogorvoslatot biztosítja. A városvezetés többek között az övezetmódosítással kapcsolatban még a törvény által előírt minimális véleményezési határidőt sem tartotta be, illetve, az ügyféli jogállással rendelkező szervezeteknek nem küldték meg véleményezésre a rendelet-tervezetet. A Védegylet ekkor – már egyedül, a Zengő-koalíciótól függetlenül – tiltakozott, és kérte a Honvédelmi Minisztériumot, hogy ne befolyásolja a Pécsi Önkormányzatot, valamint szolidaritását fejezte ki a demokratikus jogaikban korlátozott pécsiekkel.
A hibák ismétlődnek: http://www.vedegylet.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=384
Az eltelt hónapok történései alapján azt kell mondanunk, hogy bár a kezdetben támasztott ökológiai szempontjaink vonatkozásában számottevő kifogást nem tehetünk, feltételeink jelentős része mégsem teljesült.
A miniszterelnök anélkül jelölte ki az új helyszínt, hogy a részletes hatástanulmányok elkészültek volna. Innentől kezdve az ügy már szinte csak a döntés végrehajtásáról és "eladásáról" szólt, a miniszter a pécsiek tiltakozásának leszerelését a döntés utómunkálatának tekintette, s hangulatjavító intézkedésekkel akarta elintézni. (Lásd: Vasarely-kép a lokátorra festve.) A Pécsi Önkormányzat vezetésének hozzáállása csak tovább rontotta a helyzetet. A népszavazási kezdeményezést első szakaszában finoman szólva nem segítették, majd amikor a szavazás kiírása elkerülhetetlenné vált, az utolsó napokban biztosították polgáraikat, hogy a lokátor megépülését maguk fogják megakadályozni, ezért teljesen fölösleges a szavazáson részt venniük. A városvezetés az országos referendumoknál magasabb érvényességi küszöb miatt érvénytelen népszavazás után azonban ígéretével szemben a lokátor felépítésének megakadályozására alkalmas eszközeivel nem élt, csak a látszat-intézkedéseket tett.
Az időközben elkészült hatástanulmány egyébként azt tükrözte, hogy a Honvédelmi Minisztérium valóban igyekezett összeegyeztetni a szinte összeegyeztethetetlent: a természeti környezet megóvását és a hatalmas építmény megvalósítását. A minisztérium szakértői által összeállított anyagban mégis számos, változó jelentőségű hibát, hiányosságot lehetett találni. Ha a közfigyelemnek ennyire kitett, ennyire kiélezett helyzetben álló presztízsberuházás hatástanulmányában alapvető, a laikus számára is szembetűnő tévedéseket találni, akkor nem lehet meglepődni azon, hogy sok emberben megkérdőjeleződik a helyszín alkalmasságára vonatkozó döntés megalapozottsága is.
A hatástanulmány alapján a legkomolyabb veszélyforrást a helyszínen tárolt gázolaj jelenti, mely szivárgása esetén a Pécs ivóvízellátásának szempontjából kulcsfontosságú Tettye patak vízbázisát szennyezheti el. Ha a gázolaj leszivárog a karsztréteg által védett ivóvízkészletbe, annak szennyezettsége végleges és jóvátehetetlen lesz. Amikor ekkora kockázatról van szó, a potenciális károkozás pedig visszafordíthatatlan, akkor muszáj az ökológiai elővigyázatosság (uniós) jogelvét alkalmazni. Ez szerintünk nem teszi lehetővé, hogy a gázolajat stratégiai jelentőségű ivóvízbázis fölött tárolják. Ugyanezt gondoljuk a sugárzás esetleges káros voltáról is.
A hatalomnak meg kell értenie: túl sok hibát követett el ahhoz, hogy hihetően hangozzék, hogy az ökológiai, jogi, társadalmi szempontokat maradéktalan tiszteletben tartja. Ezzel kapcsolatban intő például szolgál a zempléni Kánya-hegy, ahol egy ismeretlen rendeltetésű és működésű katonai torony ügyében gyakorlatilag megvalósult a hatalmi arroganciával végigvitt jogsértések sorozata - a zengői botrány után pár hónappal. De ide sorolhatjuk azt a jelenséget is, hogy az ország erdeit sorsukra hagyott romos katonai objektumok és elszennyezett, rehabilitálatlan területek „tarkítják”.
A Tubesre tervezett lokátortól való félelem újfent arról tanúskodik, hogy olyan országban élünk, ahol évtizedes tapasztalat: nem lehet feltétlenül megbízni a végrehajtó hatalom szerveinek és képviselőinek szavában. A demokráciában pedig igenis méltányolandó szempontnak kell elfogadni egy közösség félelmét. Az érzelmi viszonyai ugyanúgy meghatározzák az ember közérzetét, életének minőségét, mint a mások által racionálisnak tartott szempontok.
A lokátor elleni tiltakozásokban jól érzékelhetően jelen van, hogy sokan úgy érzik: nem vették komolyan őket. A küzdelmet a lokátor tulajdonságaitól független szempontok is vezérlik - például a demokrácia minősége miatti elégedetlenség. Ennek fényében érthetőnek tartjuk a város lakóinak elkeseredettségét, és azt, hogy minden eszközzel meg akarják akadályozni a lokátor felépülését. Az ügy, szokás szerint túlmutat önmagán: a hazai politikai és döntéshozói kultúra szinte minden utálatos vonását fellelhetjük benne. Amennyiben legitimálni akar valaki egy olyan döntést, melyben a helyi érdekeket egy nagyobb csoport érdekei alá rendelik, akkor azt kizárólag a maximális átláthatóság, jogszerűség és kímélet alapján lehet tenni. Pécsett pedig ennek csak a nyomai lelhetőek fel.
Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a lokátor-építés előkészítése néhol jogszerűtlen, máshol antidemokratikus volt. A történteket elfogadhatatlannak tartjuk, ezért hosszú vívódás után a magunk részéről a megelőlegezett bizalmat visszavonjuk. Igazat adunk a tiltakozó pécsieknek, az idő az ő bizalmatlanságukat igazolta. Egy új, átlátható, törvényes, a demokrácia szellemével sem ellentétes, a részvételre minden lehetőséget biztosító előkészítési folyamat nélkül, amely a felmerült kételyekre megnyugtató választ ad, ez a lokátor biztosan nem fogadható el.
Nem akarunk mindenre nemet mondani. A probléma része, hogy a többi magyar állampolgárhoz hasonlóan mi sem vagyunk abban a helyzetben, hogy világos képet alkossunk a legfontosabb, legelső kérdésről, a lokátor szükségességéről. Már a Zengő-ügy vége felé magas rangú katonai szakértők érveltek a laikusok számára meggyőzően arról, hogy a lokátor megépülése mellett katonai-biztonsági szempontok nem, csak gazdaságiak szólnak. (Mernyó Ferenc: Kell-e radar? HVG, 2005 május 11., vagy Dr. Mészáros Gyula: Mire jó egy radar? 2007. február 6. http://www.pecsinapilap.hu/index.php?id=20395). Ezekre a kormányzat részéről nem érkezett semmiféle reakció. Jó volna, ha a Tubes ügye alkalmat adna arra, hogy erről egy nyilvános vitafolyamatban közérthető és megbízható információkhoz jussunk, illetve egyéb, rendszer-szintű kérdésekről is elgondolkodjunk. Például arról, hogy miért magasabb a helyi népszavazások részvételi küszöbe az országos referendumokénál, és hogy milyen következményekkel jár mindez, - másképp fogalmazva: mikor és milyen körülmények között lehet egy tervet a többségre hivatkozva egy helyi közösség torkán lenyomni.