Az eljárást fokozott érdeklődés kíséri, különösen a nagy kiterjedésű tajgai erdőknél, ahol erdőleltár készítésére nincs lehetőség. Mivel a biomassza egyik fő komponense a szén, becsült meghatározása iránt élénk tudományos érdeklődés tapasztalható.
A kutatók a HRSI módszert, műholdas nagy felbontású képeket használtak, az erdőleltárkészítéshez hagyományosan alkalmazott légi felvételek alternatívájaként. A fák árnyéka a fa felépítésre jellemző több szerkezeti változóval, - mint a mellmagassági átmérő, a korona átmérő - van összefüggésben. Egy–egy meghatározott területről készült felvétel esetében kiszámították a fák árnyéka által lefedett teljes terület százalékos arányát, majd matematikai egyenlet segítségével számolták ki az egységnyi felületre vonatkoztatható összes biomassza mennyiséget.
A számítások terepi hitelesítésére három kísérleti erdőrészt választottak ki, az egyiket a Labrador–félszigeten lévő Radisson közelében, a másikat nem messze Chibougamau-tól, a harmadikat pedig Wabush közelében. A módszer meglehetős pontossággal teszi lehetővé a hozzávetőleg 20 méter magas, 70 százalékos záródású kanadai fekete lucfenyvesek biomasszatartalmának meghatározását. Ez a biomassza hektáronként 0-150 tonna tartományban mozog. Az eljárást a Kanadai Erdészeti szolgálat munkatársai tovább finomítják, hogy a módszer a többi sarkvidéki erdei fajra is alkalmazható legyen.
A fák árnyékának vetületére alapozott új fotogrammetriai módszert fejlesztettek ki a Kanadai Erdészeti Szolgálat kutatói a Sherbrooke Egyetemmel közösen Kelet-Kanada fekete lucfenyvesei (Picea mariana) biomassza készletének értékelésére és feltérképezésére – olvasható a Canadian Forest Service oldalán.