2009. február 28-án Vácott helyezik örök nyugalomraMeghalt dr. Halupa Lajos (1933) erdőmérnök, az Erdészeti Tudományos Intézet nyugalmazott osztályvezetője
Dr. Halupa Lajos 1957-ben szerezte diplomáját Sopronban, az Erdőmérnöki Főiskolán. Tanulmányai befejeztével 7 évet töltött különböző beosztásokban (erdőművelési előadó, erdőfelügyelő, erdészetvezető) a Kiskunsági Állami Erdőgazdaságnál. 1964-től nyugdíjba vonulásáig volt az Erdészeti Tudományos Intézet kutatója: 1964-től 1967-ig Püspökladányban tudományos munkatársként, 1967 és 1984 között Sárváron tudományos főmunkatársi és állomásigazgató-helyettesi beosztásban, 1984-től 1994-ig pedig Budapesten az Erdőművelési és Fatermési Osztály vezetőjeként dolgozott.
Szerteágazó tudományos érdeklődését mutatja, hogy tudományos munkái felölelik a termőhely-kutatás, a gyorsan növő fafajok (nyár, fűz, akác) nemesítése, termesztésfejlesztése és fatermése, a természetközeli erdőgazdálkodás és a természetvédelem témaköreit. Foglalkozott a Duna–Tisza köze, a Nyírség, a Hanság, a Szigetköz, a Vas-Zalai Dombvidék erdőgazdasági tájak termőhelyeivel, ezek erdőgazdasági hasznosításával. Részt vett a Bős-Nagymarosi vízlépcső ökológiai hatásvizsgálatában. Ennek során 1995-ig irányította az erdészeti monitoring-hálózat kialakítását, az ott folyó ökológiai vizsgálatokat, amelyek eredményeként minden esetben felhívta a figyelmet a Szigetköz vízellátásának fontosságára, valamint meghatározta azokat a kritikus vízszint-magasságokat, amelyek szükségesek az ott meglévő hullámtéri erdei élőhelyek fennmaradásához.
A természetvédelmi szempontok figyelembe vételével készítette el a Duna–Tisza közi homokhát, a Hanság, a Gemenc Tájvédelmi Körzet védett erdeinek felülvizsgálatát, valamint javaslatot tett további művelésükre vonatkozóan. Részt vett az országos erdőrezervátum-hálózat kialakításában, a kijelölésre került erdőrezervátumok felülvizsgálatában. Nevéhez fűződik az első energetikai faültetvények tervezése, és technológiai vizsgálata már a 80-as évek második felétől kezdődően.
Aktív kutatói évei alatt az említett témákról hét könyvben társszerzőként, valamint 86 cikkben, összefoglaló kutatási jelentésben számolt be.
Nyugdíjas évei alatt az utolsó pillanatig fáradhatatlanul dolgozott az erdészeti kutatás-fejlesztésben elért eredmények gyakorlati megvalósításáért.
Emlékét kegyelettel megőrizzük. Erdészeti Tudományos Intézet
Temetése 2009. február 28-án 12.30-kor lesz Vácon.